Én vagyok az első tavaszi virág, hófehér ruhám a hó alól kikandikál. (hóvirág) Fehér, lila, rózsaszín, Virág nyílik, tavaszi. Melengető nap sugara, Föld alól kicsalogatja. Sok kis virág ül a szárán, Mint megannyi harangocskák. Illatáról felismered, Neve fiú név is lehet! (Jácint) Virág vagyok, kerek vagyok, Labda nélkül nem gurulok. (Labdarózsa) Teregeti sárga szirmát, büszkén hordja koronáját. Zöld levelek körülállják, mint testőrök, úgy vigyázzák. A tavasz első virágai - Mese a természetről, gyerekeknek - YouTube. (Nárcisz) Kiskertemben királylány, Színes, mint a szivárvány, Szirma bolyhos bársonya Piros pillék vánkosa. Fehér csengettyűk, zöld levél alatt, fejüket ringatva, (Gyöngyvirág) Már tavasszal kinyílik, Kerítésen kihajlik, Lila virág a bokrain, Fürtben nyílik az ágain. Bokrok alján meghúzódok, Kerek levél mögé bújok. Lila szirmaim kibontom, Elárul majd az illatom. Selyempelyhes bóbitámat hordják a szelek, Szétfújja egy szusszanással az ügyes gyerek. Kézimunkán, bútorokon pompázom, májusban a kiskertekben virágzom. Virágaim aprók s kékek, elfelejteni engem vétek.
Láttadra öröm és bizalom az élet. Keltesz, növelsz, éltetsz, te, minden forrása, ki egyként mosolyogsz emberre, rózsára, porszemre és hegyre, harmatra, folyamra, Óh ragyogj, ragyogj ránk, világ édesanyja! S ahogy így megállva imádom a napot, azokra gondolok, kik szintén imádták. Micsoda más lelkek, micsoda más papok, kik a napkeltét a ligetekben várták, virágos ligetben, szent zádogfák alatt, s amikor a hajnal bíbora felhasadt, s a nagy aranydeszkák az égre villantak, magyarul kiáltják a szent szót a napnak. Még a macskánk is hunyorog az égre, és a tölgyfa-kapu kis deszkás tetején elnyújtózik, és alszik a napnak melegén. S előkívánkozik ki a napsütésbe minden ami csak él - báró, avagy bárány. A tyúkom is máma vezette ki népét. Mintha vagy húsz citrom gurulna mellette. Tavaszi versek - lysa.qwqw.hu. El-elnézem gondos, jó anyai képét, amint hívja őket kotyogva, pittyegve. Meg-megáll és kapar. Belevág a földbe. Tyhű, micsoda öröm az ő vertyogása! Fut a sok apróság, magát gyűrve, törve, lebukva, felbukva, tolongva egymásra.
Osvát Erzsébet Április Ejnye, de kényes és mily szeszélyes ez a negyedik fia az évnek! Tudod, ugye, hogy ki ő? Április, a csínytevő Űzi veled a sok tréfát: jégesőt hoz, havat hint rád, majd küld szilaj szeleket, záporzuhanyt, meleget... És ha látja a hamis, fondorlatos április, hogy ernyőt tartsz, ha jön a zápor, hócsizmát rántsz havazáskor, szelek ellen elbújsz menten - akkor dúl-fúl a betyár, dérrel-durral továbbáll. Radnóti Miklós: Március Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázós rügy nem bújt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók. Andók Veronika: Tavasz van Cseppen a jégcsap, olvad a hó, Csupa sár dombon nincs takaró. Hófehér csokrok bújnak elő, Belezendül a vén tölgyerdő. Kis cinege szólal: Nyitnikék! Ibolya nyitja is kék szemét. Hazatér lassan minden madár, Fészkénél újra párra talál. Kacag a gerle, nevet a nap, Fák ezer virágot bontanak. Tulipán kelyhén méhike zúg, Füvekkel fut a kis gyalogút.
Leveles ágról lila virág Sóhajtja szélbe szép illatát, Barik születnek földre, égre; Tavasz van, Tavasz, végre, végre! Kányádi Sándor: Április hónapja Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka. Hiába próbálnád kilesni a kedvét, túljár az eszeden, mire észrevennéd. Köpenyegbe burkol, ingujjra vetkőztet: mutatja a tavaszt hol nyárnak, hol ősznek. Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik, mindegyre lehunyja sűrű szempilláit. Aztán gondol egyet, fülig fut a szája, s ránevet a fényben hunyorgó világra. J. W. Goethe: Március Havazott újra, mert még nincs itt az ideje, hogy szemünket színes rét örömmel töltse be. Ez a tavasz ravasz még s a langyos fényözön: a fecske is becsap még, a fecske is becsap még. Miért? Egymaga jön! Élvezzelek magamban, korai napsugár? Ha velem a galambom, ha velem a galambom, azonnal itt a nyár. /Ford. : Szabó Lőrinc/ Detlev von Liliencron: Március Gyors árnyakkal szaladnak a felhők, kék párában állnak messzi erdők. Darvak húznak az égre barázdát, útjukat krúgatva magyarázzák.