Irányítása alatt nemzetközi együttműködésben készült el a diadikus analízis eredményeit feldolgozó angol nyelvű monográfia, amely Akadémiai Nívódíjban részesült, mára a diadikus analízis egyik legtöbbet idézett forrásműve. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet rendszer- és irányításelméleti laboratóriumának külső munkatársaként a matematikai és a számítástechnikai alkalmazások területén számos publikációja jelent meg. Nagy tapasztalatra tett szert a legkülönbözőbb gyakorlati problémák matematikai modellezésében, informatikai kezelésében, például rendszerek azonosításával összefüggésben. Friss széchenyi díjasok Archives - Retromuzsika.hu. Új típusú közelítésekből kiindulva gyors algoritmusokat készített jelek szűrésére és rekonstrukciójára. Jelenleg az MTA SZTAKI és a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának munkatársaival együttműködve a klinikai szemészeti gyakorlatban alkalmazható, a szaruhártya nagypontosságú topográfiai vizsgálatára alkalmas módszer kidolgozásával foglalkozik. Schipp Ferenc a rendszerelméletben szerzett tapasztalatait a jövőben számítógépes grafikai alkalmazásokban, EKG görbék analízisében és feldolgozásában kívánja felhasználni, ami minden remény szerint hasznos lehet a különböző típusú felvételek összevetésében és az orvosi diagnosztikában is.
"Büszkék vagyunk önökre, akik vállalták, hogy megvalósítják a küldetést, amelyet a herderi jóslat árnyékában még a 21. században is mindannyiunknak viselnie kell" – jelentette ki a miniszterelnök.
Tőkéczki László történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézete Művelődéstörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense részére a magyar és az egyetemes történelem, illetve az eszme-, művészet- és művelődéstörténet területén egyaránt kimagasló tudományos és oktatói pályája, különösen Tisza István életművével kapcsolatos hiánypótló kutatásai és publikációi, valamint széles körű történelmi ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként.
került, és ott idő előtt kihajtott, virágot hozott, így a költő szerint le fog fagyni, azaz halálra van ítélve. Ennyi lenne a vers, ha szó szerint vesszük, de persze nem szó szerint kell venni. 🙂 Először is figyeljünk fel arra, hogy egy déli vidékről származó, nemes gyümölcsöt adó fáról van szó! Nyilvánvaló, hogy ez a fa valamilyen értéknek, szép, nemes dolognak a jelképe. Annak, hogy ez a fa a Dunántúlon van, szintén lehet jelentősége: az ókori Római Birodalom a Duna vonaláig terjedt, így a Dunántúl még beletartozott. Ennek következtében jobban kapcsolható a latinos kultúrához, nyugatiasabb (míg a Tiszántúl inkább keleties, kunos kultúrájú). Az Egy dunántúli mandulafáról nem más, mint sorsvers. Egy csodaszámba menő természeti jelenség ihlette: Janus pécsi püspökként saját székvárosában, a Mecsek déli lejtőjén (vagy esetleg a püspöki kertben) valóban láthatott egy mandulafát, amely idő előtt kivirágzott. A reneszánsz ember fogékony volt a természet szépsége és a különleges jelenségek iránt, így a fa természetesen megragadta a költő figyelmét.
Az Egy dunántúli mandulafához írása idején már rájött, hogy lehetetlen feladatra vállalkozott: az ország adottságai nem változtathatók meg, ezért itt már hideg éghajlatú, rideg helyként ábrázolja a pannon földet. A mandulafa saját sorsát szimbolizálta a szemében: saját idegenségérzetét, elszigeteltség-tapasztalatát érzékelteti ezzel a jelképpel. Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című verse 1466 márciusában keletkezett Pécs városában. Egy szokatlan természeti jelenség ihlette, egy különleges látvány: télen virágba borult egy mandulafa. A vers a költő második, magyarországi pályaszakaszának egyik legismertebb alkotása. Ez a szakasz az itáliai tanulóévek után következett. Ekkor írt verseiben Janus Pannonius főleg saját költői helyzetét, saját életének problémáit, kérdéseit szólaltatta meg. Az Egy dunántúli mandulafáról a költő utolsó éveinek jellemző lelkiállapotát és hangulatát tükrözi. Janus élete kisiklott: ekkor már kegyvesztett volt valamilyen politikai hiba miatt, amit 1465-ben vétett, amikor Mátyás király a pápához küldte követségbe.
A reneszánsz ember fogékony volt a természet szépsége és a különleges jelenségek iránt, így a fa természetesen megragadta a költő figyelmét. 1466 márciusában írta ezt az epigrammába sűrített elégiát. Az epigramma disztichonban (egy hexameter és egy pentameter sor kapcsolata) írt rövid, tömör, előkészületből és csattanóból álló sírfelirat. Az elégia ekkor már nem csupán a disztichonban írt (általában epikus jellegű) művet jelenti, mint a görögöknél, hanem a rezignált, szomorú hangvételű filozofikus verset. Egy dunántúli mandulafáról Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott, Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein. S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt? A vers ihletője külső látvány, természeti jelenség, melyre a cím is utal. A pécsi püspök abban az időben a Mecsek lapos lejtőjén valóban láthatott idő előtt virágpompába öltözött mandulafát.
Segédanyagok « vissza a találati oldalra Feltöltés dátuma: 2009-02-05 Feltöltötte: eduline_archiv Egy dunántúli mandulafáról műelemzés Tantárgy: Irodalom Típus: Elemzés hirdetés
Ezek a fajták már beértek Magyarországon. A második nagy telepítési hullámban ( 1930-as és 40-es években) már magyar fajták telepítését ajánlották. Európában elsősorban a vastagabb héjú fajtákat termesztik, az USA déli részén elterjedtebbek a vékonyabb héjú, könnyen törhető csemegefajtái. Legjobb termőhelyei a kissé emelkedettebb, védett, déli domboldalak. Gazdaságos termesztése csak a szubmediterrán hatásoknak kitett mikrokörzetekben ( Baranyában, a Balaton-felvidéken, Vértesalján, Buda környékén, a Mátraalja és Hegyalja egyes részein) remélhető. Phyllis királylány mondája a hiábavaló várakozás, a beteljesületlen remény, a fájdalmas epekedés tragédiája. A trójai háborúból hazatérő Démophoón athéni király jegyezte el őt, de a lakodalom előtt a vőlegénynek haza kellett utaznia ügyei rendezésére. Azonban a királylány hiába várta vissza, s csalódása öngyilkossághoz vezetett. Az istenek –halála után- mandulafává változtatták a trák király leányát. A lírai ént, a beszélőt a személyes érintettség indította a Phyllisszel azonosított mandulafa megszólítására: "Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, / Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?