Szintén Budapest közelében található a gyönyörű gödöllői Grassalkovich-kastély, mely Magyarország egyik legnagyobb barokk kastélya. Ezeken felül érdemes lehet még meglátogatni a Dunakanyart vagy az esztergomi bazilikát.
J. Simmmons a törvényen kívüli nagyapa És pontosan ez menti meg, sőt teszi naggyá magát a művet is. Ugyanis A holnap háborúja nem azért nem foglalkozik azzal, hogy a jövőből visszatérő katonák hogyan tudják egyszerre megváltoztatni és egyben hagyni ezt a bizonyos jövőt, mert alkotói a 100-as IQ-t sem ütik meg, hanem mert belátja, hogy semmi értelme Christopher Nolan szabályrendszereivel versenyre kelni egy Időzsaru -jellegű alapötletben. Minden hasonló ócskasága, ügyetlensége megmagyarázható azzal, hogy valójában ahhoz az őszinte rácsodálkozáshoz keresi az utat, amivel annak idején a Jurassic Park, a Jumanji vagy A függetlenség napja felejthetetlen jeleneteit fogadtuk, és egyáltalán nem az érdemi munkát kívánja megúszni. A végeredmény persze lehet, hogy első látásra nem különbözik a Halálos iramban -féle futószalag-termékektől, de a motorháztető alá benézve azt látni, hogy ezt a filmet nem egy randomgenerátorral pakolták össze a pénzszerzést tartva szem előtt. A holnap háborúja attól szimpatikus és idézi meg tökéletesen például A függetlenség napja ethoszát, hogy bár nem a filmművészeti kiválóság a célja, de a történetmesélést és az őszinte szórakoztatást tartja mindvégig szem előtt Például abban is autentikus a nosztalgia-érzet, hogy a cselekmény nem valamilyen mágikus tárgy üldözéséből áll, kvázi kifogásként arra, hogy a kitervelt 2-3 akció-nagyjelenet bekövetkezhessen, mint korunk legtöbb popcornmozijában.
Igaz, ez lehetőséget ad arra, hogy láthassuk J. Simmons-t ismét előkerülni, hogy szétrúgjon egy rakás idegen segget, ami pont annyira király, mint amennyire hangzik, de a dolgok nagy rendszerében A holnap háborújának már tényleg le kellett volna zárulnia, mire ez egyáltalán megtörténik, így nagyrészt feleslegessé válik ez a rész is. Zach Dean talán olyan forgatókönyvet írt, ami nem a meglévő IP-re épül, de A holnap háborúja erősen hasonlít James Cameron Aliens és Tom Cruise A holnap határa című filmjére, még ha közel sem olyan jó, mint ezek az alkotások. Ettől függetlenül ez még mindig egy szolidan szórakoztató popcorn-film, amely büszkélkedhet az időutazás képletének ötletes felforgatásával, egy eléggé magával ragadó példabeszéddel a család fontosságáról és a klímaváltozás veszélyeiről, és egy olyan izgalmas, szórakoztató kalandot nyújt, amely nem foglalkozik egy közös univerzum felépítésével vagy bővítésével, amit manapság nem túl gyakori. -Zardoz- Rendezés - 6. 3 Színészek - 6. 4 Látvány/akció - 8.
Azaz holnap háborúja lehet, hogy bugyuta, de legalább van épkézláb terve arra, hogy például többrétegű apakomplexus-kliséjét hogyan valósítsa meg, és nem csak a legolcsóbb megoldásokért hajol le. Yvonne Strahovski az érzékeny katona Ezért is támadhat fel bennünk az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy a giccs valahogyan mégis megtalálja az utat a szívünkhöz, a humoron mégis őszintén tudunk nevetni, és a Z-generáció jövőtlenségének, valamint az amerikai Nagy Demokráciaexport-háborúk (Vietnam, Irak) traumájának parabolája még úgy is kellően plasztikus, hogy a film kísérletet sem tesz ezek bárminemű kidolgozására. De ez mindenekelőtt Chris McKay rendező és az ő akciójeleneteinek érdeme. Aligha várnánk ezt attól az alkotótól, akinek eddigi legnagyobb munkája " LEGO Batman – A film " címre hallgat, de valójában A holnap háborúját is éppen az a hiperaktivitás és érzékszerv-attak emeli bőven az átlag fölé, amely a LEGO-franchise-t jellemzi. Főhőseinket a második felvonás elején lepottyantják a jövőben, és onnantól kezdve egy hihetetlenül gyors, népes, agresszív és legfőképp legyőzhetetlennek tűnő idegen faj lohol a nyakukban, ezzel pedig egy eszeveszett és teljesen reménytelen versenyfutás kezdődik a szó szerint utolsó napjait élő emberiség megmentéséért.
Így jár Dan Forester (Chris Pratt) is, aki feleségét és lányát kényszerül hátrahagyani, hogy az emberiség végnapjaiba látogasson – hogy aztán természetesen az ő kezébe kerüljön az űrlények legyőzésének kulcsa. Sajnálhatjuk, hogy a nagyvászon helyett csak a nappaliban láthatjuk Ebből kerekedik egy 140 perces akció-scifi eposz, amely szégyentelenül lop a legordasabb kliséktől a 90-es évek katasztrófafilm- és időutazás-hangulatán át, A holnap határán vagy a Prometheus konkrét cselekményelemeiig, gyakorlatilag bármiből. És tálalja elénk mindezt úgy, hogy időparadoxonja annyi akad, hogy azokba inkább jobb nem is belegondolni. A szövegkönyv pedig helyenként annyira kínos, hogy bizonyos mondatokat említésre méltó színészi teljesítmény röhögés nélkül előadni. A sztárok alapvetően azzal tudják tenni a legtöbbet, hogy hitelesek: Pratt hiteles az őrlődő apuka, a minden halálos veszélyt hidegvérrel nyugtázó veterán és a menő tudós hármas szerepében, J. K. Simmmons a törvényen kívüli nagyapa bőrében, Yvonne Strahovski érzékeny katonaként, a már Az alelnök ben is zseniális Sam Richardson pedig autentikus a "vicces fekete haver" skatulyájában.
2051-ből időutazók érkeznek, hogy sürgős üzenetet közöljenek. 30 év múlva az emberiség elveszíti a háborút egy idegen faj ellen. A túlélés egyetlen reménye, hogy katonákat és civileket szállítanak a jövőbe, akik csatlakoznak a harchoz. Dan Forester elhatározza, hogy megmenti a világot a lánya érdekében. Egy briliáns tudóssal és elidegenedett apjával összefogva, újra írja a bolygó sorsát…