Ez az igazi... [Részletek] - Almási Kitti Sokan igyekeznek a partner becsmérlésével, kritizálásával, leértékelésével igazolni a félrelépésüket, és ezáltal további szimpátiát ébreszteni maguk iránt a szeretőben, akinek... [Részletek] - Almási Kitti Sokan választják a megelőző hatásúnak vélt megoldást: ha egyszer elhagyják vagy megcsalják őket, akkor a következő kapcsolatba érzelmileg már nem ereszkednek bele. Almási Kitti Férje, Dr. Almási Kitti: Hétköznapi Hősök | Jegymester. Mielőtt nagyon... [Részletek] - Almási Kitti Teljesen normális és egészséges igényünk, hogy különlegesek legyünk a szüleink számára, hiszen ki más adhatná meg nekünk azt az alapélményt, hogy egyszeriek és felcserélhetetlenek... [Részletek] - Almási Kitti
A téma senki számára sem ismeretlen: vagy érintettek vagyunk, vagy ismerünk olyat, aki az, esetleg félünk attól, hogy érintettek leszünk. A hűtlenség relatív Fontos tisztázni, hogy a hűtlenség mindig szubjektív. Arról a két emberről szól, akik a kapcsolatban benne vannak. A határaink különböznek, így nem lehet sablonokat gyártani arra, mi elfogadható és mi nem. Ezért szükséges minden párkapcsolatban ismertté tenni a "használati utasítást" egymáshoz, le kell kommunikálni a másik felé, hogyan gondolkodunk a keretekről. Habár sokszor hallani, hogy "szerintem én tisztességes voltam, nem csináltam semmi rosszat", a hűtlenségben sosem az erkölcsökről van szó. Pszichológia magazin: Mikor veszítjük el önmagunkat egy párkapcsolatban? | hvg.hu. A legfontosabb kérdés az, okozunk-e fájdalmat a másiknak, tudunk-e arról, ha szenved, értjük-e, mi az, ami bántja őt az adott szituációban. Dr. Almási Kitti Vízy Andrással beszélgetett Fotó: Halmai Gyöngyi Almási Kitti szerint sokan túlságosan kapaszkodnak ahhoz, hogy legyen valakijük, így hajlamosak lehetnek olyan túlzott lazaságot és engedékenységet ígérni, amit aztán nem tudnak betartani.
És következik egy meglehetősen megalázó, lélekromboló szakasz, mivel a nők többsége ennek ellenére benne marad a kapcsolatban. Ha van párunk, tanulságos lehet felmérni valamit: Almási Kitti tapasztalatai szerint az esetek 90 százalékában azért hozunk rossz döntéseket, mert nem ismerjük a másikat. Almási Kitti Férje. Hiszen ő éppen úgy homlokzatot épít, mint mi. Empátiás játék: beszéljünk őszintén arról, melyik fél mit érzett az adott szituációban. Megdöbbentő lesz, mennyire más válaszokat kapunk, mint amire számítunk.
Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat. Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te? Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?
És ami a legfontosabb: mindezt nem azért tette, mert bármi problémája lett volna addigi barátaival vagy rokonaival, hanem azért, mert új kedvese erre késztette. Nagyon tudunk tehát hatni egymásra, de kérdés, hogy ezzel valóban megváltoztatjuk-e a másikat. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos határokat csak átmenetileg tudunk átlépni. A fenti folyamatok ugyanis előbb-utóbb eljutnak egy olyan pontra, amikor már nagyon messze sodródik valaki az eredeti beállítottságától, és meghasonlik önmagával. Rádöbben, hogy olyanná vált, amit a partnere megkívánt tőle, ám elveszítette addigi önmagát a kapcsolatban. Amikor ez megfogalmazódik, haragot érez a másik iránt, mert őt hibáztatja a folyamatért, és erőszakosnak, elnyomónak, önzőnek titulálja. Saját akaratunk Érdemes azonban megfontolni a saját akarat, az önálló döntések és a felelősségvállalás kérdését. Nem valószínű, hogy ha kellő mértékben kiállunk meglévő értékeinkért, akkor eddig jutottunk volna. Végig kell gondolni, lehet-e valóban okolni valakit azért, mert mi magunk olyan döntéseket hozunk, hogy a másik kedvére tegyünk, ahelyett, hogy azt tennénk, amit valóban szeretnénk.