A vízbe dobott kiszéből minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy. A Zobor-vidéki Alsóbodokon (Nyitra vm. ) virágvasárnap, a reggeli mise után kezdték el a gyerekek a "villőzést". Az öttől tizenkét éves korig a "jánkák" járják végig a falut, ahol az egyik háznál elkészítik a "banyát", majd kifutnak vele a közeli patakhoz. Leszedik róla a ruhát, és belehajítják a patakba a következő mondóka kíséretében: Bolha, tetű, mind lehulljon, Dög kolera itt maradjon! Tyű! Ezután következik a "hajvillőfa" feldíszítése, amit a legények még az előző nap kivágtak. Szalagokat, hajkötőket kötnek rá, majd énekszóval sorra járják a házakat. Ajándékba tojást kaptak. Húsvéti tojásfestés A régen használt természetes színező anyagokat pl. hagymahéj, ma már felváltottak a mesterséges színezők. A régi tojásdíszítési technikák kézügyességet és rengeteg türelmet igényeltek. Átalakulóban a húsvéti szokások, a sonka azonban örök. Régen a legegyszerűbb díszítési technika a különböző levelek felhasználásával készült díszes tojás volt (berzselt tojás), de sok helyen a mai napig megőrizték az egyes tájegységekre jellemző díszítési motívumokat és technikákat, ilyenek pl.
A hagyomány szerint tojásadományt adtak a szegényeknek és koldusoknak a halottak lelki üdvéért is. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját például a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették, vagy megetették vele az aprójószágot, meghintették vele a búzavetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne. Húsvétvasárnap sok helyen tartottak határjárást: a falu népe körbejárta a földeket, hogy elűzzék a gonoszt és megvédjék a tavaszi vetéseket, megtisztították a forrásokat és patakokat. A középkorban elterjedt volt a feltámadást a szabadban megjelenítő dramatikus vallási játék. Még a XX. század első felében is ismert volt az ebből gyökerező Jézus-keresés, szentsír-keresés szokása: húsvét hajnalán férfiak és nők a falu temetőjében hozzátartozóik sírján gyertyát égettek, s a föltámadás örömét megosztották halottaikkal. Húsvéthétfő húsvét másnapja. Húsvéti étel szokások angol tétel. Ehhez kapcsolódik a bibliai eredetű Emmausz-járás szokása – Jézus feltámadása után az Emmauszba vezető úton megjelent két tanítványa -, amely Magyarországon elsősorban a baranyai németek körében őrzött hagyomány.
A húsvéti nyúl pontos történetét máig nem tisztázták, egyelőre a germán hagyományok alapján a termékenységhez, újjászületéshez kapcsolják ünnepi jelenlétét hazánkban is. A tojás szintén a termékenység jelképe, s a tojásfestés is régi szokás: a piros színnek nem csak mágikus védelmező erőt tulajdonítottak, de Krisztus vérével is párhuzamba vonták. Ez a szokás nem csak a magyarlakta vidékeken terjedt el, hanem az egész világon népszerűvé vált. Így néz ki az ünnep a gyakorlatban A tradíciók szerint húsvét vasárnapján reggel, délelőtt érkezik meg a nyuszi a gyerekekhez. Húsvéti szokások, húsvéti népszokások - Húsvét Info. Ilyenkor a kicsik fészket készítenek friss, harmatos tavaszi fűből az udvaron, erkélyen, melybe egy óvatlan pillanatban meghozza a nyuszi a várva várt csemegéket. A hagyomány szerint magvakat, némi csokoládét, rágcsálnivalót, és természetesen az elmaradhatatlan színes tojásokat. Ezután következik a korábban említett báránysültes főfogás, majd a desszert, vacsoraidőben pedig a sonka kerül az asztalra. Húsvét hétfő hajnalán indul a húsvéti szokások legismertebbje, a locsolkodás: ilyenkor a legények elindulnak, hogy körbejárják az ismerős lányokat és asszonyokat, hogy azokat az újjászületés jegyében kölnivel – vagy esetleg egy vödör vízzel – egy locsolóvers kíséretében jól meglocsolják.
Feladta Nikolett 2018. március 31-én Néhány kíváncsi szokás, szimbolikus és szórakoztató egyszerre Magyarországon a húsvét a "húsvét" kifejezés, ami azt jelenti, hogy "húst vesz" (hús = hús, vét = vesz), utalva a böjt 40 napos böjt időszakára, amely a keresztény világban oly fontos ünnepet megelőzően volt. Nagyböjti szokások, hagyományok | Kárpátalja. Itt a nagyhét ünnepe nagyon eltér a spanyol szokásoktól. Inkább pogány és keresztény szertartások keveréke. Ebben a bejegyzésben a kíváncsiságokra (szokásokra és rituálékra) és a gasztronómiára szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek kiemelkednek ezekből az ünnepekből. Bár az is igaz, hogy ezekben a napokban misére menni a San Esteban-bazilikában vagy a Matías-templomban nagyon különleges élmény. Ami leginkább kitűnik a pogány rituálék közül, az egy húsvét hétfőn ünnepelt szokás (amely más környező országokban, például Szlovákiában vagy Csehországban is létezik), és amely összefügg a tavasszal és a termékenységgel (amelyet a középkor óta gyakorolnak): a hit szerint a népszerű nők olyanok, mint a virágok, és vigyázni kell rájuk, hogy ne hervadjanak el.