A nagy francia énekes Mireille Mathieu Avignonban született, 22 1946 júliusában egy szegény kőműves családjában. Mireille-nek nehéz volt a gyermekkora. Ő volt a legidősebb gyermek egy nagycsaládban (Mireille kivételével, 15 gyermek volt a családban: 14 testvér és 1 nővér). Gyakori terhességek és születések miatt az anyja gyenge és inkompetens. Művészetükben a végzetük - 5 tragikus sorsú sanzonénekesnő szívfacsaró története | Femcafe. Korai gyermekkorától Mireille-nek gondját kellett vigyáznia a fiatalabb gyermekekre. Régóta szörnyű körülmények között éltek, és csak a nyolcadik gyermek születéséig az önkormányzat lakáshoz juttatta őket. Az iskolában Mathieu nem ment jól. Mivel balkezes volt, folyamatosan találkozott a tanárok elégedetlenségével, akik szívesen harcoltak "rossz szokásai" ellen. Alig 7 osztályba esett, elhagyta az iskolát, és munkát végzett a gyárban, hogy borítékot készítsen. Nem látta gyermekkorát, belépett a felnőtt életbe: olyan lány, aki hamarosan Mireille Mathieu néven ismert világszerte. A családja és barátai emlékirataira írt életrajz hallgat minden olyan megpróbáltatásról és nehézségről, amelyet a lánynak kora gyermekkorában kellett tapasztalnia.
Sűrűn járt francia- és angolórákra, illetve tanulta a viselkedés és fellépés szabályait. Egyik alkalommal fellépett az "Ed Sullivan Show" műsorban, ami a legnépszerűbb varieté az Egyesült Államokban, alkalmanként 50 millió nézővel. Amerikában kirobbanó sikert aratott, s a tévés szereplés után Las Vegasban, majd Hollywoodban lépett fel. Rengeteg interjút adott és óriási rajongói táborra tett szert. Meghívták New Yorkba, ahol a "Merv Griffin Show" plakátjának ő volt az egyik arca. " Végül is, ahol a legjobban érzi magát, az a színpad. Ott egymaga van jelen, ott megtalálja a békét. " – Johnny Stark véleménye Mathieuről Mireille Mathieu mindenfajta közönség előtt fellépett, minden országban, ami hírneve további kiszélesedéséhez vezetett. Számtalan uralkodó és államférfi fogadta őt, bejárta szinte az egész világot. Mireille Mathieu jövőre újra koncertet ad a Budapest Sportarénában - Blikk. Mireille saját maga így értékelte pályafutását: "Egy énekesnő életében nem csak diadalok és ráadások fordulnak elő. Vannak napok, amikor az embernek semmi kedve hozzá, mégis el kell indulni.
Tizenhárom testvére volt. Apja Roger Mathieu kőfaragó fedezte fel lánya énektehetséget és ő indította el ezen a pályán (Mireille apjának kellemes tenor hangja volt). Mireille már négyéves korában énekelt közönség előtt, egy éjféli mise alkalmából. Gyakran hallgatta és tanulmányozta más híres énekesek dalait és éneklési módját. Gyakran lépett fel iskolatársai és a családja előtt, példaképének Édith Piafot választotta. Laure Collière énektanár vállalta tanítását és készítette fel lelkileg az énekesi karrierre. 1965. november 21-én jelent meg először tévéképernyőn és a következő esztendőben nevét megismerték egész Franciaországban. A következő években a világ többi részén is ismertségre tett szert. Felfedezése [ szerkesztés] Johnny Stark művészeti ügynök tehetségesnek tartotta Mireille-t és a zenekarvezető Paul Mauriat gondjaira bízta, aki tovább csiszolta a lány énektudását, mivel nagy hibája volt az üvöltés. Ekkor már állandóan fellépett, fotósorozatokban szerepelt, interjúkat adott és fejlesztette a zene-, ének- és tánctudását.
1965-ben a Georges Lautner rendezte Galia címszerepével robbant be a francia sztárok sorába. 1966-ban ő játszotta Christine-t A nagy szöcske című filmben. Alain Delon partnere volt több filmben is: Jeff (1969), Borsalino (1970), Volt egyszer egy zsaru (1971), Jégkeblek (1974), Borsalino és társai (1974), A férfi, aki sietett (1977), Egy gazember halála (1977), Egy zsaru bőréért (1981) és a Frank Riva (2003-2004). Az 1980-as években karrierje kettétört, miután egy nyílt szívműtéten esett át egy autóbalesetet követően; valamint Alain Delontól is elvált 15 év együttélés után. Ekkor otthagyta a színészetet, de az 1990-es években visszatért a televíziózáshoz. A magyar közönség főleg a Megperzselt szívek című 1992-es francia sorozat Héléne -jeként ismerheti. Pályája során csakis vígjátéki szériafilmekben foglalkoztatták. (Kivétel volt Jean Luc Godard filmje, a Weekend, 1967-ben). Próbálta ugyan nem beérni a szép szőke csábító vissza-visszatérően ráosztott szerepével, sanzon-énekléssel és forgatókönyvírással is próbálkozott, de végül is az egyértelműen szórakoztatófilmes színészet hozta számára a sikereket.