Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Válassza ki álmai bútorát otthona kényelmében. Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést. Színes választék Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat
Egyszerű ügyintézés Egyszerűen vásárolhat bútort interneten keresztül. Több fizetési mód Több fizetési módot kínálunk. Válassza ki azt a fizetési módot, amely leginkább megfelel Önnek. home Bárhol elérhető Vásároljon bútorokat a bolt felesleges felkeresése nélkül. Elég párszor kattintani.
Egyszerűség Egyszerűen vásárolhat bútort interneten keresztül. credit_card A fizetési módot Ön választhatja ki Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. shopping_basket Széles választék Számos kollekciót és egyéni modelleket is kínálunk az egész lakásba vagy házba.
shopping_cart Széleskörű kínálat Bútorok széles választékát kínáljuk nemcsak a házba, de a kertbe is. credit_card Fizetés módja igény szerint Több fizetési mód áll a rendelkezésére. Banki átutalás, készpénz vagy részletfizetés. Egyszerűen online Válassza ki álmai bútorát egyszerűen és átláthatóan, boltok felesleges látogatása nélkül
account_balance_wallet Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizessen kényelmesen! Fizetési módként szükség szerint választhatja a készpénzes fizetést, a banki átutalást és a részletfizetést.
Kovács_Heni >! 2019. február 23., 14:08 A könyv háromnegyedéig biztos voltam benne, hogy ez egy meseszépen megírt, romantikus történetbe ágyazott útkeresős regény, de az utolsó oldalakon valahogy túl dagályossá váltak az érzelmek. Waller, Robert James: Madison megye hídjai (Hangoskönyv) - YouTube. Romantikus epekedés harminc év távlatából egy olyan pasi után, akit a női főszereplő mindössze néhány napig ismert, na persze. Robert és Franceska életkora miatt kicsit nehezemre esett beleélni magam a regénybe (nézzétek el nekem, még csak a huszas éveimben járok, így a filmes borítókon szereplő őszülő pasiról véletlenül sem a romantika jutott eszembe), de a tetszetősen gördülékeny stílus mindenért kárpótolt. Azt mondják, a Madison megye hídjai lektűr, és mint tudjuk, ennek a jelzőnek van némi pejoratív felhangja a klasszikus szépirodalommal szemben, én viszont azon a véleményen vagyok, hogy inkább írjon valaki egy jó hangulatú lektűrt, mint unalmas és sótlan, de igazi szépirodalmat. A szépirodalmiság önmagában nem elég, főleg, ha ilyen regények állnak vele szemben.
Végzett az ebéddel, és átment a túloldalra a bíróság parkolójában levő telefontülkéhez. Francesca számát tárcsázta, Az asszony enyhén lihegve vette fol a harmadik csengetésre — Halló, ismét én vagyok Robert Kincaid. Francesca gyomra összerándult. Nem tud eljönni, ezért hívott, gondolta. — A tárgyra térek. Ha probléma eljönnie ma este a kisvárosi emberek kíváncsisága miatt, ne érezze kötelezőnek. Tényleg. Könyv: Robert James Waller - Madison megye hídjai. Engem egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak rólam errefelé, és így vagy úgy, de később mindenképp megkeresem. Azt akarom ezzel mondani, hogy talán hibát követtem el, amikor elhívtam, és ne érezze úgy, hogy mindenáron el kell jönnie. Igaz, szeretném, ha ott lenne, Francesca azóta ezen rágódott, hogy korábban beszéltek, De döntött már. — Nem, szeretném látni mmka közben, Nem érdekel, mit mondanak. — Ez nem volt igaz, de volt benne valami, ami féken tartotta ezt az aggodalmat, valami kockázatvállalás. Bármi legyen is, elmegy a Cédrus—hídhoz. — Remek. Csak gondoltam, megkérdezem Majd találkozunk — Oké.
Így az én véleményem mondhatni irreleváns, hiszen egyértelműen nem én vagyok a célközönség: az ilyen történetekhez túl racionális gondolkozású vagyok. Feltehetőleg a női részlegnek valóban olyan élményt fog nyújtani a könyv, amelyet várnak (nem hiába a sok pozitív vélemény). Én most férfi szemszögből közelítek a témához. Robert részéről még el tudom hinni, hogy érzései tiszták voltak, hiszen ő volt az, aki kész lett volna szembeszállni a várossal, hogy a nő vele maradjon. (Habár a közel két évtizedig tartó várakozás már messze kerül az én szememben a valóságtól, de még ezt is hajlandó vagyok elfogadni, a műfajnak ez a sajátossága. ) Akit azonban végképp nem tudtam megérteni, az Francesca. Ő a szememben egy végtelenül önző nő, aki leginkább csak szeret a mártír szerepében tetszelegni, ugyanakkor mások érzéseivel nem törődik. Madison megye hídjai - Könyvkritikák. Férjezett, és két gyermek - elvben - boldog anyja, ám mégis képes lefeküdni Roberttel, amíg a család többi tagja távol van. Ezek után rájön, hogy ennyire nem alázhatja meg a férjét, mert ha elhagyná, az egész falu róluk beszélne, és ezt a szégyent azért mégsem vállalhatja.
Nos, annyira megtetszik a szerzőnek saját gondolata, hogy ettől fogva magát idézgeti. Azért fura ez a jelenség, mert Waller néha ki tud mászni a romantikában dagonyázásból. Néha belefutunk olyan érzelem gazdag mondatokba, mint "…a farm, akár egy követelőző fekvőbeteg, állandó odafigyelést igényelt…". Ez szép. A másik gondom, hogy az író képtelen választani egy műfajt, amelynek keretein belül mozogna. Az egyik pillanatban olyan romantikus, hogy az már csöpög, a másikban viszont egy olyan illúzióromboló kifejezést használ, hogy a fal adja a másikat. Amikor pedig egyik sem, akkor szenvtelenül írja le az eseményeket. Érezhetően arra vár, jussunk már el az ágyjelenetig, ahol aztán jól kiömlengheti magát. És meg is teszi. Arra vállalkozott, hogy bemutassa, negyven fölött is lehet szenvedélyes egy együttlét (ha ezt nem tudnánk). Minden összesimuló hasról, karról, lábról tudósít. Olyan részletesen, hogy úgy érzed, már te is inkább túl lennél rajta. (Jaj, Francesca, kamuzd már, hogy jó volt, és menjetek vacsorázni, vagy mit tudom én, csak haladjon a történet! )
Ám Francesca Johnson hűvösnek tünt Ford kisteherautójának dőlve várt, nem messze a hídtól, a fák között. Ugyanazt a farmert vis elte megint, amelyik olyan jól illett rá, szandált, és fehér pamutinget, amely remekül hangsúlyozta alakját. Kincaid intett, majd leparkolt mellette. — Hello — köszönt — Örülök, hogy eljött. Piszok meleg van. Ártatlan beszélgetés, kerüljük a lényeget, szöveg. S ismét az a régi bizonytalanság, csak attól, hogy olyan nő társaságában van, akitől érez valamit, Soha nem tudott mit mondani ilyenkor, kivéve, ha komoly dolgokról beszéltek, Fejlett, igaz, kissé fanyar humorérzéke volt, de alapvetően komoly természetével, komolyan vette a dolgokat. Anyja mindig is azt mondta, hogy már négyévesen felnőtt volt. A szakmájában j ól jött ez a hozzáállás. Olyan nők társaságában, mint Francesca Johnson, már nem annyira. — Kiváncsi voltam, hogyan csinálja a fényképeit. — Mindjárt meglátja, és elég unalmasnak fogja találni. Legalábbis általában unják. Nem olyan, mintha azt hallgatná, hogyan gyakorol valaki zongorán, annak részese lehet, követheti.
Ha tesztelnéd a könnycsatornáidat, akkor nézd meg az 1995–ben készült filmet, amelynek nem csak a főszerepét vállalta magára Clint Eastwood, hanem a rendezői székbe is ő ült. Általában egy könyvet nagyon drasztikusan meg kell nyesegetni, hogy beleférjen a cselekmény egy másfél-két órás filmbe. A szív hídjai (ezt a címet kapta a keresztségben ugye a filmváltozat) esetében az a fura helyzet állt elő, hogy néhány új motívummal, apró részlettel kellett kiegészíteni a történetet. Azért ebből már sejthető, hogy nem egy furmányos sztoriról van szó. (Francesca, a negyvenpluszos háziasszony egy hét békés magányhoz jut, mikor családja elutazik egy vásárra. A vidéki kisvárosba téved Robert, aki fotós, és azért jön, hogy hidakat fényképezzen, de közben inkább egymásba szeretnek a nővel. ) Az egyik problémám, hogy az író valószínűleg kitűzte célként, már pedig magvas gondolatokat is elrejt a 184 oldalnyi szépelgésben. Ja, elrejtette. Alig találtam meg. Megemlíti, hogy Robert, a főhős vándor életmódja miatt úgy tekint magára, mintha egy zsákutca lenne az evolúcióban.