Interjú Székely Krisztával 2021. 09. 21. 14:00 Bejáratott élmény. Komoly hagyományok. Színház, saját kortárs hangon. Székely Kriszta vitte színre a Mágnás Miska című operettet a Miskolci Nemzeti Színházban. A rendező kalandként jellemzi a társulattal közös munkáját. A kísérlet: lehet-e kortárs hangon, az operett hagyományait és szabályait tiszteletben tartva alkotni. Az előadáshoz új szövegkönyv készült, Závada Péter munkája. A korszerűség kényszeréről is kérdeztem Székely Krisztát. Izgatottan készül a Mágnás Miska rendezésére – májusban nyilatkozta ezt. Ez tényleg olyan állomása a rendezői pályájának, ami miatt érdemes volt izgulnia? Sok oka volt az izgalomnak. „Addig akarsz élni, amíg látszani akarsz!” – Megnéztük az Egykutya című előadást, amiért érdemes színházba menni - WMN. De leginkább az, hogy ez: kísérlet, a vele járó rizikóval. Ha egy ilyenbe belevág valaki, sok partnerre van szüksége. A magyar operettjátszásnak és különösen a Mágnás Miskának nagyon komoly hagyományai vannak. Ezeket a nézők komolyan veszik. Akik bárhol az országban Mágnás Miska előadást néznek, nagyon várnak valamit, vagy legalábbis erősen számítanak valamire.
Több ezren tüntetnek a Kossuth téren a homofóbtörvény ellen. A tüntetésen felszólal többek között Szekeres Zsolt a Magyar Helsinki Bizottságtól, Lászlóffy Juli, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának egyik alapítótagja, Erdős Erik Robi, a Prizma Transznemű Közösség szervezője. Pál Marci, #acsaladazcsalad, Szivárványcsaládokért Alapítvány tagja, Székely Kriszta, színházrendező, tanár, Dudits Luca a Háttér Társaság, és Vig Dávid, Amnesty International Magyarország munkatársai. Hétfő este szivárványba borult a Kossuth tér a homofób módosító javaslat ellen « Mérce. Szekeres Zsolt, az első felszólaló elmondta: a kollégium, ahol tizenévesen lakott, nem volt biztonságos hely egy meleg fiúnak. Nincs hova hátrálniuk akkor, amikor a létezésüket propagandának, ártalmasnak, a megbocsáthatlan gyermekbántalmazással akarják… Több ezren tüntetnek a Kossuth téren a homofóbtörvény ellen. A tüntetésen felszólal többek között Szekeres Zsolt a Magyar Helsinki Bizottságtól, Lászlóffy Juli, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának egyik alapítótagja, Erdős Erik Robi, a Prizma Transznemű Közösség szervezője.
Lehet, hogy bizonyos korosztály még eljön megnézni egy hagyományos felfogású Mágnás Miska-rendezést, de egy fiatalt biztosan nem fog érdekelni. A színház halála, ha nem kortárs, és nem köti le jelen idejű kínálattal az embereket. Engem is meg kell majd haladni ugyanolyan gyorsan egy másik fiatal rendezőnek, és őt is egy következőnek. Mert ez jelen idejű műfaj. Ezzel azt is állítja: a magyar színháznak képessége, hogy az új korosztályok meghaladják az előttük járó alkotókat? Szerintem nagyon sok tehetséges ember dolgozik és dolgozott az elmúlt tizenöt-húsz évben Magyarországon. Az, hogy ki jut lehetőséghez, más kérdés. Készül-e útinaplója a miskolci megfigyeléseiről? Vagy talán már készen is van? Mint bárki más: tanulságokat vonok le. Az ember akkor fejlődik, ha van vállalása, ha dolgozik, és ha hibázik. „Nem akarok fellépni arra a színpadra, amit újabb indulatok gerjesztésére ácsoltak” – Interjú Székely Kriszta rendezővel. Egy ekkora produkció nagyon sok kanyarral járó úton halad, sok tanulsággal szolgál. Ezek biztosan nem egy kis rózsaszín füzetben vannak leírva, hanem a ráncaimban, az eljövendő ősz hajszálakban – beleégnek az idegrendszerembe.
2022. február 10. | | Olvasási idő kb. 4 perc Mit csináljon az ember lánya, ha Covid és két hét karantén után végre kimozdulhat a családtagjai nélkül? Nekem van egy tippem, de nyugi, a karantén nem feltétel, sőt amit most ajánlani fogok, az kortól, nemtől, egészségi állapottól, mindentől függetlenül remek és hiánypótló program, pont az, amire most óriási szükségünk van. Színházba menni, jó előadásokat nézni – ez kell nekünk. A jó hír, hogy ez abszolút lehetséges. Szabó Anna Eszter ajánlója. – Kihozni a színházat a fényre A színház sokak számára egy vitrinbe való, dohos valami, ahová ki kell öltözni, zakót kell felvenni, a szünetben baracklevet inni, perecet majszolni. Hiába rég nem (csak) ilyen a színház, hiszen a tér igencsak kitágult, és egyre inkább látszik, hogy a jó öreg Shakespeare igazat szólt, amikor azt írta, "színház az egész világ". Már önmagában az, hogy valaki átmegy egy üres téren, színház. Ezt sem én találtam ki, hanem Peter Brook színház- és filmrendező, a kortárs színházművészet meghatározó alakja.
Fotó: Munkácsy Barbara Hogy lesz ebből színház?! Amikor megérkeztem az ACG épületéhez, nem volt még ott senki. Hamarabb indultam otthonról, két hét karantén után szinte puskából lőttek ki. Fogalmam sem volt, mire számítsak. Egy irodaépület aulája volt a helyszín, székekkel megpakolva, egy kanapéval középen, ACG-logók a falon. Ha valaki csak úgy belök ebbe a térbe, eszembe nem jutott volna, hogy itt perceken belül egy színházi előadás kezdődik. Már belépéskor érezhető volt valami a levegőben, tapintani lehetett egy izgalmas feszültséget. A feszült csend, a várakozás a színház egyik legizgalmasabb pillanata, a "mindjárt kezdődik" rész. Döbrösi Laura egyedül állt a "színpadon", várt valamit, vagy valakit. És már meg is született a színház. Már nem az ACG épületében voltunk, hanem ennek a furcsán feszült lánynak a lakásában, vele vártuk a nem tudni, mit, vagy kit. A karaktereket jól ismerjük A történet szerint négy fiatal, akik egyetemista éveik alatt laza barátok voltak, nyolc év után váratlanul újra találkoznak egy "házibulin".
Fotó: Huszti István / Telex A demonstráción elsőként Szekeres Zsolt a Magyar Helsinki Bizottság jogásza szólalt fel, aki arról beszélt, fiatalként, kollégistaként hogyan élte meg a kirekesztést és a homofób elutasítást, és azt, meleg férfiként hogyan bélyegezték meg a társai. "Ezek a szörnyetegek sosem mennek el. Ma itt ülnek mögöttem az Országházban. Én pedig itt vagyok. Közel a szörnyekhez, mint voltam, egész életemben. Itt állok előttetek, veletek, mert nincs hova hátrálnunk" – mondta Szekeres, aki szerint bűn összemosni a pedofiliát és meleg emberek ügyét. "A gyerekeket meg kell védeni, de tőletek kell megvédeni" – üzente a kormánypárti politikusoknak. Lászlóffy Juli, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának egyik alapítótagja, pszichológus arról beszélt, hogy az LMBTQ-fiatalok körében komoly gond az öngyilkosság. "16-25 év között a második leggyakoribb halálok az öngyilkosság, az LMBTQ-fiatalok pedig különösen veszélyeztetett csoportnak számítanak, és nem a melegségük miatt, hanem azért, amit a kirekesztettség tesz velük" – mondta a pszichológus.