A csinovnyik halála Csehov korai novelláinak egyike, 1883-ban jelent meg az Oszkolki hasábjain. A szerző álnéven publikálta (Antosa Csehonte). Anton Pavlovics Csehov (1860-1904): a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik (Gogol, Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett). Az Azovi-tenger partján fekvő Taganrogban született (ez egy vidéki kereskedő-és kikötőváros), ősei jobbágyok (parasztok) voltak. Apja már vegyeskereskedő, de folyton anyagi gondokkal küzdött. Csehov A Csinovnyik Halála Elemzés / Csinovnyik Halála Röviden | Kötelező Olvasmányok Röviden. A hitelezők elől a család 1876-ban Moszkvába költözött. Csehov ekkor gimnazista volt, s Taganrogban maradt, hogy befejezze tanulmányait. Csak 1879 őszén ment szülei után Moszkvába. 1880-ban beiratkozott az egyetemre, orvosnak tanult. Már egyetemistaként elkezdett írni, s tehetsége, tudatossága, ambiciózussága folytán viszonylag gyors sikert ért el. Humoreszkeket írt, különböző élclapoknak dolgozott, így tartotta el magát. Sőt, nemcsak önmagát. Apja csődbe ment, alig menekült meg az adósok börtönétől, így lényegében a húszéves orvostanhallgató Csehovnak kellett eltartania szüleit és öt tehetséges, szintén művészi hajlamokkal rendelkező testvérét.
Rég elfelejtettem az egészet, és maga még mindig ugyanazt hajtogatja! Nem tudnak sem önmagukon, sem másokon segíteni. Vágyakoznak valami szebb, boldogabb, tartalmasabb élet után, de ezek a légvárak semmivé foszlanak. Keresik ugyan egymást, mégis mindenki végzetesen magára marad szorongásaival, kételyeivel sorsuk egyszerre tragikus és komikus. Drámáiban az összetűzések a lelkek mélyén zajlanak, és hirtelen robbannak ki, ezért tekintik darabjait a lélektani dráma előfutárainak. A csinovnyik halála (novella, 1883) A történet semmiről sem szól. Ironikus és groteszk. A hivatalnok végtelen megalázkodása a túlzásokig jut el. Nincs jelentősége. A hivatalnoki réteg megalázkodását ábrázolja, kiszolgáltatottak, a végtelenségig feszíti a húrt, aztán meghal. Karikatúra, torztükör a hivatalnoki réteg elé. Nem élő figura, egy tulajdonságot nagyít ki, karcolat. Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála (elemzés) – Oldal 3 a 4-ből – Jegyzetek. Megalázkodás, talpnyalás. A történet egyetlen rövid kis cselekményt tartalmaz, hangvétele groteszk. Az egész mű paródia, a hivatalnok természetéről, melynek egyik jellemvonása a szolgalelkűség, a megalázkodás.
Brizsalov kezdi azt hinni, hogy Cservjakov gúnyolódik vele. Cservjakov elhatározza, hogy levélben tisztázza a helyzetet, ám nem tudja mit írjon, így végül nem küld semmit. Minden ami érdekel... Csehov A csinovnyik halála című története a novellák általános jegyeit foglalja magába. Rövid, tömör és egy szálon futnak az események a műben. A novellák további jellemzője, hogy a főhős életében valamilyen változás történik, amely itt a főhős halálával teljesedik be. Csehov A Csinovnyik Halála Elemzés | Csinovnyik Halála Röviden | Kötelező Olvasmányok Röviden. A történet egy szinte jelentéktelen alak, egy kishivatalnok túlzásba vitt bocsánatkéréséről szól. A hivatalnokot Cserjakovnak hívják. Egy színházi előadás során véletlenül rátüsszentett az államtanácsos, Brizzsalov úr fejére. Az író a kisember típusát formálja meg Cserjakov személyével, aki önmagát alacsonyítja le a magas rangú és tekintélyű Brizzsalov úr előtti megalázkodásával. A cserjakov szó jelentése féreg, amely a főhős természetére vonatkozik. Szánalomra méltóan viselkedik, nem lehet megszabadulni tőle. Annyira megalázkodik az emberek előtt, hogy már szinte "eltapossák", mint egy férget.
a történet egy egyszerű, hétköznapi esemény körül zajlik, mégis groteszké válik. a főszereplő hivatalnok – csinovnyik – életének meghatározója, hogy felettesei mit mondanak neki Cservjakov – Gogol hőséhez hasonlóan – abba hal bele, hogy megszűnik csinovnyiknak lenni, kivívja felettese haragját és meghal a novella tragikomikus jellegét ez határozza meg Elemzés forrása: és Szeretem Csehovot, mert hiába abszurd, mellette realista is, úgy írja le a történetet, mintha az egy teljesen hétköznapi és szokványos dolog lenne. Visszatér Moszkvába. Sajátos erkölcsi elveket vall, ez a tolsztojanizmus: a szeretet erejét és hatalmát hirdeti, a jövőt a parasztságban látja, prófétaszerepet vállal, célja a világ boldogítása. (Két tiszta erkölcsű ember létezik számára: a paraszt és a gyermek). Iskolát alapít parasztgyermekek számára, ahol ő maga is tanítja a diákokat. Idő korában elindul, hogy eszméit hirdesse, s egy kis falu állomásán hal meg, onnét viszik vissza Jasznaja Poljanára. Műveit a realista stílus jellemzi.
Az író különböző emberi kapcsolatokat mutat be a mű elején. Konkrétan azt, hogyan viszonyulnak a halálhírhez a főhős munkatársai és családja (felesége, kamasz lánya, kisfia - a 10 éves Kolja). Senki nem sajnálja, egyedül a kisfia érez részvétet iránta. A mű második része Ivan Iljics visszaemlékezése a gyermekkorára, az ifjúkorra és a felnőttkorra. Az öregúrban Brizzsalov államtanácsost, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban lévő főtisztviselőjét ismerte fel. "Ráprüszköltem! " – gondolta röstelkedve Cservjakov. – Nem a főnököm, más hivatalban szolgál, de mégiscsak kínos. Bocsánatot kell kérnem. " Cservjakov köhécselt, felsőtestével előredőlt, és a tábornok fülébe súgta: – Bocsásson meg, mélts... uram, leprüszköltem... nem szándékosan tettem... – De kérem, semmi az egész... – Bocsásson meg, az Istenre kérem. Igazán nem... igazán nem akarattal! – Jaj, hagyjon békén, kérem! Ne zaklasson már! Cservjakov még jobban zavarba esett, bambán elmosolyodott, és felnézett a színpadra. Nézett, nézett, de előbbi boldogsága nyomtalanul eltűnt.
Szerelme egybekötődik a Szerebjakovhoz kötődő bosszújával, irigységével. Nincs valódi konfliktus, nem jár teljes megoldással. Önmagukban lévő konfliktusokat nem tudják megoldani. Tehát nem is lenne igazi dráma (nincs a szereplők között nagy összeütközés). Bécsy Tamás elmélete: a dráma a jelenben, a most változó viszonyokat mutatja be. Lehet olyan is, szükség van a változásra, de mégse történik meg. Korábbi elméletek szerint ezek drámaiatlan drámák. Mikor a szereplők a saját belső világukról beszélnek, akkor a partnerek nem válaszolnak érdemben. A szereplők elbeszélnek egymás mellett; meg nem értési problémák. A köznapi életet ironizálja. Vojnyickij ugyanúgy él, mint a többi, de ő legalább megpróbál kitörni. Azonban Csehov őt is ugyanúgy ironikusan is ábrázolja, mint a többieket. Ez távolságtartást is kifejez. Darabjait rendszeresen bemutatta a Moszkvai Művész Színház. Itt első nagy sikere a Sirály volt, Sztaniszlavszkij rendezésében (realista színház: színészek teljesen beleélik magukat a szerepükbe).