2020. november 29., 09:20 A Habsburg-házi királyok hosszú sorából kiemelkedik Mária Terézia, akire meghatározó jelentőségű uralkodóként tekintünk. A királynő komoly krízisben vette át a kormányrudat, meg kellett harcolnia a trónért, de sikerült konszolidálnia uralmát és nem csupán egyben tartotta birodalmát, de a nagyhatalmi státuszát is sikerült megőriznie. Mindezt úgy, hogy a "jó király" emlékét hagyta a társadalomban. Nagy-Luttenberger István, a Magyarságkutató Intézet munkatársa írásából közlünk részleteket. A magyar történeti köztudatban a Habsburg-ház annak ellenére nem foglal el előkelő helyet, hogy a leghosszabb ideig uralkodó magyar királyi dinasztiát jelenti. A család svájci származása mellett őseik között szép számmal találunk kapcsolódást az Árpád-házhoz, elég csak arra gondolnunk, hogy az első Habsburg német király, I. Rudolf és felesége, Hohenberg Gertrúd szépapja is I. Béla volt. A család 1700-ban spanyol ágon kihalt, az osztrák ágon pedig Károlyra utolsó fiúként hárult a feladat a fiúág megmentésében.
A felvilágosult abszolutizmus talaján politizáló Mária Teréziát 1741 júniusában magyar királynővé koronázták, s újdonsült királynőként mindent megtett, hogy maga mellé állítsa a magyar rendeket. Az uralkodónő a drámai hatást növelendő a gyermek II. Józseffel karján jelent meg a diétán, s a fellelkesült rendek azt kiáltották: "Életünket és vérünket királynőnkért " (Bár a rossz nyelvek szerint azt is hozzátették: de a zabunkat nem). A diétán 35 ezer katona kiállításáról döntöttek, cserébe Mária Terézia visszacsatolta a Partiumot és a Délvidéket, biztosította a nemesi föld adómentességét valamint megígérte, hogy ha teheti Magyarországon lakik és a magyar vonatkozású ügyeket magyarokkal intézteti. Mária Terézia kiemelkedő képességeivel hamarosan meggyőzte mindazokat, akik kételkedtek abban, hogy asszony létére megállja helyét országai vezetésében. Maga köré gyűjtötte a legjobb tanácsadókat, minisztereket és hadvezéreket, és nem utolsósorban támaszkodott férje, Lotharingiai Ferenc István herceg tanácsaira, aki ugyan méltatlannak bizonyult felesége rajongására, de az ő nevéhez fűződik a Habsburgok magánvagyonának megalapítása.
A Habsburg család tagjai 1703-ban, még III. Károly trónra lépését megelőzően szerződést kötöttek a trónöröklés rendjéről, külön kitérve a nőági örökösödésre. (Az I. cikkely kimondta, hogy a Habsburg-ház férfiágának kihalása esetén a magyar rendek nem élhetnek szabad királyválasztó jogukkal, a trónt a Habsburg nőág örökli. ) A Pragmatica Sanctiót 1713-ban hozták nyilvánosságra, s az osztrák tartományok még abban az évben elfogadták, 1722-ben az erdélyi, majd 1723-ban a magyar országgyűlés is rábólintott. Ily módon Mária Terézia számára elvileg biztosítva voltak az uralkodás feltételei, a gyakorlat azonban másként festett. Mária Terézia, aki 1736-ban ment feleségül Lotharingiai Ferenchez, a Habsburg családban (és a korban is) szokatlan igazi szerelmi házasságot kötött. III. Károly 1740-ben bekövetkezett halálát követően Ferencet császárrá koronázták, az innentől datálódó Habsburg-Lotharingiai ház és birodalom tényleges irányítása azonban mindvégig a társuralkodóként regnáló Mária Terézia kezében volt.
A konferencia közönsége a Magyar Nemzeti Múzeumban (Fotó: Szinek János/Felvidé) A konferencia nyomán a 300 éve született Mária Terézia uralkodásáról kirajzolódó kép tanulságát Schmidt Mária előadásának zárógondolatai fejezték ki a legpontosabban: A biztonság iránti igény, a gazdasági és kulturális felzárkózás akarása az egyik oldalon, a függetlenség megtartása a másikon – nem ismeretlen ma sem. III. Károly és Mária Terézia megértette a kuruc harcok üzenetét, Ferenc József tanult 1848-49-ből, Kádárt és a szovjet vezetőket kompromisszumra szorította 1956. Ebben a régióban nyugtalan népek laknak. Jól és tisztelettel kell velük bánni, s akkor megbízható partnerek lesznek. Ezt a tapasztalatot szűrte le a nagy királynő, és tette kormányzása alapelvévé. Kelet és Nyugat metszéspontján élünk, Keletről jöttünk, de a Nyugatot választottuk. Különböző történelmi tapasztalatok alapján gondolkodunk érdekeinkről, értékeinkről, és az ezekből következő stratégiai döntésekről, például az iszlám hitű új honfoglalók jelezte vészhelyzetről.
várba helyezte át. 1765: alapította a bécsi →Theresianum ot, eredetileg kizárólag m. ifjak nevelésére. - Eszménye a →Regnum Marianum volt, minden tőle telhető eszközzel emelni igyekezett az Egyh. hatalmát és benső erejét, s előmozdította a prot-ok és görögkeletiek térítését. - Az egyházkormányzat célszerűsítése érdekében a nagy esztergomi érsség ter-éből kiszakította a besztercebányai, rozsnyói és szepesi, a dunántúli egyhm-kből a székesfehérvári és szombathelyi ppségeket. A görögkat-ok részére Munkácson és Nagyváradon alapított új ppségeket. - Erdélyben eltörölte a kat. egyh-at sértő törv-eket. A főpapi székeket az 1741:15. tc-nek megfelelően m. honosokkal, többnyire buzgó és gazdag mágnásokkal töltötte be, akik milliókat áldoztak a kat. restauráció céljaira. A →Szent Jobb ot Raguzából Budára hozatta, és elrendelte az VIII. 20-i körmenetet. - Uralkodása 2. felében azonban felvilágosult és febroniánus érzületű tanácsosainak (Kaunitz és Gerard van Swieten) hatására intézkedései olykor az Egyh.