A Zárójelentés hemzseg a szimbolikus megoldásoktól (ezek közül a legizgalmasabb, hogy Eperjes Károly papot játszik, remekül), a megdöbbentően direkt, önfelmentő szándékú önreflexiót viszont nehéz hová tenni. Stephanus doktort ugyanis pletykák és félinformációk alapján "meghurcolja" a közösség, amit ő méltósággal, magabiztos önérzettel visel – nem próbál védekezni, inkább értetlenül figyeli a "gonosz" falu fortyogását. Nem ő az egyetlen áldozata a rosszindulatú áskálódásnak, ám ő az egyetlen, aki szó szerint és áttételesen is túléli az ellene indított hadjáratot, és megújulva lép tovább. A filmet a Tannh äuser zarándokkórusa zárja, így a Zárójelentés utolsó szava az Ewigkeit, örökkévalóság – a Szabó István pályáját végigkövető zenemű felmagasztosítja és egészen meghatóvá is teszi a göröngyös úton elért befejezést. Ezen befejezés pedig nem csupán a filmé, hanem minden bizonnyal a pályáé is – Szabó a magyar film egyik leggyümölcsözőbb korszakának egyik utolsó élő képviselője (többek közt a producerként közreműködő Sándor Pál mellett), így a Zárójelentés szükségszerűen önmagán túlmutató jelentőséget kap.
Szabó István új műve, a Zárójelentés szomorú film: szomorú a gondolatisága, de ugyanilyen szomorú a megvalósítása is. Rangsorolni és felsorolni is nehéz a Szabó István közel hat évtizedes pályáján született csodálatos darabokat az újhullámos trilógiájától ( Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm) a parabolikus '70-es éveken ( Tűzoltó utca 25., Budapesti mesék) és a lírai, mégis fojtogató Bizalom című filmen át a '80-as évek grandiózus történelmi tablóiig ( Mephisto, Redl ezredes, Hanussen); az utóbbi évtizedeket pedig a nemzetközi sztárokat (is) felvonultató, a köz- és magánélet színtereit eltérő arányban keverő filmek uralták. Nyolc évvel Az ajtó és tizenöt évvel a Rokonok után az idén 82 éves rendező mintha a kettő fúzióját nyújtaná – a közéleti csatározások és a személyes felfedezések, csendes drámák fej fej mellett haladnak a nemcsak erősen önéletrajzi, de a számvetés, lezárás igényével készült Zárójelentés ben. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A Zárójelentés több, mint szerves következménye az életműnek: belőle táplálkozik, összegzi és aláhúzza az eddigi kérdésfelvetéseket, dilemmákat.
Szabó István nyolc év után új filmmel tért vissza a mozikba, és magával hozta kedvenc osztrák színészét, Klaus Maria Brandauert is a Budapesten nyugdíjazott orvos történetébe, aki pihenés helyett visszatér szülőfalujába, hogy a helyiek körzeti orvosaként tovább dolgozzon. A Mephisto sztárja mellett Eperjes Károly, Udvaros Dorottya, Stohl András és Kerekes Éva látható. magazin Brandauerrel több nézőt vonzott be Szabó István, mint Helen Mirrennel Nyolc év után új filmmel tért vissza múlt csütörtökön Szabó István: a Zárójelentésre az első hétvégén közel 14. 000 néző volt kíváncsi. Összevetettük… tovább Szabó István a gyűlölködés és az emberek manipulálása ellen érvel A Zárójelentést nem fogjuk egy lapon emlegetni Szabó István remekműveivel, kirívóan hullámzó minőségű alkotás, ezzel együtt kár lenne elmenni… Szabó István és Klaus Maria Brandauer együtt írtak filmtörténelmet A héten kerül mozikba a Zárójelentés, Szabó István és Klaus Maria Brandauer negyedik közös munkája.
Zárójelentés Teljes online filmek, azonnal várakozás nélkül, kiváló minoségben. Zárójelentés Ingyen online nézheto teljes sorozatok magyarul, szinkronosan… Meg lehet nézni az interneten Zárójelentés teljes streaming. Lesz ingyenes élo film Zárójelentés streaming HD minoségu nélkül letöltheto és felmérés. Miért a legtöbb ember rossz nézni Creed II.? Könnyen methode nézni Zárójelentés teljes film online ingyen. Ez az oldal a legjobb hely nézni Zárójelentés interneten. Folyamatosan frissítjük listája teljes hosszúságú filmeket.
Régóta nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, így nyilván nem is volt kérdés, hogy – legalább – a premieren ott leszek. Ahogy észrevettem, ezt a filmet vagy nagyon szeretik, vagy inkább nem. A kritikusok fantáziátlannak, klisésnek és "unalomig ismételtnek" tartják a szimbolikát, valamint a történetet is, magát a mesélést pedig hibásnak / élvezhetetlennek. Bevallom, utóbbi először nekem is egy kicsit furcsa volt, de aztán rájöttem (? ) miért ilyen, és meglepően gyorsan megszerettem a gyorsváltásokat. Azokat, amik miatt – szerény véleményem szerint – éppen hogy nem lesz didaktikus és szájbarágós – ahogyan ezt többen is felróják neki. Én mindig igyekszem úgy nézni egy-egy alkotást, hogy mennyire tudom magamra, vagy éppenséggel a (közvetlen) környezetemre ráhúzni, illetve, hogy milyenek a színészi alakítások. Ezekkel nem volt gondom, s már csak emiatt is roppant kellemes meglepetés volt a film, sőt, nagyon tetszett. A történet valahol végtelenül egyszerű, a társadalomkritika / az emberi sorsok miatt azonban mégis fajsúlyossá válik, és lehet mondani, hogy ezekből alig jött át valami a vászonról – én ezt nem így gondolom.
Itt viszont mindenképpen jár neki a dicséret, a fagyos, hideg kék szeme néha tényleg elég creepy volt. (Köszönet a szép közeliekért, kedves Koltai Lajos úr! …) Udvaros Dorottya feleség-figurája kicsit érdekes volt. Ezzel a tátikázós dologgal valahogy nem tudtam megbékélni (ellenben az egy szem szinkronnal meg nagyon is, haha), meg azt sem sikerült – egyelőre – igazán eldöntenem, hogy ő tulajdonképpen hányadán is áll a dolgokkal. Azzal mindenesetre egy pillanatra sem volt gondom – amivel azonban ahogy olvasgattam, sokaknak igen –, hogy amikor a férje bejelenti, hogy elköltözik otthonról és lemegy az édesanyja falujába körorvosnak, csupán annyit mond: "Jó. " Ez az egyetlen, rövidke szó bár végtelenül egyszerűnek és érdektelennek tűnhet, én azt hiszem, közel sem az. Udvaros Dorottya könnyben csillogó szemében ott van minden. A fájdalom és a megértés keveréke. Szerintem a szeretet pont erről szól / kellene, hogy szóljon: elfogadjuk a másikat, és nem akarjuk kisajátítani. Engedjük neki, hogy ő is kiteljesedhessen ott, és abban, amiben jó, és amit csinálni akar.