Czuczor Gergely szerkesztésében 1857-ben jelent meg válogatás La Fontaine meséiből Heckenast Gusztáv képes kiadásai sorozatában. Emellett persze egyéb válogatások is megjelentek a 19-20. században, hiszen az erkölcsi tartalmú mesék kiválóan megfeleltek oktatási célokra is. 1926-ban először adják ki La Fontaine összes meséit magyarul Kozma Andor, Vikár Béla és Zempléni Árpád fordításában. Könyvünk ennek anyagát veszi át. Radnóti Miklós Kétnyelvű Klasszikusok sorozatában adott ki egy La Fontaine-válogatást, Kosztolányi Dezső hét mese fordítását készítette el, de Weöres Sándor, Áprily Lajos, Jékely Zoltán és még sokan mások is hozzájárultak La Fontaine meséinek az erkölcsi tanító célzatú vonatkozástól némileg elszakadó, a művek esztétikai értékeit előtérbe helyező átültetéséhez. Kötetünk meséit Jean-Louis Regnard de Montenault által megjelentetett korabeli francia kiadvány illusztrációi egészítik ki és járulnak hozzá az interpretációhoz. A kötet majd' minden meséjéhez tartozik illusztráció, melyeket Jean-Baptiste Oudry által 1729 és 1734 között festett képek után Charles-Nicolas Cochin készített.
És amint a két világháború közötti kiadványt szöveg és kép kettőse teszi teljessé, úgy az állatmesék is két részből állnak, ahogy La Fontaine jellemzi saját műveit, a "test: a mese; a lélek: az erkölcsi tanulság. " * Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadói műhelye e kötettel tiszteleg a magyar mesevilág szerves részévé vált mesék és szerzőjük előtt, s indít útjára olyan népszerű fakszimile sorozatot, mely újra kézzelfoghatóvá kíván tenni ma már kevéssé hozzáférhető egykori klasszikusokat, sikerszerzőket vagy éppen ritka kiadványokat.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! Jean de La Fontaine Született 1621. július 8. [1] [2] [3] [4] [5] Château-Thierry [6] Elhunyt 1695. április 13. (73 évesen) [1] [7] [8] [3] [4] Párizs [9] [6] Állampolgársága francia [10] Házastársa Marie Héricart Szülei Françoise Pidoux Charles de La Fontaine Foglalkozása meseíró költő jogász gyermekkönyvíró író drámaíró Tisztség Francia Akadémia (24-es szék) Sírhely Père-Lachaise temető (1817. március 6. –, 25) Jean de La Fontaine aláírása IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de La Fontaine témájú médiaállományokat. Jean de La Fontaine ( Château-Thierry, 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13. ) francia író és költő. Életrajza [ szerkesztés] Reimsben papnak készült, de nem találván kedvét a teológiában, könnyelmű bohém életet élt, mellette irodalommal is foglalkozott ( Horatiust és Terentiust fordítgatta).
Nemes Lampérth József 33 évet élt, tizenkét éves munkássága alatt a magyar aktivizmus egyik legjelentősebb képviselőjévé vált. A monográfia megőrzött leveleinek segítségével ismerteti élete alakulását, kapcsolatait a kor kiemelkedő személyiségeivel, kronologikus rendben követi nyomon alkotásait. 1916-ban részt vett a Fiatalok (később Hetek néven ismert) csoport kiállításán, ekkor fedezte fel munkáit Kassák Lajos, később így írt róla: "Nemes Lampérth az epreskerti akadémia növendéke volt, fölényesen konok, ellentmondón lázadó természet. Lopott magyar képet keres az amerikai rendőrségi szakértő - Blikk. […] Nem a valóság ábrázolására törekedett, naturalista beállítottságát expresszív erői továbblendítették, s nem azt festette, amit látott, hanem azt, amire a tárgyi motívum inspirálta. A részletek nem érdekelték különösebben. Szinte elszánt erőszaktétel volt minden vonásának meghúzása, színei megbonthatatlan foltokban hangolódtak össze, kész képe elkülönül az idegen tárgyi környezettől, s mint zárt egész, önmagát jelenti. […] Fekete-fehér tusrajzaiban volt valami támadó jelleg, szélesen elterülő formáit, mélyről csillanó foltjait úgy rakta fel a papírra, mintha törvényparagrafusokat fogalmazna.
Székely András - Munkácsy Munkácsy nemzeti festészetünk számára az, aki a hollandoknak Rembrandt, a flamandoknak Rubens, a spanyoloknak Velázquez, az angoloknak Turner, a franciáknak Monet és sorolhatnánk tovább a nagy ikonokat. A 19. század utolsó negyedében a leghíresebb magyar művészek közé tartozott, párizsi műtermében sürögtek-forogtak a látogatók. Munkássága iskolát teremtett festészetünkben, legszebb festményei az egyetemes kultúra vitathatatlan értékei közé tartoznak. Az életpályát átfogóan ismertető, a remek repró-sorozatot képelemzéssel kísérő szöveg néhány bővebb szómagyarázattal, képjegyzékkel és a válogatott irodalom listájával egészül ki. Nemes lampérth józsef. Ibos Éva - XIX–XX. századi magyar festészet Ez a könyv a festészet legérdekesebb száz éven keresztül mutatja be a XIX-XX. század magyar művészetét, átfogó képet adva a stílusok és irányzatok váltakozásáról. A rövid szöveg és a legjelentősebb alkotókat bemutató képanyag révén az album kézikönyvként is jól forgatható kezdő és haladó műkedvelők számára egyaránt.
Város- és tájképeivel párhuzamosan 1914-től az emberi test ábrázolása foglalkoztatja. 1914-től készített női aktokat ábrázoló tusvázlatain a test plasztikusan tömör szerkezeti felépítését elemzi. E grafikai sorozat tanulságait 1916-ban két olajfestményben összegezte (Szemben álló női akt, Magyar Nemzeti Galéria; Háttal álló női akt, Magyar Nemzeti Galéria). A színsíkok térképző ereje nagy szerepet kapott 1916-ban és 1917-ben festett tabáni tájsorozatán, ahol a táj és architektúra térbe helyezett tektonikus rendjének már kizárólagos hordozói a tömör színsíkok (Horgony utcai részlet, 1917, Magyar Nemzeti Galéria). Tusképein 1918-tól alkalmazta a diófa pácot, amely alapként használva kiélezi a mély feketék, fehérek és vörösek kontrasztjait. Leginkább zárt, drámai hatású városképei ehhez az időszakhoz köthetők. Az emigrációban több korábbi kompozíciójának újabb variációit készítette el (Palánkok, 1919, magántulajdon; Kolozsvár, 1920, magántulajdon). Utolsó éveiben expresszív tusportrékat rajzolt betegtársairól (Férfiarckép, 1922, lappang).