A hagyományos fehér hungarocell/nikecell vagy a Grafit Reflex eps szigetelés nem a megfelelő anyag a vályog ház falainak hőszigetelésére, mivel majdnem teljesen lezárja a falat, páratechnikai viselkedése nagyon kedvezőtlen. Vályogház burkolás. Mivel lehet? (5491050. kérdés). A polisztirol lapok páradiffúziós ellenállási tényezője kb. 40-60, addig a kőzetgyapot lap 1-es értékkel rendelkezik. (ez egy viszonyszám, minél nagyobb az értéke, annál kevésbé engedi át a párát, tehát annál jobban "bezárja" a szerkezetet).
Az így szigetelt épületeket nyáron szinte alig kell hűteni, télen pedig alacsony külső hőmérséklet mellett is maximális komfortot biztosít. Belső oldali és homlokzati szigeteléseket éppúgy találhatsz kínálatunkban, mint tető- és födémszigeteléseket – mindezt kizárólag egészségünkre és környezetünkre ártalmas adalékanyagoktól mentesen. Örökre búcsút mondhatsz a penésznek, hiszen falaid aktívan részt vesznek a páraszabályozásban! A kizárólag természetes összetevőkből álló vakolatok ugyanis képesek a levegőből a nedvességet felvenni majd később leadni, ezáltal a lakótér páratartalma egész évben az ideális 45-55%-os szinten tartható. A természetes vakolatok ráadásul légtisztító hatásúak, megkötik a levegőben lévő káros anyagokat és illékony szerves vegyületeket, szagokat. Vályogfalak vakolása és utólagos homlokzati hőszigetelése. Természetes falfestékek és nemesvakolatok Minimalizáld a levegőben lévő szálló finompor mennyiségét, és csökkentsd a lakótérben lévő elektroszmogot természetes falfestékekkel, amik nem párologtatnak ki magukból egészségkárosító mesterséges adalékanyagot.
Ezek az anyagok – köszönhetően hő- és páratechnikai tulajdonságaiknak – ideális rendszert alkotnak a vályogfalazattal. S bár néhány gyártónál (pl. Németországban) már megjelentek a korszerű (és meglehetően borsos áron elérhető) vályogvakolatok- és tapaszok, mégis egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy hogyan vakolhatók (esetleg hőszigetelhetők) a napjaikban hagyományosnak mondható anyagokkal a vályogfalak? Vályogfal vakolás árak – Betonszerkezetek. Tekintettel arra, hogy a vályog esetében nem beszélhetünk egységes, és számításokra mindenféle vizsgálatok nélkül is alkalmas épületfizikai tulajdonságokról, ezért a vályogfalazatok esetében különösen fontos a meglévő falszerkezet vizsgálata. Ennek a vizsgálatnak az a célja, hogy a lehető legkisebb hibahatáron belül állapíthassuk meg azt, hogy milyen anyagokat és milyen megoldásokat alkalmazhatunk, illetve, hogy melyeket kell adott esetben kerülni. Ha nincs lehetőségünk komolyabb vizsgálatok elvégzésére, akkor is mindenképpen fontos, hogy tisztában legyünk a falazat körülbelüli teherbíróképességével, hiszen ezen múlik, hogy egyáltalán alkalmas-e a fal mechanikai rögzítőelemek fogadására.
A falak előbb-utóbb bepenészednek, a lakóterébe pedig folyamatosan ártalmas kemikáliák kerülnek a rosszul megválasztott építőanyagokból, ami kezdetben fejfájást és fáradékonyságot, majd allergiát, végül asztmát okozhat. Ez a beteg épület szindróma, mely hazánkban is több százezer otthont érint; könnyen lehet, hogy a tiédet is.
Mészkő, vályog és tégla egy épületben, Neszmély, Magyarország (2008) Vályogtéglából épült fal vakolása vályoggal ( Új-Mexikó) A vályogépítkezés az építkezés olyan módja, amelynek meghatározó építőanyaga a vályogból és valamilyen rostos anyagból álló keverék, amelyet szintén vályog nak neveznek. A vályogot leggyakrabban vályogtégla és vályogvakolat formájában használják fel. Ismert még a nádszövet közé döngölt vályogfal is. A vályog az emberiség egyik legrégebben használt építőanyaga. A nyugati keresztény európai országokkal szemben – ahol a kezdetektől fogva elterjedését a kő- és téglaépítkezés nagymértékű elterjedtsége gátolta – a vályog ősi és domináns építőanyagnak számított Fekete Afrikában, Dél-Amerikában, a Balkánon, Indiában, a távol-keleti országokban, a keleti szláv népeknél és az arab világban. A "vályog" szavunk keleti szláv eredetű, első említése 1693-ból való. A vályog építésű házak magyarországi megjelenése és széleskörű elterjedése viszonylag későn, a 19. századtól datálható, főként olyan helyeken (Alföldön és a Kisalföldön), ahol a környéken kevés vagy ritka volt az addig tradicionális és kizárólagos építőanyagnak számító faanyag és kő.