2020. július. 14., 14:12 | Ma ünnepéli 65 születésnapját Puhl Sándor, az egyetlen magyar játékvezető, aki világbajnoki fináléban bíráskodott. Puhl Sándor tizenöt éves korában tette le a játékvezetői vizsgát, majd fokról fokra lépett feljebb a ranglétrán. Az élvonalban a Vasas–Csepel mérkőzésen (3–0) mutatkozott be 1984-ben a Fáy utcában. Tartalmas pályafutása alatt 225 NB I-es találkozón fújhatta a sípot. A nemzetközi futballéletbe 1988-ban kapcsolódott be FIFA-kerettagként. A csúcsra hat év múltán ért fel: ő vezette a brazil–olasz világbajnoki döntőt paraguayi és iráni asszisztenseivel. Két évvel később az Anglia–Németország elődöntőt dirigálta az Európa-bajnokságon. A következő esztendőben, 1997-ben a Borussia Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája döntőjében (3–1) bíráskodott. Az volt a második európai kupafináléja, ugyanis 1993-ban is ő vezette az ugyancsak Borussia Dortmund–Juventus párharcot az UEFA Kupa-döntőben (1–3). A labdarúgás statisztikájával és történetével foglalkozó szervezet (IFFHS) sorozatban négyszer választotta meg a világ legjobb játékvezetőjének (1994–1997).
Puhl Sándor az 1994-es Brazília–Olaszország világbajnoki döntőben (fotó: AFP) Puhl Sándor – aki Eger és Emőd város díszpolgára is volt – 2002 és 2007 között tagja volt a FIFA játékvezetői bizottságának, 2010 óta pedig az MLSZ játékvezető bizottságának az alelnökeként dolgozott. Az utóbbi években gyakran lehetett látni tévés sportműsorokban szakértőként szerepelni, jellemzően a futballbírók döntéseit, a meccsek egyes vitatott szituációit elemezte. A játékvezetőt az MLSZ saját halottjának tekinti. (Nyitókép: Török Attila) Tovább olvasom
Üres szék előtt azonban roszszul venné ki magát a pukedli. Tekintettel arra, hogy Győri Lászlót, a korábbi FIFA-játékvezetőt egyhangúlag fogadja el a hallgatóság levezető elnöknek, a körülményekhez képest kellemes közérzet garantált, aminek a korábbi bíró a nyitó anekdotával megágyaz (Szieben László ekkor lép be a terembe, persze rögvest "leveszi", hogy a kacaj nem az ő antréjának szól). Túl a formaságokon - a napirendi pontokra, illetve különböző bizottságok tagjaira voksolnak - végre célegyenesbe fordul a délelőtt: Puhl Sándort illeti az első monológ joga. Ô negyvenperces gondolatfolyammal riogatja a lassan kókadó játékvezetőket, ám a pályákon oly sokszor megcsodált empatikus képességét ezúttal is megvillantja, midőn bejelenti, lenne mit mondania, mégis rövid lesz. Az elnöki beszámoló veleje a következőképp foglalható össze: a JT hivatalosan 2004. július elseje óta intézi az országos játékvezetői keretek pénzügyeit, azaz fél év munkáját kell csupán értékelnie. Noha ez idő alatt a bírók pénze (mindenféle szempontból) megduplázódott, Európai viszonyításban így is csak a 47. helyre kerülhetnénk egy képzeletbeli rangsorban, ergo elégedettségről szó nincs, habár megjegyzi: "Nem kevés, amit adni tudunk - de nem is sok".
"A stadionban lévő játékvezetőn van egy pszichikai nyomás, amely együtt hullámzik a mérkőzéssel, a videobíró viszont mindennemű presszió és emóció nélkül hozza meg a döntést, a pályán azonban nem kell vállalnia a következményeit. Ez a játéktéren lévő játékvezetőre hárul, de kérdés, mennyi hitelessége marad így neki, bízhatnak-e benne a játékosok" - vélekedett Puhl Sándor, aki szerint szűkíteni kellene, hogy milyen esetekben használják a videóbírót. "Azt tudom támogatni, amiben a technika objektív segítséget tud nyújtani. Ilyen az például, hogy valóban gólt volt-e, vagy hogy valakit vétlenül állítottak ki. A többi részén finomítani kell, mert látjuk, hogy például a kezezés a videóbírónál is vitatható. Olyan vitás kérdéseket kell még tisztázni, amelyek eddig is benne voltak a futballban" - mondta az egykori játékvezető, aki úgy érzi, a játék szépségének megőrzése érdekében nem kellene minden helyzet megítélését a technikára bízni. Nyitókép: Friedemann Vogel
Ez az eset indította el a döntő felé. A brazil–svéd (1-1) után az olasz–spanyol (2-1) negyeddöntőt vezette, aztán jött a finálé. A dán bíró, Peter Mikkelsen és ő volt a nagy esélyes, és Rekdal gólja miatt is kaphatta meg a lehetőséget. A finálé helyi idő szerint 12. 30-kor kezdődött, Puhl négy és fél kilót fogyott, mire vége lett. Amikor szomjas volt, Baggiótól kérte el a kulacsot. A döntő labdáját ő kérte vissza a braziloktól, amikor Baggio fölé lőtte a tizenegyest. Az 1996-os Európa-bajnokságon azt az elődöntőt kapta, amelyiken az angolok alulmaradtak büntetőkkel a későbbi győztes németekkel szemben a Wembley-ben. Az angolok egyik legjobbja, Paul Gascoigne tisztelete jeléül odaadta a nyolcas mezét Puhlnak. 1997-ben, Münchenben a Dortmund–Juventus (3-1) Bajnokok Ligája-döntőn is volt egy fontos és emlékezetes ítélete. A partjelző lest intett az egyik dortmundi gól előtt, ő viszont a jelzést felülbírálva megadta a találatot, és a visszajátszás Puhl döntésének helyességét igazolta, szabályos volt a gól.