Ismétlem, hasonlatot használtam, a hasonlat pedig sohase jelent azonosságot. Ha a lámpára azt mondom, hogy olyan, mint a nap, az nem jelenti azt, hogy a lámpa azonos a nappal. Sőt éppen a lámpa és a nap különbözőségét jelenti. E különbözőség által azonban gyarló emberi elménk, mely mindig hasonlatokban gondolkozik, rájön arra, hogy milyen tulajdonképpen a lámpa. A nappal megvilágítjuk a lámpát, vagy megfordítva. Tanár úr kérem/Szeretem az állatot – Wikiforrás. Általában a Magyar Múzsa cikkírója úgy ír, mintha a gyakorlati, alkalmazott esztétikában már minden kérdés régen el lenne intézve és nem kellene örömmel fogadni minden jó szándékú kísérletet, mely a mai szegényes, szerinte "tudományos" rendszert kitágítja és elmélyíti. Odáig megy, hogy tanulmányomat "kirohanás"-nak nevezi. Ez ellen tiltakozom. Engem mindig a feladatom iránt való szeretet és a munkám fontosságával szemben érzett alázat vezet, mikor tollat veszek kezembe.
Sajnos máshol nehéz objektív véleményeket találni, így abban reménykedem itt lesz pár ember aki fel tud világosítani. Főként az lenne a kérdésem hogy van-e valami színvonalbeli különbség a kettő között. Igazi tigris akartam teljes film. Alapból a Green Fox-ra akartam jelentkezni, de jelenleg úgy tűnik, hogy legkorábban a Progmasterra tudnék jelentkezni és ott kezdeni a képzést. Utánanéztem a kettőnek és jó kiindulási pontnak tűnnek, de attól félek, hogy esetleg hosszú távon nem tudnék olyan Senior állásokat vállalni. Esetleg valakinek van valami tapasztalata a kurzusokról? Mennyire lehet ebből igazi karriert indítani? Mellékesen, épp most fogok gépészmérnökként végezni, így a mérnöki háttér is meglenne hozzá, ez jelentene előnyt állás keresésben?
Ott kucorog, apróra összehúzódva, és fekete szemeiben kimondhatatlan félelem csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most már aztán igazán megharagszom. Te szamár, mondom neki elkereseredve, hát nem hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít hálára? Hát hogy bizonyítsam be neked, szerencsétlen, hogy milyen alantasan, milyen megvetésre méltóan gondolkozol? Programozói kurzusok (Green Fox vagy Progmasters) pályaváltásra : hungary. Persze, a te buta és rossz kis fejedben csak aljas, durva, és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, verésrôl, az erôsebb kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... te, te undok kis féreg, hát nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, van bensôséges, könnyes megindulás, mely a gyöngeség, szegénység, tehetetlenség láttán elfogja a lelket? A teremtésit annak a nehéz fejednek, csak azért is bebizonyítom neked, hogy van! Most már hirtelen és mérgesen kapok utána, erőlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé.
De nem mondhatok semmit, mert művem nem látható. Az a lényege, hogy nincs. Kötetei sorozatosan nem jelennek meg az olvasók gyönyörűségére. Nemrégiben dicsőséges napom volt: akkor nem jelent meg századik kötetem. Bennem is van hiúság, nem tagadom. Ritkán pihentem. Ha valahol féligkész gondolatokat, tisztázatlan ötleteket vetettek papírra, én ott voltam és közbeléptem. Szemmel tartottam minden gyanús eredetű szöveget. Sokszor bizonytalan, homályos mélységekből jöttek a szavak. Bőven és forrón buggyantak elő, mint a gejzírek. Néha kétségbeesetten tolongtak kifelé, mint menekülő emberek egy beomló bányából. Izzóak voltak, követelők és fegyelmezetlenek. El akarták árasztani a papirost. Nem ismertek akadályt és nem ismertek törvényt. Sikoltoztak és ujjongtak, mint a bacchánsnők, akik széttépték Orfeuszt. A mélyből jöttek, és rendetlenek voltak. Csupa fájdalom voltak és csupa élet. Sajnáltam, szerettem és töröltem őket. "Az élet nem minden; és a fájdalom nem minden – szóltam hozzájuk. Első nap : hunnofap. – Az őszinteség nem minden.
Láttam, hogy aki mást mond, az hazudik. Már akkor elhatároztam, hogy radír leszek, és küzdeni fogok a hazug szövegek ellen. Már régen radír vagyok. Naponta dolgozom, nem is emlékszem, mióta. Sorok vetődnek papírra, és én eltörlöm őket. Ez a mesterségem. Egyesek szerint több, mint mesterség: hivatás. Én nem szeretem az ilyen nagy szavakat – törlöm őket. Ezért szép a mesterségem. Szigorú vagyok és rugalmas. Hiába szurkálnak irónnal, szeggel, bicskaheggyel – meg sem érzem. Könnyedén, egyenletesen szántom végig a papirost, és eltüntetem a rossz szövegeket. A kéz megremeg, és rosszat ír: én jóvá teszem. Tudom, hogy a kéz mögött az értelem remegett meg, és segítségére sietek. Világosságra törekszem, szigorúan és rugalmasan, bár tudom, hogy ez majdnem reménytelen. Az értelem gyakran remeg meg, és a rossz szöveg mindig újjászületik. Sokat töröltem. Ha egyszer kötetekben kiadnák mindazt a szöveget, amit a papírról eltüntettem, hatalmas könyvszekrényeket töltene meg. Igazi tigris akartam season. Büszkén néznék végig rajta, és azt mondanám: "Exegi monumentum. "
Egyszerre ijedten láttam, hogy az, ami eddig csak nipp volt és szobadísz, az angol butaság megmozdul. Világok sorsát intézte. A tétlenség akcióba lép. Dreadnoughtok nőttek belőle. Elképzelhetik, mennyi dreadnought. Ekkor új felfedező útra indultam. Tulajdonképpen csak egy illetlen gesztust tettem. Hátat fordítottam az emberiségnek. Vannak pillanatok, mikor nagyon örülök ennek. Igazi tigris akartam . Én vagyok ma az egyetlen ember, az egyetlen sziget, az egyetlen remete. Olyan egyedülvaló, mint egy igazi költő. Nem tudom, mi történik, de nem is vagyok kíváncsi rá. Mostanában semmi pénzért sem lehet ilyen magányt vásárolni. Nincs talpalatnyi hely a mappán. A föld piros, az ég kékje szürke a füstgomolytól, a tenger fekete. Mondhatom, alaposan összekevertétek a színeket a föld palettáján, mióta nem vagyok köztetek. Megmérgeztétek a tenger vizét is ─ az igazi kék vért ─ aknákkal, mikrobákkal, spirochétákkal, teleköptétek beteg nyálatokkal, szifilisszel fertőztétek meg. A szűz tenger vérbajos. Sokszor úgy rémlik, hogy nem is tudományos expedíciót vezetek.
Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de ô lihegve, most már hangosan makogva, kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé. Most ott van, és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem, és megfogom, és megragadom a füleit, és felkapom a levegôbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.