A megjelenésre azonban sokáig nem került sor, végül 2020-ban jelent meg a The Rarities című album. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Timberlake, Jay-Z, Cam'ron Contribute to Mariah Carey LP. Corey Moss (2002. szeptember 15. ) - News. Elérés: 2006. február 27. ("Yours") U. S. Copyright Office – contains information on copyrighted Carey tracks MARIAH CAREY Archiválva 2008. március 4-i dátummal a Wayback Machine -ben, CAREY MARIAH Archiválva 2008. március 4-i dátummal a Wayback Machine -ben, M CAREY Archiválva 2008. március 5-i dátummal a Wayback Machine -ben – search titles on ASCAP
Az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is bekerült a top 10-be; előbbiben 36 hetet töltött a legsikeresebb 75 album közt, utóbbiban ötszörös platinalemez lett. 2005. november-ig az albumból világszerte kb. 17 milliót adtak el. [2] Az albumról megjelent kislemezek az Egyesült Államokban nagy sikert arattak, a Vision of Love 4, a Love Takes Time 3, a Someday és az I Don't Wanna Cry 2 hétig állt a Billboard Hot 100 első helyén, ezzel a The Jackson 5 -val holtversenyben Mariah Carey az egyetlen, akinek első négy kislemeze az első helyre került az Egyesült Államokban. Máshol korántsem volt ilyen kedvező a dalok fogadtatása: a Vision of Love ugyan a slágerlisták élére került Kanadában, Brazíliában és Új-Zélandon, a Love Takes Time első helyre, a Someday a top 5-be, az I Don't Wanna Cry pedig a top 10-be került Kanadában, akkora sikereket azonban sehol nem ért el, mint az USA-ban. Az ötödik kislemez, a There's Got to Be A Way, ami csak egyes európai országokban jelent meg, szintén nem aratott sikert.
Tizenhat hetet töltött a Billboard Hot 100 első negyven helyezése közt, és hatodik lett az év végi listán. A kislemez más Billboard-listákon is előkelő helyezést ért el: első lett a Hot R&B/Hip-Hop Singles & Tracks és az Adult Contemporary listákon is. A RIAA -tól aranylemez minősítést kapott. Kanadában szintén vezette a slágerlistákat a dal, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban az első tízbe került, Új-Zélandon pedig egy ideig vezette is a slágerlistákat, és hatodik lett az 1990-es eladási listán. Brazíliában szintén a slágerlisták élére került. 1991 -ben elnyerte a legjobb női előadásnak járó Grammy-díjat. Jelölték az év dala és az év felvétele kategóriában is. Mariah előadta a dalt a díjátadón. Több más díj mellett a dal elnyerte a Soul Train Music Awardot a "legjobb R&B/Soul kislemez női előadótól" kategóriában (egyetlen másik dala, ami elnyerte ezt a díjat, a We Belong Together volt 2005 -ben), és a BMI Pop Awardot, melyet több más dala is elnyert. Videóklip, remixek [ szerkesztés] A videóklip forgatását kisebb viták kísérték.
Az Egyesült Államokban a Prisoner t szánták ötödik kislemeznek, de nem jelent meg, ehelyett a következő albumra, az Emotions ra összpontosítottak. Az albumot 1991-ben jelölték az év albuma Grammy-díjra, a Vision of Love -ot az év dala, az év felvétele és a legjobb női előadó által énekelt dal kategóriában, melyek közül ez utóbbit, valamint az év felfedezettje díjat Mariah kapta meg. (Az album egyébként, miután hónapokig tartott felfelé a Billboard-listán, épp tíz nappal a Grammy-díjkiosztó után jutott fel az első helyre. ) Maga Mariah úgy érzi első albumábval kapcsolatban, hogy kiadója és producerei nem bíztak benne, túl sok mindenben kivették az irányítást a kezéből, és ő a legtöbb dalt túlhangszereltnek, túlzottan effektusokkal telinek találja. Az albumról kedvenc számai a Sent From Up Above, valamint a Vanishing – ez utübbi az egyetlen, melynek ő volt a producere is, és melynek egyszerű hangzásával elégedett; úgy tartja, ez áll a legközelebb az elképzeléséhez. [3] Dalok [ szerkesztés] # Cím Szerzők Hossz 1.