Radnóti Miklós (1909 – 1944) a Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító prózaíró volt. Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet. Radnóti fiatalon kezdett verseket írni, s "zsengéin" még érződik a nagy elődök, Ady és Babits hatása. Később azonban kezdett elszakadni az irodalmi örökségtől, amit elsősorban a Nyugat s általában a szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett számára. Az új formák keresésében támogatták az avantgárd irányzatai: legerőteljesebb mértékben az expresszionizmus s kevésbé a szürrealizmus. Radnóti miklós második ecloga. Az eléggé bő verstermésből a pályájának kezdeti szakaszát jelző első három kötetébe meglehetősen kevés költeményt válogatott. Ezek mind az avantgárd vonzásában születtek: a hagyományos ritmust, strófákat és a rímet elvető szabadversek: ezek a formai kötetlenséget merész, kihívó, olykor mesterkélt képek zsúfolt halmozásával kapcsolta össze. Következő köteteiben folytatódott, és ki is teljesedett az a művészi-stílusbeli átalakulás, mely már az Újholdban megkezdődött.
- a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Radnóti Miklós: Nyolcadik ecloga KÖLTŐ Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen? Szárny emel, indulat űz s a szemedből lobban a villám, üdvözlégy, agg férfiu, látom már, hogy a régi nagyharagú próféták egyike vagy, de melyik, mondd? PRÓFÉTA Hogy melyik-é? Radnóti miklós 1. ecloga. Náhum vagyok, Elkós városa szült és zengtem a szót asszír Ninivé buja városa ellen, zengtem az isteni szót, a harag teli zsákja valék én! Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál. Fennmaradott. De a bűn szaporább, mint annak előtte, s hogy mi a célja az Úrnak, senkise tudja ma sem még. Mert megmondta az Úr, hogy a bő folyamok kiapadnak, hogy megroggyan a Kármel, a Básán és a Libánon dísze lehervad, a hegy megrendül, a tűz elemészt majd mindent. S úgy is lőn. Gyors nemzetek öldösik egymást, s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek. Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák zöld felhője mit ér?
A természet tavaszi szépsége idilli, de ezt a reménykedést megcáfolja a csalódás, kiábrándulás hangja. A költő "természeti" képekkel sejteti a rettenetet az eljövendő szörnyűségektől (a tavaszi táj mögött megbújó fenyegető fagy). A spanyol polgárháborúra utaló sorok a vérengzés iszonyatát festik. Már itt sem a harcok, hanem a menekülő, szenvedő, pusztuló tömegek állnak a középpontban, majd az egyéni sorsra reflektál a szöveg. Federico García Lorca mártírhalála a költők pusztulásának előképe, József Attila pusztulása is a rettenetes világ számlájára írható. A tölgyfa-hasonlat a szerző egyéni sorsát is előrevetíti: ahogy a kivágásra ítélt fa még új levelet hajt, úgy a halálra ítélt költő is új verset ír. A Nem tudhatom c. versben a jogaitól, állampolgárságától megfosztott költő tesz hitet hazája mellett. Radnóti Miklós: ELSŐ ECLOGA. A haza számára nem a nemzeti érzületet, hanem az élet A Töredék c. vers keserű korrajz: azt mutatja be, hogy a háború mindent a visszájára fordított, tönkretett. A katona nem parancsra, hanem élvezetből öl, a bűnözők (rablók, hazugok) erkölcsi példává váltak, az embereket félrevezetik, kihasználják és felkorbácsolják indulataikat.
és összenőtt veled. Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon. Vagy csak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan, a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom, nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem, igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten... De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok, emberként éltem én is, ki most csak pusztitok, ég s föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg... Irsz rólam? KÖLTŐ Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek. Radnóti Miklós: ÖTÖDIK ECLOGA. 1941. április 27.