188. július 19., 14:05 Paprikajancsi Nem akar az ember mindig rosszat, nem akar az ember mindig jót, cammog az úton, aztán leroskad s töpörödik ott ahol eddig volt. Aztán fölugrik paprikajancsi módján, kit a baja nem fáraszt, le se lehet ütni, le se lehet hagyni, falusi kapukban áll tótágast. 235. július 19., 14:09 Caravaggio Emmausi vacsora Jézus olyan, mint egy nő. Magyaráz, de valójában hallgatnia kéne, mondom, hajával olyan, mint a néne, puffadt arcával kit nem tűrt a ház. Panaszkodik. És zsémbes. Hogy nem értik, pedig mennyit dolgozott értük a mezőn-tetőn, még április hava előtt, ijedten nézik csak a férfik. Lókupecek, ügyetlen baltojások, az öregember a karját kitárja, mutatja, Jézus hogy szállt föl a fára, az meg legyint, hagyjuk a marhaságot. Bekötött fejjel ingatja fejét a legmokányabb, nemrég volt vasárnap, túl közel van – kapkodnak, hadonásznak, árnyékuk a sötétkék falra lép. József Attila, a neurotikus zseni, akiből a század egyik legnagyobb költője vált - Ectopolis Magazin. Ülnek, és esznek, csirke, alma, nyúl hever a tálon, egyik hinne is, előrehajol fekete, hamis szakállával már-már gyanútlanul.
Az […] Szilágyi Domokos: Búcsú a trópusoktól Az Emeletek, avagy A láz enciklopédiája után két évre jelenik meg – annak mintegy gondolati és formai folytatásaként, betetőzéseként – a maga korában nagy visszhangot kiváltott, s azóta is sokak által[…] Albert Gábor: Emelt fővel Albert Gábor hatvanas, hetvenes években írt, más-más kísérleti prózapoétika szerint épülő négy elbeszéléskötetét és két regényét szerény szakmai visszhang fogadta. A több rétegű kultúrából eredő […] Kányádi Sándor: Fától fáig Az ötvenes években pályára lépőkhöz hasonlóan Kányádi esetében is kétszeri indulásról beszélünk. Első kötetét (Virágzik a cseresznyefa, 1955) a proletkult sematizmusa, az egyszerűsített Petőfi-modor […] Kányádi Sándor: Felemás őszi versek Bár a rendszerváltozás után Kányádi költészetében az "örök emberi" kérdések kerülnek előtérbe, továbbra sem utasítja el a "közteherviselés" költői felelősségét. A társadalmi változás […] Szilágyi Domokos: Felezőidő A lázadó, merészen formaváltó, kísérletező, gondolatilag új utakat kutató költő – életében utolsóként megjelenő – kötetében meglepő fordulattal visszatér a kötött formákhoz és a forma fegyelméhez.
148-149. július 19., 19:14 Olyan gyerekes Gyerekember vagy. Végigmész táncolva a szobán, fölveszed a szemüveged és bohóckodsz egyet. Az áruházban gyermekméretet veszünk, s elégeted a szívem a sütőben. A gázos azt mondja szólj be a lakóknak, kislány, hogy lezárjuk. Pirulsz, kicsit dühöngsz, mint mikor a harmadik gyereket vártad és fölállítottak a villamoson. Összeráncolt homlokkal ülsz, kezedbe hajtod állad, figyelsz engem és elfelejted közben, mennyire szeretlek, mennyire szeretsz, csak ülünk a mozdulatlan időben, mint az idegenek. Sietsz az iskolába, reggel mosakodás közt azt mondod, érdemes volt élni, és hogy Klee, Klee, Klee a legjobb festő, olyan gyerekes, olyan tündéri. Elindulsz. Lenézek az ablakból, olyan kicsi vagy. Elszorul a szívem. A kendő arcodba repül. Nézem, nézem, hogyan haladsz, annyi ember közt, védtelenül. 114. július 19., 14:03 Salvador Dali Hol vagy te már, Salvador Dali, a létbe folyó kezeiddel, melyek nem tudják eltalálni és összefogni, amit kell? Mint rettentő drapéria, lecsüngenek a földre az órák az asztalról, mert oly puha az örökkévalóság.