[3] [4] Miután első felesége elhunyt, ismét megnősült. Második felesége Körner Matild volt, akit 1928. augusztus 1-jén vett nőül. [5] Munkái [ szerkesztés] Katonáéknál. Biró Árpád rajzaival. Budapest, 1893. (Tárczák. Ism. Nemzet 241. sz., Élet 413. l. ). De profundis. Rajzok. Jászai József rajzaival. Budapest, 1894. (A főváros legszegényebb és legelhagyatottabb néprétegeinek életét ismerteti, kapcsolatban az emberbaráti intézményekkel. Fővárosi Lapok 144. szám, M. Geniusz 18. szám. ). Kaszárnyatitkok. Elbeszélések. Budapest, 1895. (Két kiadás Ism. A Hét 22., Élet 36., M. Hirlap 149. sz. ) Regruták és más katonák. Budapest, 1897. (Tárczagyűjtemény. M. Hirlap 1896. 330., 1897. 66., P. Index - Belföld - Orra állt egy autó Vácnál. Napló 52., M. Kritika 1898. 14. ) Ezredes Boriska. (Ism. Hirlap 343. ) A császár kenyerén. Történetek a kaszárnyából, Budapest, 1901. Bécsi Közlöny 346. ) Az Ujság. Ujságírás, Ujságkiadás. Budapest, 1902. (Róna Lajossal együtt. ) Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Magyar életrajzi lexikon I–IV.
Sajó Aladár Született Steiner Emánuel 1869. szeptember 8. Vác Elhunyt 1943. április 14. (73 évesen) Vác Állampolgársága magyar Házastársa Fleischmann Magdolna (h. 1896–1927) Körner Matild (h. 1928–1940) Szülei Steiner Márton Heiman Emma Foglalkozása újságíró Sajó Aladár, született Steiner Emánuel [1] ( Vác, 1869. szeptember 8. [2] – Vác, 1943. április 14. ) hírlapíró, Steiner Lajos geofizikus testvére. Élete [ szerkesztés] Steiner Márton orvos és Heiman Emma gyermekeként született ortodox zsidó családban. A gimnáziumot szülővárosában végezte; azután a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be. Már jogász korában írt a Váczi Hirlap ba és a Váczi Közlöny be tárcacikkeket és költeményeket, de igazi hírlapírói működését mint a Budapesti Hírlap váci levelezője kezdte meg és ez időben néhány tárcacikke is megjelent a lapban. Időközben leszolgálta egyéves önkéntesi évét és a császári és királyi 23. zászlóalj tartalékos hadnagyává nevezték ki. Ebben a minőségben 1892-ben és 1894-ben lenn járt Boszniában és Hercegovinában, 1896-ban pedig Erdélyt járta be.
Katonai kötelezettségének teljesítése után ismét Vácra ment a szülői házba, hogy befejezze jogi tanulmányait, de folytatta levelezését a Budapesti Hírlap ban is. Jogi tanulmányai befejezése után a Magyar Hírlaphoz, melyben több krokija jelent meg, meghívást kapott és 1891 januárjában belépett a lap munkatársai közé, két év múlva pedig a lap segédszerkesztője lett. 1898 januárjában megvált a lap szerkesztőségétől és belépett az akkoriban alakult Országos Hírlap szerkesztőségébe; de még ugyanazon év augusztus elejétől a Budapesti Hírlap szerződtetett munkatársa volt. Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre 1897-ben közgyűlésén titkárává választotta, és ezen tisztséget 1903-ig viselte. Szerkesztette a kör Otthonunk című hivatalos Közlönyét, 1897 májusától 1903 májusáig. A Vörösmarty-szobor-bizottságnak jegyzője volt. Katonai tárgyú elbeszélései közül külföldi német lapok többet közöltek. Utolsó éveit szülővárosában töltötte. 1896. február 9-én Budapesten házasságot kötött Fleischmann Adolf és Krieshaber Ilona lányával, Magdolnával (1877–1927).
Fotó: MTI/Kovács Tamás Orvosi lézerrel tisztítják a Lánchíd budai oroszlánjait Hamarosan befejeződnek a Lánchíd pesti hídfőit díszítő kőoroszlánok restaurálásának műhelymunkái. Az egyenként több mint tíztonnás szobrokat megtisztították, kijavították, a hiányzó részeiket pedig pótolták, így előreláthatólag az ősszel megszépülve térhetnek vissza a helyükre – olvasható a közleményben. Mint írják, az újpesti műhelyben dolgozó restaurátorok csak olyan részeket pótoltak, amelyek korábban is bizonyíthatóan léteztek. Nem építettek be tehát olyan fogat, amely eredetileg nem volt a szobor része. A koncepcióhoz tartozott az is, hogy az oroszlánok felszínéről nem tüntették el az idő valamennyi nyomát. Megtartották például azokat az apró gödröcskéket, amelyek a mészkő felületén az elmúlt 170 esztendőben természetesen keletkeztek. Budai vár térkép. A tájékoztatás szerint a szakemberek a budai oroszlánok restaurálásához is nekiláttak. Megtisztították és fertőtlenítették a szobrokat, a hibák aprólékos feltárása ugyanakkor még nem ért véget.
Több helyen térré bővítették az utcák találkozását: ekkor keletkezett a Szentháromság tér és a Szent György tér. Megszüntettek több kis zsákutcát. A szerzetesrendek épületegyütteseinek kialakítása során számos kisebb telket vontak össze és középkori házmaradványokat bontottak le, hogy helyükön nagy kiterjedésű, a városképet is jelentős mértékben alakító templom- és kolostorépületeket emeljenek. A várfalak és bástyák helyreállítását szintén sürgős feladatnak tekintették, s ez lényegében a középkori szerkezet megőrzésével ment végbe. Budai vár lovarda. Az erődítmény teljes újjáépítése évtizedekig eltartott, a legnagyobb rondellák esetében csak a 18. század közepén fejeződött be. Mivel a település megőrizte erődítés jellegét, számos katonai rendeltetésű épületet emeltek: kaszárnyákat, élelmiszerraktárt, fegyvertárat és katonai kórházat. Ilyenekkel városszerte lehetett találkozni, de leginkább a Szent György téren összpontosultak: itt állt a főőrség háza, a fegyvertár, az ágyútelep és több kaszárnya, majd 1786-tól a magyarországi főhadparancsnokság épülete.
A Fő tér, azaz a mai Dísz tér környékén maradtak meg legjobb állapotban a házak, s ezeket a legmódosabb telepesek szerezték meg. Az Úri utca házhelyeit - amelyeken szintén sok falmaradvány és boltív állt még - főleg katonatisztek és állami tisztviselők vették birtokukba. A vele párhuzamosan futó utcákat többnyire kézművesek: kovácsok, lakatosok, bognárok, szíjgyártók, asztalosok szabók, vargák, takácsok, mészárosok népesítették be. A mai Országház utcát akkor "Bäcken Gasse"-nak nevezték egy itteni pék után, aki - a 17-es szám alatt ma is álló - házának kapu-zárókövében egy péksütemény reliefjével jelezte foglalkozását. Az újjáépítés során a vár fő vonásaiban megőrizte a középkori település szerkezetét, az utcahálózat és a telekrajz csak kis mértékben módosult. Budai Vár Archives -. A telkek száma 388-ról 290-re csökkent az összevonások következtében. Nagyobb változásnak számított a nyugati oldalon kialakított bástyasétány. Korábban a házsor mindenütt a várfal tetejére támaszkodott, az újjáépített Budán azonban csak a Halászbástya és a Vízivárosi kapu közötti szakaszon maradt meg ez a jellegzetesen középkori építési mód.