Testek vonzásában címmel jelentek meg Faludy György erotikus témájú fordításai. A keddi sajtótájékoztatón kiderült, hány verset fordított a költőfejedelem, hová tűntek Arany János erotikus témájú versei és hogy miért bújt el egy filodendron mögé Bakács Tibor Settenkedő. A világirodalom legszebb erotikus versei Faludy György fordításában és átköltésében Testek vonzásában címmel jelent meg a közelmúltban. Két színész, Révész Béla és Szabó Balázs nemcsak az albumon, színpadon is előadja a verseket, melyek közül tizenegyet megzenésített az előadópáros. "Nem egyebek, mint jó és szép versek" - e szavakkal zárul Faludy György előszava a hanghordozón, amivel teljességgel összecsengtek a sajtótájékoztató nyitómondatai: "Verlaine vagy Catullus versei éppúgy versek, mint Vergiliusé vagy Attiláé" - kezdte meg beszédét a költő, majd hozzátette, nagy öröm számára, hogy harminc-ötven évvel ezelőtt készült fordításait most két ifjú színész adja elő. 'Csak' 1400 fordítás A költő 27 évesen, 1937-ben kezdte a fordítói munkát az "Új Idők" felkérésére s folytatta később Párizsban és Amerikában.
Hirdetés Jöjjön Faludy György – Tanuld meg ezt a versemet költeménye. Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.
S egy lámpátlan, vad téli éjszakában lesz egy barátunk még, ki arra tart, megáll a háznál, körbe járja, megáll megint s fölgyújtja majd. A judeai helytartó Cumae felől bicegve jött az alkony, mint kék vitorlák álltak a hegyek s ők ketten ültek lenn a sziklaparton és bámulták a rozsdamart eget. S midőn az est ködöt kevert a kertbe, ők csak nézték némán a kék vizet s tógájukat fejükre húzták, melyre fehér holdat kaszált hat évtized. S midőn a kert, mint régi palettáknak utolsó zöldje, vén lett és sívár s midőn Baiae felett a pineáknak fejét az alkony egybefogta már, s midőn a Cap Misenumról a május narancsszagot hozott a mirtuszokra – így szólt az egyik: Pontius Pilátus, emlékszel még a régi májusokra? Ma harminc éve voltam a vendéged, hogy helytartója voltál Judeának: bíborban jártál, liktorok kísértek és rám üzentél, hogy a kertben várjak. Aztán lejöttél és borodat ittad s míg homlokunkra szállt a nyár pora, zsidók legyeztek s te e népet szidtad, mely halni gyáva, élni ostoba; e rút népet, mely röhög a Cézáron, és nem tűr semmi béklyót, semmi jármot, de a keresztfán is vitatkozik, e népet, mely semmit sem tud a szépről, mely ma elájul egy korbácsütéstől, s egy kettőspontért holnap halni kész.