Ilyen a film is: csupasz, őszinte, szép. Ezért nem jó Aki karakter- vagy cselekménybeli ívet várna a történettől, vagy akár valamiféle tanulságot, annak csalódást okozhat A nomádok földje, amely az életnek és a társadalomnak inkább egy szeletét mutatja be, és főszereplőjét is készen tálalja, aki ugyan végig mozgásban van a filmben, de igazából nem halad előre. Nem is kell: ő már ott van, ahol lennie kell. Megéri a pénzét? Nem is kérdés. Lehet, hogy történetmesélés és karakterépítés tekintetében minimalista film A nomádok földje, tálalásában és atmoszférájában viszont óriási: kevés olyan produkció van, amely hangulata ennyire be tud vonni, úgyhogy érdemes minél nagyobb vásznon látni. Meglepő, hogy Amerikában IMAX-mozikban is műsorra tűzték? Egyáltalán nem. A nomádok földje (Nomadland) 2021. június 3-tól látható a magyar mozik műsorán. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Lenyűgöző El se tudjuk mondani, mennyire várjuk az Örökkévalókat.
Hiszen, ahogy mondja: csak háza nincs, otthona van. Így válik A nomádok földje hangulata egyszerre melankolikussá és reménykeltővé, ami békességet és nyugalmat sugároz. Ehhez asszisztál a film lassú ritmusa – a vágás szintén Zhao érdeme –, illetve Joshua James Richards kamerájának pásztázó tekintete, mely el-elmélázik egy-egy tájon. Ezáltal időt hagyva a nézőnek, hogy kivetítse a természetre az érzelmeit, gondolatait. Pedig a látkép sem a klasszikus értelemben vett lenyűgöző látvány: szürkés, nem kifejezetten hívogató, Fern mégis megtalálja benne a szépet. Lelkesedik a sziklákért és egyedül lebeg az elhagyatott tóban. És mint egy tájleíró versnél a költő, úgy Zhao is felfedi a néző előtt Amerika vidéki útjainak festőiségét. A nomád közösség mondása szerint nincs végső búcsú – ezt üzeni A nomádok földje is. Fern ugyan lemond a férjére emlékeztető materiális holmikról, de ez nem gyökértelenséghez, hanem szabadsághoz és egy új közösséghez vezet. A nomádok egyfajta körforgásban élnek – évről évre visszajárnak kedvenc helyeikhez –, ezt a ciklikusságot mintázza a film szerkezete is: Fern ismét elindul Empire-ből, hogy ezentúl örökké úton legyen.
Ezt a filmet jelenleg nem vetítjük a Sugár Moziban! Feliratos Filmdráma 12 Szereplők: Bob Wells, Charlene Swankie, David Strathairn, Frances McDormand, Linda May, Peter Spears Rendező: Chloé Zhao Játékidő: 108 perc Az egyetlen cég által ellátott nevadai kisváros gazdasági összeomlását követően Fern (Frances McDormand) mindent bepakol furgonjába és elindul, hogy modern nomádként a hagyományos társadalmon kívüli életet folytasson. Chloé Zhao rendező harmadik játékfilmje, A NOMÁDOK FÖLDJE valódi nomádokat (Linda May, Swankie és Bob Wells) vonultat fel Fern társaiként, amint Amerika nyugati felének végtelen vidékeit rója. A film számos más kitüntetés mellett díjat nyert a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon és a Velencei Filmfesztiválon is.
A 60-as, 70-es éveikben járó nomádok életébe Jessica Bruder könyve engedett alaposabb bepillantást, s az ebben megismert valódi emberek történetét vitte filmre Chloé Zhao. A rendező, a korábbi alkotásaihoz hasonlóan, nagyrészt ezúttal sem hivatásos színészekkel dolgozott: a Nomadland: Túlélni Amerikát a 21. században című ismeretterjesztő regény hús-vér szereplői láthatóak a nagyvásznon. Az önmagukat alakító nomádok szerepeltetésével Zhao a fikció és a dokumentumfilmek határán egyensúlyoz. A dokumentarista stílust az abszolút realizmusra való törekvés erősíti, míg a tény, hogy egy olyan művész A nomádok földje főszereplője, mint Frances McDormand, a fikció felé billenti a mérleget. McDormand azonban olyan természetességgel alakítja Fern karakterét, hogy szinte kizárólag a hírneve miatt válik el az őt körülvevő, valódi nomádoktól. Az emberi sorsok tablójának bemutatásakor mintha a kamera igazodna az eseményekhez, nem pedig fordítva: a Nomadland ben meglehetősen vékony a narratíva. Ez a fajta sodródás azonban már a Hollywoodi Reneszánsz road movie-jait idézi, ahol nem a cél, hanem maga az út számít.
A szezonális munkák közti útvonalakat követve Jessica Bruder találkozott volt egyetemi oktatóval, a McDonald's vezetőhelyettesével, elnökkel, lelkésszel, főiskolai adminisztrátorral, motoros rendőrrel, és megállíthatatlan főszereplőjével, Linda May egykori koktélpincérnővel, lakberendezési áruházi eladóval és generálkivitelezővel. "Van Halen" névre keresztelt használt autójával Bruder útnak indul, hogy közelebbről is megismerje könyve szereplőit. Miközben Linda Mayt és társait kíséri a kempingtakarítói állástól a raktári termékrendszerezői munkán át a sivatagi találkozókig, majd a cukorrépaszedés veszélyesnek minősülő munkaköréig, Bruder lenyűgöző tényfeltáró történetet mesél el az amerikai gazdaság sötét mélységeiről - és előrevetíti a bizonytalan jövőt, amely sokunkra várhat. Ugyanakkor magasztalja ezeknek az ízig-vérig amerikai embereknek azt a kivételes rugalmasságát és kreativitását, amellyel lemondtak a helyhezkötöttségről a túlélés érdekében. Nem adták fel a reményt.