Nem véletlen a kerekítő elnevezés sem, ami Kányádi Sándor egyik mondókája nyomán ragadt a játékos rigmus okra, hiszen a kis gyerek számára az a legértékesebb idő, amit veled és a közös játékkal tölthet. Ha tehát vele együtt dal olsz, biztos lehetsz benne, hogy megajándékoz egy mosollyal, de arra sincs jobb módszer, hogy selypegő betűiből minél hamarabb összeálljanak a helyes, hibátlan szavak. Amennyiben a kortársakhoz képest lassabban formálódik helyes beszéddé gyerek es szóhasználata, érdemes lehet a bonyolult feladatok helyett először mondókák kal fejlesztened, hiszen a kicsi már abból is rengeteget tanul, ha egyszerűen csak beszélsz hozzá. Íme, néhány régi, ismerős mondóka, amit nem árt felelevenítened, de találhatsz új rigmus okat is. Anyák napi versek kicsiknek és nagyoknak - Szülők Lapja - Szülők lapja. Bűvöld a szavakat gyermekeddel együtt, és élvezd te is a betűkbe rejtett zenét! Törpék Erdő mélyén két törpe, ülnek egy nagy gödörbe. Én is törpe, te is törpe, le is vagyunk nagyon törve. Orbán Ottó Ülj le gyermekeddel szemben, és szavald vele együtt a versikét.
Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám. 10. Móra Ferenc: Anyának Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. Anyák napi versek nagyobb gyerekeknek 11. Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék - nyári éjen fehér holdsütésben elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem - jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék. 12. Anyák napi versek kicsiknek és nagyoknak - Szülők.... Pákolitz István: Anyámnak Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád; eged is: szépséges beragyogom életedet csillagokkal.
Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni, Be szeretnék kék ibolya lenni. Kivirítnék az anyám kertjében, Hadd tűzne fel dobogó keblére. Sem felhő, sem ibolya nem vagyok, Elhagyatott árva gyermek vagyok, Messze van az édesanyám háza, Csak búsulok, sóhajtok utána. Szófogadás Figyeljél mindenkor Szülőid szavára, Apádnak, anyádnak A jó tanácsára. A szófogadatlan Egyszer majd megbánja: Miért nem hallgatott Szülői szavára. Anyai szív Van-e olyan drágaköve a világnak Amilyen a szíve az édesanyának? Ér-e annyit annak hideg ragyogása Mint az édesanya szelíd mosolygása? Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye, Mint az édesanya értünk hulló könnye. Ülj le anya verset mondok full. Mint az édesanyánk féltő, óvó karja, Mely testünket, lelkünket védőn betakarja. Este Mielőtt nyugodni mennél Imádkozzál gyermekem. így szól jó anyám szelíden minden este énekem. Imám elvégezve szépen Jó anyám megdicsér, Homlokomra adja csókját És aztán nyugodni tér. De én nem, én kezeim még Jobban összekulcsolom, S hálás szívvel jó anyámért Istenhez imádkozom. Az édesanya Nincsen a gyermeknek Olyan erős vára, Mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja.
Fáj mesém? Ne sírj, ne sírj! Nem mondom tovább, Ölelő karod fogjon át. Ajkad zárja mesélő ajkam, Mely a te csókodért sovárg. Ujjá teremt, égig emel föl, Felejtet mindent ez a csók... E csók az én bús mesém vége S lehet-e vég, mely csattanóbb?