Sztár / hétfő, április 15th, 2019 Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze 2019. április 15-én ünnepli a 85. születésnapját. Forrás
Bodrogi Gyula 1934. április 15-én született Budapesten. Pályáját néptáncosként kezdte, már egészen fiatalon, 17 évesen tagja lett az ország egyik hivatásos táncegyüttesének, a SZOT Együttesnek és 1951-től kezdve szólótáncosként lépett a közönség elé. 1954-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol osztálytársa volt többek között Margitai Ági, Fülöp Zsigmond, Perlaky István és Törőcsik Mari is, akivel a Színművészeti alatt össze is házasodtak. Bodrogi Gyula 1958-ben szerezte meg az akkor a színművész végzettséget jelentő oklevelet, és egyből le is szerződött a József Attila Színházhoz. Bodrogi Gyula 1965-ben a Magyar Rádió stúdiójában (fotó: Szalay Zoltán/Fortepan) Huszonnégy éve volt már a teátrum tagja, amikor 1982-ben felkérték az akkori Vidám Színpad (mai nevén Centrál Színház) igazgatói posztjára. Bodrogi elvállalta a tisztséget, új gazdálkodási rendszert vezetett be, és az ő irányítása alatt vált az addig elsősorban kabaréként működő intézmény színházzá. 2001-ig, közel 20 évig tartó igazgatói teljesítménye elismeréseként a Vidám Színpad örökös tagjának választották.
Vannak ilyen barátok, akikkel nem mindennapos az ember kapcsolata, van, hogy hónapokig, sőt évekig nem találkozunk, de amikor összefutunk, ugyanott folytatjuk, ahol két éve abbahagytuk. Az ő halálukat nem vagyok hajlandó elfogadni, úgy veszem, mintha most is csak egy hosszabb szünetet tartanánk. " Az idõs Kittenberger Kálmánt alakító Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színmûvész a Kittenberger – Az utolsó vadászat címû film díszbemutatóján az Uránia Nemzeti Filmszínház elõtt 2021. szeptember 13-án. Fotó: MTI/Mónus Márton Az interjúban arról is szó esett, vajon a nők határozták-e meg az életét: "Mindent a nőknek köszönhetek. Az édesanyámnak azt, hogy megszülettem, és most 87 évvel később itt beszélgethetünk, Marinak, hogy fiatalon ismert lettem, mint Törőcsik Mari férje… (…) Áginak (Voith Áginak, a második feleségének – a szerk. ) a fiamat, Ádámot köszönhetem, Angélának pedig azt, hogy még mindig élek. " Azt is hozzátette: "Egyre többször jut eszembe, hogy ez az egész milyen rövid volt, hogy elröppent!