Rómeó eszményít és sóhajtozik; világfájdalma, bár átérzett, mégsem eredeti, ezért komikus- Páris a Vénusz-mázas bókokat dekorációként használja a kész tények megszépítésére; egyébként a papának udvarol. Megfontolt ember: helyezkedik és kivár. Amikor Júlia véletlenül Rómeóval találkozik, és szükségképp lángot vet a harmadik féle szerelem, az igazi, az újszerű, mely egyszerre valóságos és misztikus. A felnövés próbája: Rómeó és Júlia (mint klasszikus regényhősök) egyénített típusok. Egy rendes fiú, egy kedves lány. Van azonban bennük, mint minden normális fiatalban, valami "veszélyes" erő, életvágy, életre-készség. A felnőtté válás katasztrófája: Magunkra találhatunk-e a felnőttek világában? A dráma időzítéssel demonstrál: az esküvő és a nász közé beiktat egy kettős gyilkosságot és egy második eljegyzést. Hiába mesterkedik a vaskosan jószándékú Dajka és a szentéletűen fondorlatos Lőrinc barát; csak az egyházi áldást és a nászéjszakát tudják kimódolni, a happy end-et már nem. A végkifejlet feltartóztathatatlan.
Rómeó és Júlia együtt töltik a nászéjszakájukat, mielőtt Rómeó elutazik Mantovába (A Lark éneke). Távozása után Júliát a szülei értesítik a közelgő párizsi esküvőről; amikor elutasítja, megfenyegetik (nem sokáig). Lord Capulet elgondolkodik a lánya iránti szereteten (Drága gyermekem). Mantovában Rómeó állandóan Júliára gondol, míg kétségbeesésében Lorenzo atyához fordul segítségért, aki kidolgoz egy tervet, amely végső soron egyesíti a családokat (nélküle). Julia láthatóan egyetért a szülei terveivel; Az éjszaka folyamán azonban bájitalt vesz el a paptól, amitől halottnak tűnik (The Poison). A családi boltozatba helyezik, ahol Rómeónak később találnia kell (Verona II). Sajnos azonban az Atya üzenete nem jut el Rómeóhoz. Csak Benvolióval találkozik, aki a múltbeli eseményektől megtörve mesél neki Júlia haláláról (hogyan mondjam el neki). Rémó kétségbeesetten betör a Capuletek családi kriptájába, hogy szerelme oldalán meghaljon (Rómeó halála). Julia felébred látszólagos halálából, és látja, hogy holtan fekszik mellette; elkapja tőrét és megöli magát (Júlia halála).
Ennek oka az, hogy így tudták hitelesen bemutatni az összetett jellemű reneszánsz személyiség belső vívódásai t, valamint a szerelem intimitását. A cselekmény 5 napot ölel fel, ami elegendő idő ahhoz, hogy fellobbanjon a szenvedély, aztán kibontakozzon, és végül nyugvópontra jusson. Metaforika a drámában Fontos a fény és a sötétség szerepe, a nappalok és éjszakák váltakozása a dráma világában. Az éjszaka olyan toposz, amelynek jelentéséhez kapcsolódhat a szerelem, a titok és a végzet is. Emlékezhetünk rá, hogy Rómeó és Júlia éjjel szeret egymásba, a bál éjszakáján. A vallomás, a nászéjszaka, és a halál is éjjel történik. Míg az éjszaka jótékonyan elleplezi együttlétüket, addig a nappal, a világosság mindig elválasztja egymástól a szerelmeseket (Júlia mondja Rómeónak: " Fuss, egyre nő a fény, a fény, te édes. ") Líra a drámában A Rómeó és Júliá ban vannak olyan lírai betétek, amelyek halhatatlanná teszik a darabot. Shakespeare utolérhetetlen szépséggel adja vissza a szerelem megszületésének, a szerelmi vallomásnak, és a nászéjszaka utáni hajnali búcsúzásnak a hangulatát.
Azt hittem, bizonyos szerepek elmennek az ember mellett. Tévedtem. Csak utolértek. De hogy még dajka is leszek, ez váratlan meglepetés. De kellemes. A célunk az, hogy megszólaljon a darab mondanivalója, a Shakespeare által írt Rómeó és Júlia. " - Rudolf Péter Díszlet nincs, jelmez nincs. Csak Shakespeare van, és két ember. Ők viszont nem egyszerűen Rómeó és Júlia. Elénk hozzák nemcsak a dráma minden szereplőjét, de azt a hallatlanul összetett, egyszerre mélyen drámai és fergetegesen humoros világot is, amitől William Shakespeare a világirodalom egyik leghatalmasabb alakja lett. Mindezt "pár" mozdulattal. Felmerül a kérdés, vajon lehet-e még egyáltalán a világ egyik legismertebb, számtalanszor feldolgozott színművének interpretációjában valami eredetit alkotni? Bizony, hogy lehet! Nagy-Kálózy Eszternek és Rudolf Péternek például sikerült. "Duódrámájukban" ketten jelenítenek meg minden karaktert, helyszínt és eseményt. Ebben egy fehér kendőn, egy szemüvegen és a rajtuk lévő csuklyás pulóveren kívül semmi nincs a segítségükre.
Lorenzo atya belép a sírba, és e tekintetben kételkedni kezd Istenbe vetett hitében (miért). Végül mindkét család összejön a sírnál és kibékül (Bűnös). Megjegyzés: A "Verona II" dalt csak a német verzió énekli. A francia változat tartalmazza a "Pourquoi" (Julia), "Le pouvoir" (herceg) és "Le poète" (Julia, költő; ez a szerep a német változatban nem szerepel) dalokat is. Foglalkozása szerep Párizs Bécs Damien Sargue Lukas Perman Cecilia Cara Marjan Shaki Philippe D'Avilla Rasmus Borkowski Tom Ross Mark Seibert Grégorie Baquet Mathias Edenborn Sébastian Chato Paul Vaes Isabelle Ferron Annette Wimmer Eléonore Beaulieu Zuzanna Maurery Jean-Claude Hadida Charlie Serrano Frédéric Charta Boris Pfeifer Réjane Perry Carin Filipčić Essai Thomas Mülner Az eredeti francia változatban Le Poète, La Muette és La Mort is szerepet kap.