Az őt üldöző ex-kommandósról is kapunk egy afféle gyorstalpalót, de ezek a mellékszálak tulajdonképpen funkciótlanok. Érthető, hogy az alkotók nem akartak a non-stop zúzásra építeni, de a lassabb jelenetek csak megakasztják a tempót, s dramaturgiailag sem hatásosak. Tyler Rake: A kimenekítés Forrás: Netflix Itt mutatkozik meg Hargrave rendezői tapasztalatlansága, mert hiába próbálkozik tisztességgel, a hiányzó érzelmi csúcspont, netán a teljes mértékben felesleges zárójelenet is azt bizonyítja, hogy inkább abban jeleskedjünk, amiben jók vagyunk. Ez pedig nem más, mint az akció. Minden egyes ökölharc, tűzpárbaj magán viseli a kaszkadőrkoordinátor keze nyomát. Bő fél óra elteltével kapunk egy nagyjából 10-12 perces "vágatlan" üldözést, ami kétségtelenül a film csúcspontja. Az a szintű intenzitás párját ritkítja a műfajban, de szerencsére a többi hasonszőrű jelenet is messze átlag feletti. Mindezt figyelembe véve A kimenekítés nagyjából azt hozta, amire számítani lehetett. Egy végtelenül egyszerű műfaji filmet, melyben a történet és a karakterek másodhegedűsök a tűz és ökölharcok mellett.
A sztori tökéletesen elegendő egy ilyen mozihoz: adott India legnagyobb drogbárója, akire rendesen rájár a rúd: nem elég, hogy a rácsok mögött tengeti épp napjait, még fiát, Ovi-t is elrabolják, ráadásul nem is akárki, hanem Banglades legnagyobb drogbárója, Amir Asif. Hogy a fiú élve visszakerüljön a faterhoz, ahhoz a legjobbakra van szükség, épp ezért indul a megmentésére Tyler Rake (Hemsworth) és csapata. Tyler amolyan tökéletes katona: nincs mit vesztenie, hisz életét egy személyes tragédia tette tönkre, ám ettől függetlenül egy tökéletes harci fegyver, aki nem ismer lehetetlent. Így nem is kérdés, hogy pár tucat fegyveres nem tudja feltartani, és rövid úton kiszabadítja a srácot. Ám a megbízó csőbe húzta és magára marad a kölökkel. Tyler számára – legyen bármilyen kemény is – azonban ez már valódi kihívást jelent: egyedül túlélni egy kolonccal a nyakán, úgy, hogy a fél város az ő fejére pályázik…. még neki sem egyszerű feladat. Nagyon nem. Szóval a felállás nagyjából egy klasszikus recept, és a helyzet az, hogy nem is a sztori lesz az, amiért a későbbiekben majd emlegetni fogjuk a Kimenekítést.
Igazi élvezet ez azoknak, akik a klasszikus akciófilmeken, Schwarzi, Stallone, meg a többi ikon mozijain nevelkedtek. Persze a Kimenekítésben emellett megvan az a plusz, amitől korszerű lesz az összkép, de értitek, hogy mire akarok kilyukadni. Hogy a sztori közben nem váltja meg a világot? Valóban nem, biztos lesz, aki ezt majd a szemére veti a filmnek. Én is megteszem, de őszintén szólva ez a legkevésbé sem zavart. Mert Hargrave csapata nem akart mást, mint letenni az asztalra egy kőkemény akciómozit és ezt a küldetést sikerrel teljesítették, engem pedig ezzel boldoggá tettek. Kell ennél több? Hát számomra nem. Szóval ennyi lenne a konklúzió, vessétek bele magatokat bátran. Én pedig őszintén remélem, hogy megtalálják még Chris-t jó pár hasonszőrű ajánlattal, mert ez a srác ezt (is) nagyon érti. [fb_button]
Ez a mozgalmas, autós üldözést és bunyókat is magában rejtő jelenet tulajdonképpen több részletben készült el, de végül ügyesen vágták össze és effektezték a végeredményt, az említett illúziót keltve. A forgatások az indiai Ahmedabad-ban zajlottak. A helyiek odavoltak azért, hogy Chris Hemsworth náluk forgat, ezért volt, aki 15 órát várt arra, hogy a színésszel találkozhasson és aláírást kérhessen tőle. A film előkészítése során felmerült, hogy esetleg Arnold Schwarzenegger és Bruce Willis is szerepet kap a filmben, ám ebből nem lett semmi. Az indiai helyszín mondjuk nem könnyítette meg a stáb életét. Indiában ugyanis betiltották a lőfegyvereket, ezért aztán a stábnak sem engedélyezték, hogy bármilyen fegyvert használjanak. Így aztán gumi prop fegyvereket kellett importálni a munkálatokhoz, olyanokat, amelyek mellőzik a mozgó alkatrészeket. Így aztán az utómunkálatok során is volt dolga az effektekért felelős csapatnak, hiszen az összes lövés esetében volt meló azzal, hogy igazinak tűnjenek a torkolattüzek.
Ezen a dzsungelen kell keresztülverekednie magát a Chris Hemsworth által szikáran, de nem érzelemmentesen megformált Rake-nek, akinek személyes tragédiájával nem nehéz azonosulni, az pedig az elsőfilmes Sam Hargrave rendező feladata, hogy küldetését a lehető legélvezetesebben tálalja. És ebben szerzi a film a legjobb pontokat: az idáig kaszkadőr-koordinátorként tevékenykedő Hargrave a Marvel-filmeken és Az éhezők viadala franchise-on szerzett tapasztalatait kihasználva alaposan elengedi magát: csontropogtató, vérgőzös összecsapásainak a csúcsa egy majd 12 perces egybefüggő akciójelenet, melyben van minden az autós üldözésen és a gyalogos menekülésen át a test test elleni küzdelemig, és ugyan kiszúrhatók benne a vágás nyomai, a rendkívül ügyes és dinamikus koreográfiának köszönhetően kidagadó erekkel és tátott szájjal nézed végig. Nem mintha máskor nagyon lenne esélyed fellélegezni. Kellett már ez a film, amely vonalvezetésében és no-nonszensz hozzáállásában a régi korokat idézi, környezetével az Isten városa könyörtelenségét tükrözi, koreográfiájával pedig a Bourne- és A rajtaütés-filmekkel versenyez, azaz egyszerre régimódi és újszerű, idő felett álló élmény.
Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a film alapjául annak az Anthony és Joe Russonak (utóbbi írta a film forgatókönyvét is) a képregénye szolgált, akik A tél katonájá t, a Polgárháború t, a Végtelen háború t és a Végjáté kot is rendezték. Ettől függetlenül az mondható el a legkevésbé erről a filmről, hogy finomkodó lenne vagy gyerekbarát: gyakran kacérkodik durvább témákkal (gyerekkatonák, kivégzések, törött csontok, fejlövések, levágott testrészek, stb. ), szóval kellően véres, komoly és egy percre sem unalmas. A John Wick 3 -hoz hasonlóan körülbelül az egész film egy összefüggő, kis híján két órás nagy akciójelenet, amelyet időnként párbeszédek szakítanak meg, amik, ha nem is árnyalják túlságosan a karaktereket (Hemsworth egészen jól hozza az ügyeletes kemény fiút, de nyilván már maga a figura is egy hatalmas, két lábon járó klisé), a kívánt célt elérik, és összességében úgyis ez a lényeg.