Vannak kivételek az íratlan szabály alól – például Oksana Chusovitina, aki 2016-ban Rióban versenyzett 41 évesen -, de a legutóbbi olimpián is a tornászok átlagéletkora 19 év volt. 1952-ben Helsinkiben az átlagos tornász életkor 23 év volt, kilenc évvel fiatalabb, mint a magyar Keleti Ágnes, aki az olimpia színpadán készült bemutatkozni. Azonban az életkor szerencsére nem akadályozta Keletit a dicsőség keresésében. Nemcsak négy érmet szerzett, de közben beírta nevét az olimpiai történelem évkönyvébe is. Négy évvel később Melbourne-ben Keleti Ágnes csillaga valóban ragyogni kezdett. Egy olyan versenyen, ahol a legendás szovjet tornász, Larisa Latynina ellen versenyzett, Keleti Ágnes összesen hat érmet nyert, közülük négy aranyat. Rekordja nemcsak az olimpiai játékok legsikeresebb tornászává tette, hanem az akkori olimpia legdíszesebb sportolójává is 35 évesen. Keleti Ágnes, az inspiráló olimpikon 100 éves ©MOB Keleti Ágnes, a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka nemrég ünnepelte 100. születésnapját.
Életében jelen van az egész XX. század – A százéves Keleti Ágnes fantasztikus pályafutása Százéves lett a legidősebb élő olimpiai bajnok, Keleti Ágnes tornász. A Helsinkiben, illetve Melbourne-ben megrendezett játékok magyar hőse – aki öt olimpiai aranyérmével mindmáig a legeredményesebb női olimpikonunk – 1956-ban elhagyta Magyarországot és évtizedeken keresztül Izraelben élt. Néhány éve hazatelepült, immáron ismét itt él közöttünk, szerencsére jó egészségben. A jeles évforduló alkalmából különleges életútja felidézésével tisztelgünk Keleti Ágnes előtt. Keleti Ágnes – még Klein Ágnesként – 1921. január 9-én született Budapesten, egy húskereskedéssel foglalkozó zsidó nagypolgári családban. A családi legendárium szerint édesapja nem volt különösebben elragadtatva Ágnes születésekor, ugyanis mindenáron fiút szeretett volna. A megváltozhatatlan helyzetbe azonban nem csupán belenyugodott, de igazi "fiús" lányt igyekezett nevelni Ágiból, aki a legkülönfélébb sportágakba kóstolt bele már egészen kis korától kezdve.
A Népstadion átadásán is ott volt, ő vitte be a zászlót. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton nyert, gerendán akkor már dobogóra állt, és a bronzot kapta gyakorlatáért, noha ennél jobbat érdemelt volna a visszaemlékezések szerint. Az egyéni összetettben a második helyre futott be, ennek külön története van. "Ha csak egy nagyon közepesnek számító 9 pontos ugrást hajt végre, megszerzi az egyéni összetett világbajnokságot. Keleti Ágnesnek azonban egyik kísérlete sem sikerült. Már a nekifutásán látszott, hogy bajok lesznek az ugrással. Túlságosan lassú, erőtlen, határozottság nélküli volt a rohama, és bizony nem is sikerült a lovat átugrania. A verseny után a magyarok körében élénk vitát váltott ki, hogy nem lett volna-e jobb Keletinek egy egyszerű, úgynevezett büké ugrást végrehajtania, semmint a nehéz kézenátfordulással kísérleteznie. A vita eldöntetlen maradt" - írta a Népsport. Keleti 66, 51 ponttal a nyolcvanadik helyen zárt. A győztes szovjet Roudiko neve mellett 75, 68 pont került, vagyis 9, 2-es ugrásra lett volna szükség, ami ha közepes formában van, szintén nem okozott volna neki gondot.
A szomszéd gyerekek mind hozzánk jöttek hétvégente ebédelni, mert tudták, hogy nálunk finomabb az étel. Minden ruháját saját maga varrta, a magazinokból kinézte a szabásmintákat, és miközben ollóval vágta ki őket, spárgázott egyet a földön" – mesélte az izraeli–magyar származású férfi, és hozzátette, mindig is csodálta, hogy édesanyja mindenre talált időt, hihetetlen élet volt benne. Az M5 Magyar nők című műsorának Keleti Ágnesről szóló teljes epizódját az alábbi linken tekintheti meg. A címlapfotón Keleti Ágnes, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett ötszörös olimpiai bajnok magyar tornász (MTI/Szigetváry Zsolt)
Egy arannyal már elégedett lett volna. Felhívta már akkor a konkurenciára a figyelmet, a szovjet Gorohovszkajára, akivel 1952-ben nagy csatában állt, valamint a fiatal Latinyinára és a lengyel Helena Rákóczyra. 1956-ban aztán jött a szokásos sérülése, augusztus végén tért vissza, miután majdnem négy hónapot hagyott ki. "Sok edzés áll még előttünk, amíg elmondhassuk: jöhet az olimpiai verseny. " De közvetlenül az olimpia előtt megint megsérült, amin talán ő már meg sem lepődött, mert 1948-ban elutazott ugyan, de nem versenyezhetett, és 1952-ben sem volt teljesen egészséges. Melbourne-ben az Achilles-ína nem volt rendben, de ez a mozgásán nem látszott. "Egy pillanatra sem hunytam le a szemem éjszaka. Minden eszembe jutott. Az első válogatott kerettagság még 1938-ból. Aztán a sok-sok megaláztatás a következő években. De most itt többről van szó, a búcsúszereplésemről" – ezeket a szavakat korábbi férjének, a szintén tornász Sárkány Istvánnak mondta, amikor a csapatbusszal úton voltak az olimpiai faluból a sportcsarnokba.