Ezért a teljes gyorsítási folyamatot olyan elemi, kis lépésekre bontjuk (gondolatban! ), amelyek során a mozgás már nagyon jó közelítésben egyenletesen gyorsulónak tekinthető. Tételezzük fel, hogy a mozgás idejét "n-1" ilyen részre tudjuk felbontani! Az első rész kezdősebessége legyen v1, végsebessége v2! Ez utóbbi sebesség azonban azonos a második rész kezdősebességével. Munka, energia, teljesítmény - erettsegik.hu. Hasonlóképpen a második rész végsebessége ugyanaz, mint a harmadik rész kezdősebessége stb. Végül az utolsó rész kezdősebessége vn−1, végsebessége vn. Ekkor a rövid gyorsítási szakaszokra alkalmazhatjuk a gyorsítási munkára vonatkozó képletet, a kis munkáknak az összege pedig megadja a teljes munkavégzést. Látható, hogy az összegben "majdnem" minden tag kiesik, csak a kezdősebességet tartalmazó és az utolsó, a végsebességet tartalmazó tagok maradnak meg. Ezután általános érvényűnek fogadhatjuk el, hogy a gyorsítási munka független a gyorsítás módjától, a test tömegén kívül csak a kezdeti és a végső mozgásállapottól függ, azaz:, ahol v1 a kezdősebességet, v2 a végsebességet jelöli.
A gyakorlati életben a folyamatok során szükségszerűen fellépő térfogati munkát általában nem célszerű külön figyelembe venni, hanem érdemesebb a belső energiával együtt kezelni. Ennek eredményeképpen beszélhetünk egy szintén energia-dimenziójú újabb termodinamikai állapotjelzőről, az entalpiáról.
2) E (mozgási) = 1/2*m*v^2 m = 600kg, v = 180 km/h = 180 000 m/h = 180 000m/3 600s = 50 m/s E (mozgási) = W = F*s, ebből: F = E/s = W/400 = 3) m = 50 g = 0, 05 kg v = 800 m/s E (mozgási) = 1/2*m*v^2 s = 80 cm = 0, 8 m E (mozgási) = W = F*s, ebből a gyorsító erő: F = E/s = W = E/0, 8 = A súrlódási munka ugyanannyi mint ami az energiája volt. s = 40 cm = 0, 4 m E (mozgási) = W = F*s, ebből a fékező erő: F = E/s = W = E/0, 4 = Gondolom, a számításokat már elvégzed. 2011. máj. 10. 21:53 Hasznos számodra ez a válasz? 2/3 anonim válasza: 100% 4) m = 4 kg; v = 3 m/s; s = 2 m; μ = 0, 3; g = 10 m/s^2; W = Fs*s + E(mozgási) Fs – a súrlódási erő; μ – súrlódási együttható; g – gravitációs gyorsulás; Fn = m*g – a testre a felület által ható nyomóerő Fs = μ*Fn = 0, 3*m*g = E(mozgási) = 1/2*m*v^2 = 1/2*4*3^2 = A többit gondolom kiszámolod. Fizika - 9. évfolyam | Sulinet Tudásbázis. 22:11 Hasznos számodra ez a válasz? 3/3 A kérdező kommentje: Köszönöm szépen, sokat segítettél! Kapcsolódó kérdések:
Figyelt kérdés 1. Egy mozgó testet 10N nagyságú erő 5m hosszú úton lassít. Mennyi a testen végzett munka? Mennyivel változott a test mozgási energiája? Milyen irányú az erő a mozgás irányához viszonyítva? 2. Egy 600kg tömegű versenyautó álló helyzetből 400m hosszú úton gyorsult fel 180km/h sebességre. Mekkora lett a mozgási energiája? Mekkora volt a gyorsító erő? 3. Egy puskagolyó tömege 50g, sebessége a kilövés pillanatában 800m/s. Mekkora a lövedék mozgási energiája? Mekkora az átlagos gyorsító erő, ha a puskacső hossza 80cm? Ez a lövedék 40 cm mélyen fúródott bele egy közeli fába, és ott megállt. Mekkora volt a súrlódási munka? Mekkora volt a fékezőerő? 4. Mennyi munkát kell végezni ahhoz, hogy egy 4kg tömegű testet vízszintes felületen 3m/s sebességre 2m úton gyorsítsunk fel, ha a felület és a test közötti súrlódás együtthatója 0, 3? 1/3 anonim válasza: 100% 1) W = F*s – munka F = 10 N s = 5 m E (mozgási) = ΔW ΔW = W2 – W1 Ha lassításról van szó, akkor a test gyorsasága csökken, ezáltal csökken a mozgási energiája, mert: E (mozgási) = 1/2*m*v^2 Ellenkező irányú (ha azonos irányú lenne, akkor gyorsítaná).