A rajzok, maguktól értetődő módon teljesen nosztalgikusak, a maiaknál egyszerűbbek, színesebbek, ugyanakkor a régi rajongóknak mégis tökéletesek: különösen Sal Buscema, és Mike Zeck rajzai, aki a veterán olvasóknak sok helyről ismerősek lehetnek – utóbbit már csak azért is, mert ő jegyezte minden idők egyik legjobb Pókember-történetét, a Kraven utolsó vadászatá t. második menete továbbra is jópofa, hiánypótló sorozat, aminek igenis van létjogosultsága, ha jobban belegondol az olvasó, több is, mint elsőre látszik. Igen, ez még mindig a "mi" Pókemberünk. Peter Parker Pókember #1-12 (2012-2013) The Amazing Spider-Man #226-227, #229, #242-243, #247-248, #264 (1982-1985) Peter Parker The Spectacular Spider-Man #73-79, #85-87, #89, #100, #113, #115-116, #118-119, #134-136 (1982-1988) Web of Spider-Man #6, #11-12, #38 (1985-1988) Marvel Team-Up #121 (1982) Secret Wars II #2 (1985)
Júliusban megjelent a Peter Parker Pókember 52. száma, és ennek kapcsán úgy éreztük, ideje kicsit foglalkozni hazánk egyik legkülönlegesebb kiadványával, ami az 1999-ben megszűnt A Csodálatos Pókember képregény által hagyott lyukakat hivatott kitölteni. A kéthavonta megjelenő Peter Parker Pókember képregénysorozat nyolc éve, 2012 nyarán kezdte meg a pályafutását a Kingpin Kiadó jóvoltából, de ha valaki ennek ellenére sem hallott róla, az nem meglepő, hiszen A Hihetetlen Pókember sorozattal ellentétben ez a széria nem kerül az újságárusokhoz. A kiadónál lehet előfizetni rá, képregényes rendezvényeken szerezhető be, illetve megtalálható a Kingpin frissen nyílt csepeli képregényboltjában is. Na nem az összes rész, hiszen az 52. kötetnél tartó sorozat már a kezdetek óta limitált példányszámban készül, így a 31. szám előtti időszakból csak alig fél tucat kiadvány szerezhető be, azokból is a második kiadás. Érdekesség, hogy a kiadónál már nem elérhető kötetek az eredeti ár sokszorosáért cserélnek gazdát a másodlagos piacon, így aki nyolc évvel ezelőtt elkezdte gyűjteni a sorozatot, az egyáltalán nem csinált rossz befektetést.
A cím nem költői túlzás, hiszen tényleg új korszak kezdődött a januárban megjelent, némileg átalakult Peter Parker Pókember első számában. A 2012-ben indult széria történetében először olyan sztorik olvashatók a kéthavonta megjelenő képregény lapjain, amiket eredetileg a hetvenes években publikált a Marvel a The Amazing Spider-Man füzetekben. A Kingpin kiadó második hálószövős sorozata persze nemcsak ezért érdekes, de azért is, mert a főhős életének egy kritikus szakaszában veszi fel a fonalat. A Geek Life -on nem először foglalkozunk a Kingpin kiadó által megjelentetett Peter Parker Pókember képregénnyel, legutóbb tavaly júliusban, az 52. szám kapcsán írtunk róla. A kéthavonta megjelenő képregénysorozat közel kilenc éve, 2012 nyarán kezdte meg a pályafutását, és ha valaki még ennek ellenére sem hallott róla, az alapvetően nem meglepő, hiszen A Hihetetlen Pókember sorozattal (és más Kingpin kiadványokkal) ellentétben ez a széria nem kerül az újságárusokhoz. A kiadónál lehet előfizetni rá, képregényes rendezvényeken szerezhető be, illetve megtalálható a Kingpin frissen nyílt csepeli képregényboltjában is.
Ezért is annyira elismertek. Elég csak a Jean DeWolff halála című sztorira gondolni. Egyrészt a sorozat második évadjában az ott látható dolgoknak a következményeit látjuk. Peter David arról is ismert, hogy nem szeret elvarratlan szálakat hagyni, így egy bizonyos cselekménynek az összes szeletét befejezi, itt sincs másképp. Miközben bemutatja DeWolff halálának utóhatásait, mind Pókemberre, mind a Bűnölőre nézve, aki a rendőrnő haláláért felel, olyan kérdéseket is boncolgat, minthogy mi különbözteti meg az ártatlanokat megmentő hőst attól, hogy keményöklű önbíráskodó legyen, aki a civilek megóvása érdekében embereket nyomorít meg. Közben magának, Pókembernek a léte is többször megkérdőjelezetté válik Peter számára, és egyre inkább úgy tűnik, a kettő együtt egyszerre nem létezhet, és mindenképp az álarcos hálószövő az, akinek mennie kell. Kissé felületes, ámde izgalmas, és érdekes vívódás az, amit David bemutat a képregények lapjain, miközben azt sem felejti el, hogy attól függetlenül, hogy hősünk szupererővel rendelkezik, hétköznapi emberként, és háztetők között lengedező héroszként is esendő személyiség.