A kutatás eredménye rávilágít arra, hogy a szimpatikus idegrendszer szabályozási folyamatai sokkal összetettebbek, mint korábban gondoltuk volna, ezért a test más területeinek szabályozási folyamatait is érdemes megvizsgálni.
Tudtad, hogy van egy olyan tehetség, akinek a szuperereje olyan csodával határos, hogy eddig Andersen véste csak bele mesekönyvekbe? Aki olyan dolgokat tapogat le az antennáival, amit mi többiek még csak nem is látunk? És persze azt is tudja, hogy ki fél és ki rossz ember. Na, ennek a rejtélyes tehetségnek jártam utána, és közben még izgalmas kapcsolatot is találtam a libabőrrel. Irtó kínos, de az utóbbi időben egyre gyakrabban kell a karomon visszadörzsölni a szőrszálakat libabőrre hajlamos emberek társaságában. Egy szobában dolgoztam több hónapig Zsuzsival, aki ilyen tehetségű, libabőrözik, és ahogy mesélt olyan sztorikról, ahol előjött ez a képessége, történt valami furcsa. Ahogy a slusszpoénhoz érkeztünk, libabőrözni kezdett – és láss csodát, én is. Libabőr 2 – Hullajó Halloween. Pedig ez rám egyáltalán nem jellemző. Napokig furdalt a kíváncsiság, úgyhogy ennek kapcsán kezdtem el kutakodni a témáról. Először a tudomány álláspontjáról: Van a fázásos libabőr – ami az evolúció maradványa azokból az időkből, amikor még nem volt sapka-sál és Gucci.
A pelyhessé váló szőr mára sem nem meleg, sem nem ijesztő, de egykor csakugyan így funkcionálhatott az embernél is. A legújabb kutatások arra is rávilágítanak, hogy a libabőrözést irányító izmoknak szerepük van a bőrsérülések gyógyulásában és a sejtregenerációban is, ami új megvilágításba helyezi a jelenséget. (Képek: Getty Images Hungary. )