Péter volt, a tavalyi kocsisunk. Olyan szűk mellű, beesett, borostás arcú, gyér bajuszú paraszt. Sárga szemei dülledten néztek reám. Az arca szederjes volt. Halott volt. Megrémültem és elhűltem, azután ész nélkül hozzáláttam az élesztgetéshez. Dörzsöltem, vizet freccsentettem az arcába, majd fejetlenül szaladgáltam ide-oda. Csakhamar mégis eszembe jutott, mit kell tennem: fölhívtam a cselédeket. Akkor láttam, hogy a három kutyánk ott hever az udvaron, döglötten. Két legénnyel csináltattam mesterséges légzést, egy harmadikat pedig orvosért küldtem. Mialatt mi a gyertyavilágnál rángattuk Péter élettelen karjait, jött a legény mondani, hogy nincs otthon a doktor. Folytattuk az élesztgetést egész hajnalig, három óra hosszáig, eredménytelenül. Végre be kellett látnom, hogy hiába minden, megöltem egy embert, megfojtottam egy szegény, gyönge kis parasztot. Függöny ajtó helyett angolul. És akkor körülnéztem a szobában. A wertheimkasszán egy háromujjnyi vésett bemélyedés volt. A földön pedig ott hevertek a hulla mellett szegény Péter betörőszerszámai.
Még tegnap nem is értettem, de ma már értem, mert megmagyarázta, hogy hiszen a házasság: ez csak üzlet... a szerelem: a vágy... hát énutánam nem vágyik? és ha énutánam vágyik, akkor még mások után is tud vágyni? Felugrott és végigfutott a szobán, minden idege remegett s izzadni nem tudó testén apró fénycsöppek verődtek ki. A férj kétségbeesve kapkodott levegő után. De mi az ördögnek is beszélt annyit, rágta a nyelvét: kellett ez nekem... – Értsen meg, szívecském... – Ne beszéljen hozzám, hagyjon itt, vége az üzletnek: kirúgom magát. Móricz Zsigmond: Enyelgés V. : hungarianliterature. A férj komolyan vette s hallgatott. – Engem nem lehet kirúgni, – mondta aztán. – Vagy kirúgja önmagát is, egy vegyület nem bonthatja szét magát... – Ilyen hasonlatok: még mi jön? a geometria, matematika?... Áh, én felőlem, jöhet: engem többet meg nem téveszt: aki az én jelenlétemben más asszonyoknak azt tudja mondani, hogy... olyanokat, hogy azok nevetnek s ragyog a szemük: maga nyomorult, maga csak nekem mondhat ilyeneket: senki másnak, míg én létezem a maga számára!...
S a kalmár kezdte megbecsülni a szinházat. Végre is másképen ugyan, mint az üzletben, de ott is diadalmoskodik az ész. Az pedig imponáló dolog minden tekintetben. Egy ember diktál s a többi végzi a dolgát. Hát ez igy nagyon jól van s a ki diktál, hát az a fiu. Micsoda fiu...! Függöny ajtó helyett mvm. A premiérre elment Gács is. Hát akkorára bizony már fölfrissítésről nem igen volt szó. Csunya czafatokban lógott ki a diványból a szőr s egy-egy ajtócsapásra megmozdult a szobában asztal szék, minden. A pénzt elvitték az ügyvédsegédek meg a boltosok, a kiknek egy kis számlájuk volt, s Gács szomoru lehangoltságban bandukolt a szinház felé. Most már nem értette, hogy miért csinálta ez a bolond üzletet. Elvégre ő rá is rá került volna a sor. Egyszer csak mégis bejutott volna az igazgató urhoz, - mintha csak ugy belopta volna magát a szinházba, azzal a szégyennel ült a széken, hogy itt mindenki észreveszi rajta, hogy micsoda szerencsétlen szamár, s a hogy fölhuzták a függönyt, rámeresztette szemeit a szinpadra s iszonyu szomorusággal hallgatta, hogy megindult, aztán meg folyik, gyors iramodásban rohan le a maga utján valami darab.
– Maga nyomorult, miket hazudott itt össze nekem. Menjen, menjen, soha nem akarom többet látni. A férj meghökkenve állott a felesége fölött, aki befordult a falnak s sötéten nézett a nagy tarka perzsaszőnyegre. – De szívecském, magyarázza meg, mit mond... igazán nem értem... Az asszony, mint egy kis fúria fordult vissza: – Nem érti! a kedves! de én értem magát! Én csak most értem magát! és vegye tudomásul, hogy nekem nem üzlet a házasság és nem házasság a szerelem, tudja! De nagyon házasnak érzi magát! Házas!... Férj!... üzletember!... Gyilkosság – Wikiforrás. Kiszámítja, hogy ez egy jó üzlet, ezért érdemes hallgatni, egy kicsit óvatosnak lenni... én nem számítom ki!... én mint egy bolond, vakon odadobtam magam: én nem vagyok olyan gyenge legény, aki a kis ravaszságaira építi a boldogságát! az üzletet! nekem ez nem számítás, hanem az egész élet! – No-no, no-no, szívecském: nem mondom én: nem számít az ember tudatosan semmit, ceruzával a kezében: de helyette számol az élet, a természet, amelyik létrehozta ezt a harmóniát és fenntartja addig, amíg egyensúlyban vannak az elemek.
Nem a trollokkal és az idiótákkal, vagy a beakadt verklijű userekkel, kommentekkel volt sosem a gond, hiszen bennük a lényegüktől fogva nem lehet csalódni. Egy feladatra, egy adott célra jöttek létre a teremtésben, és azt a feladatot látják el azóta is tökéletesen. Mint a faék. A láthatatlan légió/Befejezés – Wikiforrás. Senki sem akarja, hogy az agysebésze egy faék legyen, hogy mellette üljön a kocsmában és kínosan beszélgetni kelljen vele, ellenben az ajtó kitámasztására tökéletes eszköz. Aki viszont komolyan veszi az idiótákat, a trollokat, azokban igen, csalódtam. Válaszolni, reagálni, etetni őket csak azzal jár, hogy meghíznak, megerősödnek, és totálisan rátelepednek a felületekre. Ne másban, ne a moderáció hiányában keresse bárki is a történtekért a felelőst. Mi minden eszközt biztosítottunk, minden lehetőséget megadtunk, több posztban is felhívtuk a jelenségre a figyelmet, azonban nem dönthettünk senki helyett, mindenkire rábíztuk, hogy felnőtt és felelős emberként maga húzza meg a saját ingerküszöbét. Akiket viszont sajnálok, az a csendes többség, mert bizony a többség csak olvasni szeretett volna, és az ő szórakozásukat is sikerült tönkretenni hihetetlen önző módon.