A süti elkészítése tényleg nagyon egyszerű, csak az alapanyagok minőségére érdemes odafigyelned, és a vajjal sem szabad spórolnod. Lényegében egy kevert tésztáról van szó, amit sem dagasztani, sem keleszteni nem kell, csak a megfelelő ideig sütni. Előbb melegítsd elő a sütőt 180 fokra, öntsd egy tálba a kristálycukrot, szitáld hozzá a lisztet, sütőport és a kakaóport, majd gőzfürdő fölött, folyamatosan keverve olvaszd meg a vajat és a nyulakat. Vedd le a csokit a gőzről, és keverd hozzá a száraz alapanyagokat, és ezzel már a munka felén túl is vagy. Add hozzá a tojásokat egyenként, és keverd el őket teljesen a csokis masszában. Sütőpapírral bélelj ki egy tűzálló tálat, és öntsd bele a csokis masszát (vagy használj szilikontepsit). Egyszerű lapcsánka réception mariage. Nem kell sokáig sütni, mert akkor nem isteni ragadós, hanem száraz lesz, ráadásul a csoki könnyen megég. Ha magasabb, akkor fél óra elég neki, ha nagyobb tepsibe tetted, akkor 20 perc alatt is elkészülhet 170 fokon. Azonnal vedd ki a tepsiből, hogy ne süljön tovább az alja, majd hűvös helyen pihentesd legalább egy órán át.
Mentes Anyu szakácskönyvek Nemes Dóra újságíró, a Mentes Anyu márka és közösség megálmodója, de mindenekelőtt kétgyerekes anyuka. Évek óta foglalkozik mentes receptekkel, és sikeresen küzd a családban felbukkanó inzulinrezisztenciával. 2020-ban megjelent első szakácskönyvét lelkesen fogadta az olvasótábor, ami újabb lendületet adott Dórának a népszerű kötet folytatásához. A második könyvben ismét olyan - természetesen mentes - kipróbált recepteket válogatott össze, amelyek az inzulinrezisztensek, cukorbetegek, vagy életmódváltók étrendjébe passzolnak. A világ legolcsóbb egészséges étel EBÉDRE!. Mentes Anyu szakácskönyve 1+2 kedvező áron online rendelhető! hirdetés
Most a játékok keltek életre, s végre maguk is játszhattak: hol az ollót meg rabló-pandúrt játszottak, bált rendeztek. Az ólomkatonák izgatottan dörömböltek skatulya házuk falán: ők is szerettek volna játszani, de nem tudták fölemelni a skatulya födelét. A diótörő bukfenceket hányt, a palavessző csikorogva szaladgált a táblán: olyan lárma kerekedett, hogy a kanári fölébredt a kalitkájában, és énekbe kezdett, méghozzá versben. Ketten voltak csak, akik nem mozdultak a helyükről: az ólomkatona meg a kis táncosnő, aki fél lába hegyén egyenesen állott, s két karját a magasba tárta éppúgy, mint addig; a katona is éppolyan rendíthetetlenül állt a fél lábán, s nem vette le a szemét a táncosnőről. Nyomornegyedből indulva lett a mesék királya Hans Christian Andersen » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. De tizenkettőt vert az óra, és hopp! - fölpattant a tubákosszelence födele, de nem tubák volt benne, nem bizony, hanem egy fekete ördögfiók, mert amit tubákosszelencének gondoltunk, az bűvös doboz volt. - Hallod-e, te ólomkatona! - szólította meg az ördögfiók. - Minek mereszted a szemed olyanra, aki ügyet se vet rád?
Mindent elkövet, hogy a katona és a táncosnő szerelme ne teljesedjen be, de ő intézi el a végkifejletet is. "A gonosz nem bukik el! " – kiáltja a végén, majd hirtelen megbotlik. "Bocs, ez véletlen volt! " – teszi hozzá. És ennyi elég is lenne tanulságnak. Rendíthetetlen ólomkatona. Kár, hogy a vetített festmény még pontosan elmagyarázza, hogy mit is kell érteni a történteken. Pedig nyugodtan a gyerekekre bízhatta volna Földes Eszter, hogy gondolkodjanak el a látottakon. Sok gyerekdarab esik ebbe a hibába, hogy didaktikusan rágja a gyerekek szájába, mi is az ÜZENET – jó lett volna ettől most tartózkodni. Pedig épp Andersen mutatta be a műveiben, hogyan lehet igen komoly mélységeket bejárni a gyerekekkel úgy, hogy egyáltalán nem nézzük le őket.
A (szó szerinti) kitaszítása a játékszobából, majd a nagy utazása a visszatéréséig (amikor érthetetlen módon már valamiért mindenki szereti a féllábú hőst) nagyszerű alkalom, hogy különleges kalandokba keveredjen, és különleges, mindig veszélyes szereplőkkel találkozzon. És mindezzel elbűvölje a gyerekközönséget, amely végig remekül szórakozik. És ez a lényege egy gyerekdarabnak, nem? A rendíthetetlen ólomkatona. A végére hagytuk, pedig tulajdonképpen róla szól minden: az egész előadást a most is zseniális Bán János viszi a hátán. Egyrészt a főgonoszt, Cipollát alakítja, másrészt ő a mesélő-dramaturg is – persze itt is Cipolla szemszögéből vezet végig a történeten. Úgy gonosz, hogy sokszor megnevettet, rettegünk is tőle, de ki is röhögjük. Hol létráról száll alá, hol a cilindert rúgja fel a fejére. Hol világító szemű patkány szerepében tűnik föl, hol a hózentrógerét húzogatja idegesen. Olyan, mint egy mese-Lucifer a Játék tragédiájában, de ő a különböző színeken a főhőst nem csak megkísérti, hanem egyszerűen átveri, és megpróbálja megsemmisíteni.
Tartóztassátok föl! Nem fizetett vámot! Nem mutatta meg az útlevelét! De a víz sodra egyre erősebb lett; az ólomkatona már-már kiért a híd alól, oda, ahol az isten napját megpillanthatta volna, de ott szörnyű zúgást-morgást hallott, olyat, ami a legbátrabb embert is halálra rémítette volna. Mert képzeljétek csak: a híd túlsó oldalán a csatorna vize a nagy gyűjtőcsatornába zuhogott bele; egy ólomkatonának ez éppen olyan kockázatos utazás, mint nekünk egy roppant vízesésen lehajózni. A csónak már olyan közel volt a vízeséshez, hogy az ólomkatona nem tarthatta vissza. Már sodorta is lefelé a víz; a szegény ólomkatona erősen megvetette a lábát, ahogy csak bírta, nem vethetné senki a szemére, ha az arcizma is rándult volna. A rendithetetlen ólomkatona . A csónak hármat-négyet fordult maga körül; színültig megtelt vízzel, és süllyedni kezdett. Az ólomkatona már nyakig állt a vízben, egyre jobban süllyedt a csónak, már a papírja is szétázott, már átcsapott a víz az ólomkatona fején. A szegény katona akkor a szép kis táncosnőre gondolt, akit soha többé nem láthat, s egy régi dal csendült a fülébe Isten áldjon, jó vitéz, halálba mégy, halálba!