Asztali és mobilos környezetben is teszteli a YouTube az automatikus fordítási funkciót. Az Android Police jelentése szerint egyre több felhasználó tapasztalja, hogy asztali és mobilos környezetben a YouTube automatikusan elkezdi lefordítani egy új opció segítségével a videók címeit, leírását, feliratait. A felhasználól erről már számos képernyőképet is készítettek, egyelőre úgy tűnik, hogy portugál, spanyol és török nyelveken kapcsolták be a funkciót. A fordítást egy apró ikon jelzi a cím előtt. A változtatás minden jel szerint szerveroldali, tehát az app frissítése és verziója nem számít, a funkciót a Google kapcsolja be. Feltehetően az automatikus fordítástól azt remélik, hogy az angol nyelvű videók így még nagyobb közönséghez jutnak el, és a lefordított feliratokkal azok számára is elérhetővé válnak, akik nem tudnak angolul. Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon! Fotó: Vecteezy, AP
Magyar feliratra váltás, ha van angol felirat (automatikus fordítás) - YouTube
Automatikus fordítás bekapcsolása - YouTube
A legjobb automatikus feliratkészítő? | Hihetetlenül pontos feliratok - YouTube
Margó. Földeák Iván arról mesél, ami még lábjegyzetben sem kerül bele az irodalom annaleseibe. Ezúttal egy világhírű, hányatott sorsú kalandvágyó szovjet író-újságíróval ismertet meg bennünket. Julian Szemjonovics Szemjonov bejárta a fél világot, olyan ismert és hírhedt embereket volt képes megszólaltatni, mint Otto Skorzeny vagy Albert Speer. Részt vesz a "borostyán szoba" kincseinek felkutatására, nekik köszönhető, hogy sikerül visszaszállítani Oroszhonba Fjodor Saljapin hamvait. Kiváló tényfeltáró újságíró, otthon van a politikai krimi világában, a világ azonban leginkább arról ismeri, hogy ő írta a mai napig legnépszerűbb szovjet televíziós sorozat, "A tavasz 17 pillanata" forgatókönyvét. Julian Szemjonov 1984-ben Fotó:EUROPRESS/Ivanov/Sputnik/AFP A cím kissé blikkfangos és igazából nem is nagyon fedi a valóságot. Csak annyira fedik az általa kitalált híres szovjet felderítő kalandjai a valóságot, mint amennyire valós tényeken alapszik Ian Fleming világkarriert befutó hősének papírra, illetve celluloid szalagra felvitt élete.
A tavasz 17 pillanata: Az orosz James Bond sztorija '73-ból (kritika) 19:09 | Mafab - Tavasz James Bond Julian Szemjonov 1968-ban írta meg A tavasz 17 pillanata alaptörténetét, melyből később, 1973-ban Tatyana Lioznova rendezett 12 részes háborús filmsorozatot. A sztori a 70-es években Kelet-Európa-szerte óriási sikert aratott: nézte Brezsnyevtől a melósokig mindenki Moszkvában, Berlinben, Varsóban és nálunk is, szerte az országban. A központi karakter, Makszim Makszimovics Iszajev szovjet hírszerző...
Bár közel 50 éve készült a népszerű második világháborús szovjet sorozat, A tavasz 17 pillanata - éppen abban az évben jelent meg, amikor születtem - gyermekként még volt szerencsém látni a televízióban és óriási hatást gyakorolt rám akkoriban. A 12 részből álló filmfolyam a történelem felé fordított (azon belül is a második világháború felé) mégpedig annyira sikeresen, hogy végül történelemtanár lett belőlem. Julian Szemjonov 1968-as kémregényének filmes változata, Tatyana Lioznova rendezésében és a 45 éves Vjacseszlav Tyihonov főszereplésével óriási sikert aratott a 70-es évek Kelet-Európájában. A kép forrása: Az egyes epizódokat feszülten figyelte mindenki, az utcák kiürültek, a lakosság a TV képernyők elé szegeződött. Nem volt ez másként nálunk, Magyarországon sem, ahol a sorozat szintén nézettségi csúcsokat döntött. A sztori szerint a főhős, Makszim Makszimovics Iszajev szovjet főtiszt a második világháború alatt sikeresen épül be a náci Németország fegyveres erőinek sorába, nem is akárhová, egyenesen az SS kötelékébe.
Igaz, az az orosz író, akiről most írnék, a saját életpályáján legalább annyi izgalmas helyzetet, konfliktust tud felmutatni, mint világhírre szert tett brit kollégája. "Hogyan lesz a pastu nyelv jeles tudorából és egyetemi oktatójából krimi szerző? Forgatókönyv írója a mind a mai napig legnépszerűbb szovjet televíziós sorozatnak? Hihetetlen életutat mondhat a magénak, melyet sikerek és kudarcok szegélyeznek. Erről az emberről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy gyáva, hogy fél kockáztatni" A sors úgy hozta, hogy egy bevállalós családban született. Jó értelemben vett alkotói nyugtalanságát feltehetően innen örökölte. Az apa, az elvhű szovjet állami vezető Szemjon Alekszandrovics Ljandersz (1907-1968) élete során volt az Izvesztyija főszerkesztő-helyettese, a Nagy Honvédő Háború alatt mint kormánymegbízott ő biztosította a németek hátországában tevékenykedő partizán csapatoknak a kommunikációs tevékenységhez elengedhetetlen felszereléseket. A háború után egyik beindítója a szovjet világirodalmi kiadónak.
Nekik köszönhető, hogy sikerül visszaszállítani Oroszhonba a nagyszerű énekes, Fjodor Saljapin hamvait, a világhírű színházi rendező Szergej Gyagilev könyvtárának nagy részét. "Szemjonov kalandvágyó lelkének, írói, újságírói képességeinek a krimi műfaja felelt meg leginkább" De nem akármilyen, hanem a politikával összefüggő, annak árnyoldalait feltáró krimié. Élettapasztalata ugyanis azt sugallta, hogy politika és bűnözés gyakran összefonódik. E téren nem voltak illúziói. A brezsnyevi pangás időszakának utolsó éveiben a szervezetté váló bűnözés térnyerése, kapcsolódása a politikához elég alapanyagot adott mind írói, mind zsurnaliszta munkásságához. A személyi kultusz kíméletlen bírálójaként, és a peresztrojka rendíthetetlen támogatójaként lépett fel. Ezért is alapít folyóiratot " Krimi és politika " címmel. Legnépszerűbb kezdeményezése az 1989-ben beindult, nagypéldányszámban megjelenő, izgalmas anyagokkal jelentkező magazin a " Szigorúan bizalmas ". Halála után a lap munkatársai nem jól sáfárkodnak az örökséggel, a kiadvány több ezres példányszáma ellenére vegetál, a bezárás küszöbére került.
Írói és közéleti munkássága ellentmond ennek. A kérdésre aligha kapunk választ" Magyarul több mint fél tucat könyve jelent meg. S volt egy koprodukciós film is, a Tanácsköztársaság idejét felelevenítő, Szász Péter rendezte " Kapaszkodj a fellegekbe ", melynek forgatókönyve az ő munkája, ám a főcímről levetette a nevét. Nem volt a hatalom kegyeltje. Megszívlelendők rendező kollégájának és harcostársának, Borisz Alekszejevics Grigorjevnek a szavai: "Természetesen valamennyien halandók vagyunk, de Szemjonov betegségével és halálával nincs minden tisztázva, egyszerűen a halálba kísérték… Julian sokak útját keresztezte, sokaknak kényelmetlen volt, mert olyan körökbe próbált bejutni, ahová nem kívánták bebocsátani… Ezért a kíméletlenül kemény agyvérzés, ami állítólag lesújtott rá, nagy kételyeket ébreszt bennem. Természetesen ez csupán az én véleményem, nem vagyok orvos és nincsenek bizonyítékaim" Ez lehetne akár egy krimi alapja. Vajon lesz olyan bátor ember, aki felvállalja megírását? Stirlitz már nincs közöttünk…