A kedvelt szárnyast nem csak ünnepekkor készítjük, de karácsonykor még a pulykát mellőző családoknál is asztalra kerül. Nem véletlenül népszerű: sovány, kiadós, ránthatjuk, tölthetjük, pácolhatjuk, ragukhoz is tökéletes. A bébipulyka viszont igazi karácsonyi klasszikus. Az Észak-Amerikában és Mexikóban őshonos madár Kolumbusz Kristóffal került Európába. Az Újvilágból érkezett pulyka viszonylag hamar helyet kapott az európai konyhákban, eleinte természetesen a gazdagok és kiváltságosok asztalain. Egy idő után utat talált a társadalom többi osztályához is, így 1570 körül Angliában már a karácsonyi ünnepi fogások részeként tartották számon. Pulykasült - egyben A pulykával könnyű dolgozni. Szakácskönyv/Tanácsok/A/Ánizs – Wikikönyvek. Egyrészt felhasználhatjuk egészben, másrészt a részeiből is rengeteg ételt készíthetünk. Az egyben sütött pulyka esetén úgynevezett bébipulykát vegyünk, akkorát, amekkora kényelmesen elfér a sütőben. A pulykát süthetjük magában, illetve különféle töltelékekkel tölthetjük. A pulykába bármilyen, a csirkénél már bevált tölteléket tölthetünk, készíthetünk gombás, májas vagy akár gesztenyés tölteléket is.
Ezt a fenséges töltött fogást készítheted egész bébipulykából is, egyszerűbb azonban, ha pulykamellet teszel a sütőbe. A tölteléknek a mirelit gesztenyemassza is tökéletes. A szalonna segít abban, hogy se a töltelék, se a hús ne száradjon ki. Először a tölteléket készítsd el. A szalonnát kockázd fel, olvaszd ki a zsírját, majd párold meg rajta a felvágott vöröshagymát. Közben a gyömbért vágd apróra, a zsemlét pedig áztasd be a tejbe. A gesztenyemasszához add hozzá a nedves zsemlét, a szalonnás hagymát, a darált pulykahúst, a tojást, a gyömbért, a sót, a borsot és a szerecsendiót. Alaposan dolgozd össze, majd hűtőben pihentesd két órát. A pulykamellfilét éles késsel szúrd fel, és töltsd meg a masszával. Tedd zsiradékkal kikent tepsibe, fedd le fóliával, és előmelegített sütőben, 180 fokon süsd egy órát. Tálalás előtt szedd le róla az alufóliát, és ízlés szerint szeleteld vékonyra, vagy hagyd egyben, és úgy tedd az ünnepi asztalra.
Ez a sütőben sült pulykafasírt maga a megtestesült ellentmondás: tojásmentes, alacsony zsírtartalmú, és közben nagyon finom! És ez nem csak amolyan szöveg – ha ismersz, akkor tudod, hogy nem a diétás főzésről vagyok híres. Lásd még ehhez a receptben a megjegyzésemet a zsiradékot illetően! Az ízt a fűszerek és egy kis trükk adják, a pulykahús eleve nagyon alacsony zsírtartalmú, zsiradékra pedig alig van pluszban szükség, mert sütőben sül. Sütőben sült pulykafasírt recept Melegítsd be a sütőt 200 fokra. Ha van légkeverésed, használd azt is. Vágd apróra és 2 tk. zsiradékon, közepes lángon, kb. 5 perc alatt pirítsd üvegesre a hagymát. Tudom, hogy egy alacsony zsírtartalmú recepttől nem ezt várod, de ha rám hallgatsz, liba-, kacsa- vagy mangalica zsírt használsz. A zsiradék mennyisége nem lesz kevesebb az agyonfeldolgozott étolajtól, ellenben az igazi zsír sokkal teltebb, finomabb ízt ad neki. Pirítsd üvegesre a hagymát Egy aprítógépben daráld le a zsemlét. Daráld le a zsemlét! Pucold meg és reszeld le nagylyukú reszelőn a krumplit.
Iki szigete azonban veszélyes hely, és nem csupán a méregkeverő mongolok miatt. Tsushima lakói mély tisztelettel hajtanak fejet a nagy szamurájklánok előtt, Iki viszont a banditák és kalózok otthona. Az itteni őshonosok keserű megvetéssel tekintenek a birodalmi nemesekre, de közülük is legfőképp a Sakai-klán tagjaira, hiszen alig húsz évvel ezelőtt Jin saját édesapja, Kazumasa Sakai vezette azt a véres hadjáratot, amely megtizedelte a rebellis sziget népességét. Tsushima Szellemére tehát komoly megpróbáltatások várnak. Az új harci technikákat alkalmazó mongolok és az atrocitásokat nem feledő banditák folytonos veszélyt jelentenek a szamurájra, mindezek mellett ráadásul Jin kénytelen lesz szembenézni a saját múltjának legsötétebb démonjaival is. Számomra a Ghost of Tsushima éppen a mélyen introspektív történetvezetése miatt emelkedett ki a tucatszámra érkező open world játékok közül, ezen a fronton pedig az új fejezet sem okozott csalódást. Habár az öreg Yuriko történetszálához hasonló érzelmi katarzis ezúttal elmaradt, az Iki szigetén átélt események mégis igazán emberiek.
Ahogy arról már futólag szó esett, a Director's Cut az új konzolgenerációra optimalizálta a Ghost of Tsushimát. Ez PS5-ön 4K-t célzó felbontást, 60 fps-es sebességet és néhány apróbb vizuális finomhangolást jelent. Az igazság viszont az, hogy a Sucker Punch játéka eddig is pazarul festett, ráadásul az alapverzióhoz korábban is érkezett már egy 60 fps-es frissítés, így számottevő előrelépést 4K alatti felbontáson nem fogunk észlelni. Ettől függetlenül Iki szigete, csakúgy, mint Tsushima, egészen pazarul fest. Felróhatnánk a látványtervezők számlájára, hogy az új helyszín kissé talán túlságosan is hasonlít az eddig ismert tájakhoz, de az vitathatatlan, hogy a sziklás tengerpartok, a szélfútta tisztások és a hegyek közt eldugott pagodák továbbra is eszméletlen összképet alkotnak. Vizuális ingerekből tehát nincs hiány, de ahogy azt az új generáció PlayStation-játékainál elvárnánk, a DualSense kontroller is tartogat egy-két különlegességet. A Ghost of Tsushima a legjobbak közt demózza az irányító haptikus rezgéseit és alaposan megdolgoztatja az adaptív ravaszokat is – főképp, ha íjászkodoni támad kedvünk.
Aztán megjött a Director's Cut, ami kiváló mélységet ad főszereplőjének, miközben játszi könnyedséggel vezeti tovább a történetszálat úgy, hogy egyáltalán ne érezzük azt erőltetettnek. Bár a frissítésért ki kell csengetni kicsit több, mint 7 ezer magyar forintot, mindenkinek ajánlom, aki szerette az alapművet, ha pedig esetleg kimaradt volna, akkor bankkártyát meg katanát a kézbe, és irány Tsushima sziget e! A játék megvásárlásához kattints ide! A Ghost of Tsushima: Director's Cut augusztus 20-án PlayStation 4 és PlayStation 5 konzolokra jelent meg, mi az utóbbi platformon teszteltük. 13058 0 0 cookie-check Ghost of Tsushima: Director's Cut teszt
[+] A Ghost of Tsushima legnagyobb ereje a tálalásban van – szinte minden képkocka varázslatosan néz ki. A fejlesztők millió filmre, festményre, mangára tudtak támaszkodni, és szinte mindegyik megjelenik a legalább 30 órás végigjátszás során. Lehullott vörös levelek örvénylő tisztásán irányítjuk Jint gyermekkori edzései során, hegyoldalba vájt szentélyeket keresünk fel vízesések alatt vezető ősi ösvényt megmászva, osonó róka vezet minket kabócák éneke közepette a bambuszerdő mélyén rejlő titkához – minden pillanat festménybe illik! Parádés grafika (opcionális fekete-fehér Kurosawa-móddal! ), nagyszerű zene, valamint minőségi angol és japán szinkron kapott helyet a játékban. A fontos karakterekhez kötődő mellékküldetések szórakoztatók, a többi mellékes tartalom viszont monotonitásuk miatt csak a maximalistákat fogja lekötni. A japán esztétikát tehát sikerült tökéletesen átvenni, és az ebbe csomagolt játék is élvezetes lett – még ha nem is olyan egetrengetően jó, mint egynémely másik PS4-exkluzív cím.
Gyakran éreztem, hogy hiába voltam már harcedzett szamuráj a fősztori végére, Iki sziget én váratlanul sokszor meggyűlt a bajom ellenük. A macskaszentélyek felkutatásával és az íjász-próbák teljesítésével két új talizmán-hellyel bővül az eddigi kialakítás, felhasználásukkal még több aktív vagy passzív tulajdonságokkal gazdagodhatunk. Továbbá a szigeten elszórva találkozni fogunk az úgynevezett "Elfeledett szentélyekkel", amiket teljesítve korábbi Sony-exkluzív játékokból (pl. God of War, Bloodborne) ismert páncélfestékeket, sisakokat és maszkokra tehetünk szert. Ezenkívül ott vannak még a kardforgatópárbajok, amik dettó komoly kihívást fognak tartogatni még a veterán szamurájoknak is, vagy ott a kontroller giroszkópját használó minijáték, amelynél mindig egy dalt kell helyesen elfurulyáznunk ahhoz, hogy lenyugtassuk a vadállatokat. Rókák (amiből eddig 55, 63 milliót simogattak meg) helyett most majmokat, macskákat, őzeket szelidíthetünk meg, miközben csodáljuk a Ghost of Tsushima varázslatos látványvilágát.
Elég azonban csak egy percre lóra szállnunk, hogy a tenyerünk alatt érezhessük a hátasunk ritmikusan dobogó patáit és a bambusznádak közt átfújó szél finom fuvallatát, amikor pedig megütköztetjük a kardunkat egy mongol szablyával, a kontroller éles visszaütésekkel kíséri az egymásba maró acél sikolyát. Mindent egybevetve a Director's Cut egy nagyszerű, habár talán kissé papírforma szerint készült csomag – kétségtelenül a Ghost of Tsushima definitív változata. Iki szigete nagyszerű történeteket tartogat, a PS5-ös optimalizációk pedig minden tekintetben az új generációba emelték a játékot. Ezen felül kaptunk még olyan apróságokat is, mint a japán szinkronhoz igazított ajakmozgás vagy az irányítást megkönnyítő új segédfunkciók, ráadásul a Sucker Punch a többjátékos módról sem feledkezett meg. A rendezői változat megjelenésével párhuzamosan a Legends is kapott egy alapos balanszfrissítést, a következő hetekben és hónapokban pedig sorra érkeznek majd az újabb többjátékos kihívások. A kérdés csupán az, hogy mindez megér-e közel tízezer forintot akkor, ha az ember egyszer már leszurkolta a teljes árat a Ghost of Tsushima PlayStation 4-es verziójára.
Ez kicsit visszás, annak tükrében, hogy manapság a legtöbb előző generációra megjelent játék PS5-ös frissítését ingyen kaptuk, ám a Ghost of Tsushima esetében másként gondolta a kiadó. Igaz, hogy a frissítéssel együtt egy, a klasszikus értelemben vett kiegészítőt is vásárolunk, de akkor is furcsa ez az összeköttetés. Igazi örömhír, hogy az autentikus japán szinkron mellé már a tavalyi megjelenéskor is nagyon hiányolt, megfelelő ajakmozgás immáron elkészült - ám sajnos ez is csak a Director's Cuthoz jár. A többjátékos kooperatív módra kihegyezett ingyenes Legendák opció is új tartalmakkal bővült, mint a például a Riválisok módozat, de mivel ezen lehetőségek alatt csupán egy "hamarosan" felirat állt, így még nem tudtuk kipróbálni, hogy miként fognak működni ebben az átalakult felállásban. Szerencsére a DualSense kontroller új haptikus rezgésmechanizmusát tökéletesen és profin kihasználta a játék, ahogyan az adaptív ravaszok ellentartását is remekül beépítették az íj felajzásakor, ami egyáltalán nem zavaró, sőt, én kimondottan élveztem ezt az apró, de annál immerzívebb extra élményt.