Erdei sikló faágra tekeredve Erdőben nagyon gyakran faágakra tekeredve pihen. (fotó: Babocsay Gergely) Az ERDEI SIKLÓ hossza elérheti a 120 cm-t, ritkán akár a 200 cm-t is. A kifejlett példányok hátoldalának színe az olívzöldtől a sárgásbarnán át a barnáig változhat. Egyes példányokon kétoldalt a háton valamint a testoldalon egy-egy sötétebb sáv húzódik végig. A has sárga vagy vajszínű. Hasonlóan az alsó ajkakhoz a felső ajkak is sárgák. Szeme barna, pupillája kerek. Ne ijedjünk meg, ha kígyót látunk, lehet, hogy csak sikló | Magyarország | VIRA. A pikkelyei elöl simák, a test középétől hátrafelé enyhén ormósak lehetnek. A fiatal példányok színezete jelentősen eltér a felnőttekétől. Testük alapszíne barnás, mozaikszerűen foltos vagy pettyezett. A szem mögötti sáv majdnem fekete, melyet különösen hátrafelé mindkét oldalon kiemel egy-egy élénksárga nyakszirti folt. A fiatalokat e jellegzetességük miatt gyakran tévesztik össze a vízisiklóval. Hasuk szürkésbarna, pettyezett. Az erdei siklónak hazánkban és tőlünk dél-keletre létezik egy szürke színváltozata, melyek színe a hamuszürkétől a sötét acélszürkéig változhat.
Erdei sikló (Elaphe longissima) Az erdei sikló 140-160 cm hosszú, hajlékony, nappal és szürkületkor aktív. Színezete lehet olajzöld, barna, sárgásbarna, barnás-fekete. A Háti és oldalsó pikkelyek világos vagy fehér vonalakat alkotnak. Hasa fehér vagy sárga. Előfordulhat: a sík-, domb- és hegyvidékeken, de főleg a meleg, napsütötte területeket kedveli. Szívesen tartózkodik lombos erdők szélén, sziklás kerítéseken, romokon, aljnövényzetben gazdag ligetekben, falakon, művelt földek közti kőhalmokon. Elterjedése nem egyenletes, elszigetelt populációkban él szerte az országban. Tavasszal a hím napokik keresgél nőstények után kutatva, útja során más hímekkel "megküzd". Fekete erdei sikló siklo cast. A Nőstény tojásait meleg, nedves helyre rakja. Az utódok 20-25 cm hosszúak. Színezetük feltűnő: sárgás vagy barnás alapon több sor sötét folt látható, ezen kívül fejrajzolatuk igen díszes. A fiatal példányok gyíkokak foygasztanak, majd áttérnak a felnőttek zsákmányaira, melyek lehetnek: kis rágcsálók, madarak, madártojások.
Lassan mozog, ezért olyan állatokkal táplálkozik, amelyeket így is könnyen elkap. Emberre nézve teljesen ártalmatlan. Szintén védett. Forrás:
Egy éves korukban, a nőstény már kb. 80 cm hosszú, a hím csupán 45-50 cm hosszú és sokkal karcsúbb is. A hím kígyó karcsúbb és rövidebb, mint a nőstény Ekkor helyeztem őket közös terráriumba, amiben azóta is élnek. A terrárium 70x40 alapterületű és 40 cm magas. Egy nagy itatótál szükséges, búvóhelyet már nem tettem be nekik. Mivel szeretnek mászni, ezért beraktam - sütőben kisütött - mászóágakat, amiket jól rögzítettem. Aljzatnak kókuszrostot és fenyőkéreg-őrleményt használok, 1-1 arányban összekeverve. A megvilágításról egy fénycső gondoskodik, napi 10-12 órában. Fekete erdei sikló siklo vivamax. A nyári hónapokban, amikor 28-30 oC-van a szobában, leállnak a táplálkozással, mert a hűvösebb, nyirkosabb környezetet kedvelik. A megfelelő hőmérséklet számukra: 22-25 C. A terráriumot minden nap bepermetezem forralt (és visszahűtött) vízzel: ettől a kígyók felélénkülnek. Felnőttkori etetés: fejenként: 1-3 kifejlett, vagy 2-6 db választási korú egeret esznek, a nőstény heti egyszer, a hím hetente 2-3-szor. Minden etetéskor kiveszem a hímet egy zárható dobozba, nehogy összemarjanak.
Néhány élőhelyen (pl. Belső-Somogyban) előfordulnak fekete egyedek is. A vízisikló belföldön mindenhol megtalálható, sík vidéken, dombon, szárazföldön vagy víz mellett. Kockás sikló (Natrix tessellata) Kockás sikló Fotó: 123rf A kockás sikló természetvédelmi értéke 25 000 forint, ez a sikló egy eurázsiai kígyófaj, amelynek közeli rokona a vízisikló, de utóbbival ellentétben valóban vízhez kötött életet él, és tápláléka nagy részét is vízből szerzi. Közepes termetű, átlagosan 75-100 centiméteres hosszúságúra megnövő kígyófaj. Magyarországi hüllőfajok / 9. Erdei sikló (Zamenis longissimus) | Hüllő Magazin. Bár vannak fekete példányok, inkább jellemző rájuk az olajzöld szín, hátukat sötétbarna vagy fekete négyzetek tarkítják. A fajjal Európában az Appennini-félszigeten, a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medence területén találkozhatunk, míg belföldön nagy számban fordulnak elő az Aggteleki Nemzeti Park folyóiban, a Balatonban és a Velencei-tóban. Cikkünkben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fajleírásait használtuk.