Ám ez nem szüntette meg a keleti frank és a szláv egyház közötti feszültséget. A salzburgi püspök ösztönzésére egy bajor zsinat elfogatta, elítélte, két és fél éven át fogva tartotta Ellwangen kolostori börtönében. VIII. János pápa erélyes közbelépésére szabadult 873-ban. Szabadulása után Róma és Morvaország, illetve Konstantinápoly és Morvaország között ingázott. 884-ben készült el a teljes szláv nyelvű bibliafordítása. 885-ben hunyt el, ekkorra azonban a német püspökségek átvették a hatalmat Pannónia és Morvaország területén. Tanítványai a Balkánra vonultak vissza. Cirill és Metód a népnek szóló gazdag liturgikus életért vállalt fáradozásban, a népnyelv liturgikus használatában az őskeresztény hagyomány örökösei voltak. Bulgária is nekik köszönheti 1300 esztendős létét. A keresztény tanok térhódítása, az első bolgár értelmiség – a papság – megjelenése segített abban, hogy az akkor két évszázados szláv-bolgár államból már a 9. században egyike legyen a legeredetibb európai civilizációknak.
Inocent pápa engedélyezte a horvátoknak, hogy saját írásukként használják. 1347-ben Luxemburg Károly cseh király horvát szerzetesekkel kolostort alapított, ahol szláv nyelvű liturgiát vezettetett be: itt is a glagolitát használták. A kolostor misszionáriusai 1390-ben Jagelló Ulászló meghívására eljutottak lengyel földre is. Valójában azonban a glagolita írás használata periferiális maradt, a római egyházhoz tartozó szlávok a latin betűket, a bizánci egyházhoz tartozók a cirillt használták a későbbiekben. De milyen nyelven is írt Cirill és Metód? Mint írtuk, a testvérpár a mai Görögországban található Thesszaloniki, az akkori Szaloniki városában született. Annak idején a környéken jelentős számú szláv lakosság élt, sőt, a szlávok délre vándorlása itt sem állt meg, a Balkánról Kisázsiába is áttelepültek. A szláv területek tehát délebbre nyúltak, mint ma. Bár a testvérpár minden valószínűség szerint nem volt szláv származású, beszélték a helyi szláv nyelvet. Ebben az időben már megindult a szláv nyelvek szétválása: az egyes nyelvjárások között kialakultak bizonyos különbségek, melyek alapján meg tudjuk határozni, melyik mai szláv nyelv elődjének tekinthető az adott nyelvjárás.
Több más köztéri szoborral együtt az ukrán főváros lakói találtak időt arra, hogy az orosz tüzérségi és légitámadások miatt veszélyben lévő alkotást megpróbálják megvédeni a rombolástól, homokzsákokat tornyozva fel körülöttük. A korábban népszerű turistalátványosságnak számító szobor így most tökéletes jelképévé vált mindannak, ami tönkrement a két ország viszonyában. Az, hogy még egy – igaz, nem fehér – galamb is éppen a fotó elkattintásának pillanatában repült át a szobor előtt, már csak hab a tortán.
A Hadrianus-zarándoktemplom felfalazott alapozásának részlete (Fotó: Ritoók Ágnes) A templomtól délre, a salzburgi érsek és kísérete számára épült fapaloták oszlopgödreinek feltárása (Fotó: Szőke Béla Miklós) 867 őszén kis csapat érkezett a városba, egy korinthoszi születésű testvérpár, Konstantin – szerzetesi nevén Cirill – és Metód vezetésével. Az ő poggyászukban is voltak ereklyék, Szent Kelemennek, Róma harmadik püspökének maradványai. De magukkal hozták a glagolita írás ismeretét is, amelyet Cirill "talált fel", hogy moráviai térítő munkájuk során szláv nyelven végezhessék az egyházi szertartásokat. Hadrianus-zarándoktemplom és a fapaloták (elméleti rekonstrukció: Narmer Építész Stúdió) 863-tól hirdették a krisztusi tanítást a morva fejedelem, Rasztiszláv udvarában. Onnan érkeztek Mosaburgba, ahol Pribina örökébe fia, Kocel lépett. Cirill legendája szerint "Pannónia fejedelme, Kocel nagy örömét lelte a szláv írásban; maga is megtanulta azt, és átadott nekik ötven tanítványt, így ők is megtanulták azt. "