Az idézet: "Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe Világhódító híres õseid. Egy ezredév néz ránk itélõ szemmel Atillától egész Rákócziig. " Aztán, a székelyekhez a szabadságharcban így szólt versben a Költõ: "Föl, székely, nézz szembe az ellenséggel; Ki néz vele szembe, ha nem a székely? Hisz a székely õsapja volt Attila, Kit úgy híttak, hogy az isten ostora! " A harmadik képen Petõfi, 1851-ben, Szibériában írt versébõl egy részlet: "Kiáltó vagyok a pusztában; Szomjazó lelkek üdítõje, – Üldözõ hordák méregkútja, Magyar igéknek örök hirdetõje! " És az utolsó, negyedik faragás, amely egy orosz nyelven fennmaradt verse, visszafordtva magyarra, és önmagáról, a Titikos Barguzini Fogolyról szól: "Be szomorú az életem, Halvány reménység se süt rám. Immár közel a sírhelyem, Hattyúdalom rég elhangzott már. " Amíg nem történik áttörés Petõfi/József Attila ügyben, legalább mi, irodalom, kultúra, történelem, magyar hagyományok iránt elkötelezettek õrizzük a lángot, és ha az egész világért nem is tudunk tenni, Szülõföldünkért tennünk kell, és ez mindenkinek fontos kellene, hogy legyen, pontosabban ez mindenkinek kötelessége volna.
A budapesti szobrát sem hagyták meg eredeti helyén: néhány évvel ezelőtt eltávolították a Kossuth térről. Valakik nem viselték el, hogy "túl közel" volt a parlament épületéhez. Kinek, kiknek állt útjában a magyar és a világirodalom kiemelkedő alakjának az emlékműve? Valakik féltek/félnek tőle még halálában is? Mert ki merte mondani, le merte írni: "Nem középiskolás fokon fogom népemet tanítani! József Attila írta ezt is: " Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magam, és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek fel. Félek a játszani nem tudó emberektől, és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek. " (Szép Szó, szerekesztői üzenet, 1936) Máig ható, ma is érvényes gondolatok. Már csak azért is, mert napjaink is sokan félnek/félünk (? ) a játszani nem tudó emberektől! "Jó szóval oktasd játszani is engedd szép, komoly fiadat. " Mi történhetett Szárszón azon a borongós napon, 1937. december 3-án?
A költészet napja A költészet napja alkalmából Kosztolányi Dezső és József Attila verseit olvassuk egymás mellett. | 2013. április 11. Ugyan Kosztolányi megírta kis kátéját kezdő költőknek, és József Attila néhol elmulasztotta betartani, azért a két költői életmű hatott egymásra. A "nagy öreg" Kosztolányi sokszor megihlette, válaszra buzdította fiatal költőtársát, József Attilát. Az alábbiakban Kosztolányi Halotti beszéd ével és József Attila Kosztolányi halálára írt versével búcsúzunk. Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.
Ugyanekkor kerültek át a Józsefvárosi temetőből a Petőfi-szülők földi maradványai, de ugyanebben az évben temették el országos gyászszertartás keretében Batthyány Lajost is, aki addig a Ferences templom kriptájában nyugodott a Belvárosban. Barabás Miklós: Batthyány Lajos gróf (1840-es évek) Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest A mártírhalált halt miniszterelnök holtteste nem mindennapi hányattatások után került ide. A hatalom terve az volt, hogy jeltelen sírba temetik, majd a Józsefvárosi temető jött szóba. Ezt Szántófy Antal plébános hiúsította meg, így került a templom kriptájába. A sírfelirata mindössze ennyi volt: "1849-ben október 6-án elhunyt G. B. L. Áldás és béke hamvaira". A kőtábla ma is megvan, akárcsak az üresen álló kripta. Batthyány mauzóleuma volt a temető első igazán rangos síremléke (de nem az első mauzóleum: 1868-ban épült a Ganz-síremlék Ybl Miklós tervei szerint). Azonban a Schickedanz Albert tervezte műemlék befejezetlen maradt, csak a felújítás során kerültek eléje például az oroszlánok, és más, a tervben szereplő kiegészítők.