Volt, hogy ráadtam egy hideg téli estén a kabátot, ott hagytam, majd 20 perc múlva visszamentem és a kutya ugyanott volt, állt mereven a háza mellett, meg se moccant. Miután levettem róla a csini zöld zekéjét, iszkolt is be a házába. ) Igen, Orki mocskos volt, ahogy nemrég még viccesen írtam róla, és sokat zavart bennünket, mert vagy engem kent össze taknyos orrával, vagy a gyerekek arcába rázta a takonnyal kevert nyálát, büdös eregetéseiről meg nem is írok, mert mégiscsak egy halott emlékére készült ez az írás. Nem “csak” egy kutya | Édes Szabadság. Ahogy jöttek a gyerekek, Orkival nem foglalkoztunk már annyit, de ez így volt kerek. Családtagnak soroltuk és az ő érdekeit is figyelembe vettük egy-egy kert átalakításnál, utazásnál, családi programnál. Halála előtti estén elbúcsúzott tőlünk és ki is mondtam az utolsó éjszaka, hogy Orki már annyira fáradt mostanában, és boxerekhez képest már van olyan öreg, hogy akár meg is halhatna. Reggel én találtam meg a háza mellett hűsölt, úgy aludt el, örökre. Épp gyerek koncertre indultunk Némóval.
A kutyafasz az a legcsodálatosabb praktikus nemiszerv, amit embernő szexuális célra megkaphat. Orsóalakú, nagy, kemény, sokáig erektív állapotban van, forró, és annyiszor használható, ahányszor csak az embernő használni akarja. A férfi párommal szeretkezem, a kutyámat a szexualitásomra használom. Egy ember nem használati tárgy, egy szexualitásra benevelt kutyakan sem persze az, de ő a használatát lelkes örömmel éli meg. Neki én szinte jobban és többször kellek, mint ahányszor elég lenne. Taknyos a kutya 2020. A kanom engem naponta hatszor is megkiván, le kellett tudatosan szoktatnom arról, hogy akkor kapjon meg amikor akar, mert egész nap nem hághatok. Nem csak azért mert sok más dolgom is van a világban, hanem mert egyszerűen azt nem lehet kibírni még egy olyan szexuálisan felturbózott lénynek sem, mint amilyennek engem teremtett a gének vakvéletlene. A kutyának sokszorosan több a spermája, melegebb is a férfi spermájánál, mert a kutya testhőmérséklete magasabb. Ezért nem fagynak meg a kóborkutyák a téli mínusztizes éjjeleken sem, pedig a táplálkozásuk nem biztosítja sokszor azt a kalóriamennyiséget, ami a testmeleg megőrzéséhez vélhetően elég lehet.
Egy idő után már képes voltam rácsodálkozni a természet szépségére, és képes voltam mosolyogni, akár a szembejövőkre is. A séták egyre hosszabbra nyúltak, mert Ben díjazta a friss levegőt, és már én sem akartam mindenáron visszamenni a négy fal közé. Ennek ellenére még sokszor álomba sírtam magam. Ha meghallotta, átjött a másik szobából. Mellém feküdt, átöleltem, és ahogy hallgattam a szívverését, egy idő után teljesen ellazultam, és sikerült elaludnom. Lassan eltelt egy fél év azóta, hogy Ádám becsukta az ajtót maga után, és én azon kaptam magam, hogy már nem érdekel, mi van vele. Nem gondolok rá. A cuccait behajigáltam egy nagyobb szemeteszsákba és levittük a karitászhoz. A hölgy mosolyogva vette át, majd Benhez hajolt, és miközben megvakarta a fülét, annyit mondott neki: "Biztos sokat láttál pajtás, de jó, hogy te vagy. Taknyos, tüsszög, köhög a kutyám, van erre valami természetes gyógymód, ami nem.... Nélküled üres lenne a gazdi élete. " Ekkor tudatosult bennem, hogy milyen ironikus a helyzet: Ádám kutyájának köszönhetem, hogy sikerült továbblépnem. Muszáj volt róla gondoskodni, a nehéz időszakban végig mellettem volt, és igen, megmentette az életemet.