Nem hagyjuk magukra a madarakat télen sem, ezzel erősítjük a természet és az állatok iránti szeretetet, gondoskodást. Immár hagyomány óvodánkban, hogy a karácsonyi időszakban mézeskalácsot sütünk és díszítünk a gyermekekkel. Így történt ez most is. A mézeskalács illata belengte óvodánkat. Kicsik és nagyok türelmetlenül várták, hogy végre megkostólhassák, "jól sikerült-e". Advent 2. hetében sokat beszélgettünk a karácsony történetéről, népszokásokról, hagyományokról és a családi összetartozásról. A gyermekek nagy örömére a Nefelejcs Bábszínház előadásában megnézhettük a Télapó és ezüstmackó című bábelőadást. Csillogó szemű, tátott szájú gyermekeket lehetett csak látni a nézőtéren. Az előadás végén megcirógathatták a mesében szereplő hóembert. Adventi gyertya - versek. Jó volt látni a gyermekek arcán a csodálkozást és boldogságot, ahogy közel kerülhettek a szereplőhöz. A Süni csoportosok ismét meghívást kaptak a Bodméri Önkormányzattól, hogy óvodásaink műsora színesebbé tegye a nagyszülők, dédszülők karácsonyi ünnepét.
Advent első vasárnapja. Meggyújtjuk adventi koszorúnkon az első gyertyát. A gyertya gyújtásról egy kedves emlék jut eszembe: Pár évvel ezelőtt a faluházban a karácsonyi ünnepségünk részeként a gyerekekkel meséltük, játszottuk el a Négy gyertya történetét, melyet most veletek is megosztok. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első: – ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta: -ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: – ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.