Ismert, kedvelt magyar tévésekről szóló múltidéző sorozatunkat egy 1965-ös történettel folytatjuk. "Más élmények vártak rám Brazíliában, ahová ugyancsak eljutottam a hatvanas években, egészen pontosan 1965-ben. Egy nemzetközi zongoraversenyen indultam Rio de Janeiróban. A versenyről csak annyit, hogy botrányba fulladt! A középdöntők idején derült ki, hogy a verseny teljes anyagi fedezetét elsikkasztották! Így aztán szélnek eresztették a versenyzőket, zsűrit, mindenkit. Én aránylag jó helyzetben voltam, mert lekötöttek három szólóestre, így aztán eljutottam Rión kívül Brasiliába is" - írta könyvében Antal Imre, aki nem csak tévés műsorvezető, hanem kiváló zongorista is volt. Antal Imre a zongoránál Fortepan / Urbán Tamás "A csődbe jutott verseny után szólóesteket adtam Brazíliában. Így aztán egy szép napon repülőre ültem, hogy az ország fővárosába utazzam. Szép verőfényben szeltük a levegőt. Egyszerre, minden előzmény és átmenet nélkül egy iszonyatos, igazi trópusi vihar kapta el a gépet.
Egy ritka kép a magánéletéből. A szentendrei nyaralójában 1980-ban. Fotó: Fortepan/Urbán Tamás 14. Két éve egy árverésen tűnt fel több személyes emléke, például az a mappa is, amelyben az 1990-ben megjelent önéletrajzi könyvének, a Pami című kötetnek a gépirata szerepelt. Tudni kell, Antal Imrének ez volt a családi beceneve, de idővel csak édesanyjának engedte, hogy így nevezze. 15. A tehetséges zongorista, műsorvezető, színész és humorista 2008-ban halt meg 72 évesen. Ma már együtt pihen imádott édesanyjával a Farkasréti temetőben, a végakarata ugyanis az volt, hogy anyukája hamvait, amelyet a lakásában őrzött, mellé temessék. Nyugodj békében, Antal Imre!
Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművészt, televíziós személyiséget és humoristát a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Tizenhárom évvel ezelőtt, április 15-én hunyta le örökre a szemét Antal Imre, aki egyszerre volt zongoraművész, színész, televíziós személyiség és humorista. Hosszú ideig Vitray Tamással közösen vezették a szilveszteri műsorokat. 1980-ban elindult a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb sorozata, a Szeszélyes évszakok, amelyet eleinte Kudlik Júliával közösen vezetett. Sokáig imádott édesanyjával élt, annak 1988-ban bekövetezett halála nagyon megviselte. Élete megroppant, testi-lelki állapota egyre rosszabbá vált, krónikus ízületi fájdalmain túl egyéb betegségek is gyötörni kezdték, trombózist kapott, orra deformálódott. A rynophyma nevű betegségben szenvedett. A Szeszélyes évszakok gyártója, a Szféra TV sietett a művész segítségére: speciális műtéttel – melyet részben külföldön végeztek el – új orrot kapott, ami átmenetileg visszaadta életkedvét. Ekkor azonban az hirtelen megszűnt a műsor, s Antal munka nélkül maradt.
Színes, gazdag és élvezetes a többi szereplő alkotta emberi tabló is. Tordai Teri veszekedős háziasszonya a cselekményben betöltött funkcióján túl bepillantást enged egy idegenbe szakadt, magányos nő szintén elrettentő sorsába. Nem hiányzik belőle némi nagyon üzletszerűtlen részvét sem. Huszár Zsolt jelesül adja Lebezjatnyikov tömör elvszerűségén átütő emberségét, amelyet valószínűleg bármikor kész forradalmian megtagadni. Huszár borzas, szakállas, foltos ruhás, kezében könyvvel közlekedő demokratája alighanem a legdosztojevszkijibb figurája az előadásnak. Végül pedig igen elegáns, feszes és karakteres Almási Sándor Luzsinja. Aljas és sokra hivatott ember. Neki áll a zászló. A többiek teljességgel reménytelenek, legyenek akár gyilkosok vagy áldozatok, bűnösök vagy ártatlanok. Szonya (Új Színház) Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye nyomán a szövegkönyvet írta: Hársing Hilda. Az eredeti művet fordította: Görög Imre és G. Beke Margit. Díszlet: Zeke Edit. Jelmez: Balla Ildikó. Rendező: Szabó Máté.
Naszlady Éva és Huszár Zsolt. Fotó: Toplak Zoltán (Forrás: HajléktaLand) A történetek valóban többféle műfajon keresztül elevenednek meg. A táncosok, Zambryczki Ádám és Sebestyén Tímea a bujdosás, az észrevétlenség, majd a figyelemre való ácsingózás és a másikon keresztülnéző megvetés történetét táncolják el. A bábos, Krista Anita mókus-nippekkel adja elő a hajléktalan Gyula és az "odúval" rendelkező Kati már-már Mónika-show ba illő, bonyodalmakkal teli szerelmi történetét. Blazsev József csecsemőkorában állami gondozásba került, mert alkoholista apja agyonverte az édesanyját – története annyira embertelenül tragikus, hogy csak balladában, népdalban mondható el (énekesek: Király Anita és Álmosd Phaedra). Naszlady Éva és Huszár Zsolt reggeli készülődés közben, házastársakként civódnak – a veszekedésből válás lett, és Kovács Gábor elveszítette az otthonát. Felhőfi-Kiss László monodrámában adja elő az egyik résztvevő alkoholistává válásának gyermekkorban kezdődő történetét, s miközben beszél, sorra gyújtja meg a teli söröskorsókat formázó gyertyákat.
A nagyszínpadon 13 órától Molnár Ferenc: A hattyú című darabunk (rendező Szinetár Miklós, főbb szerepekben Bánsági Ildikó, Takács Kati) nyílt próbájára kukkanhtanak be, míg 16 órakor az Édentől keletre című előadásunkból (rendező Szikora János) tartunk felolvasószínházat az adaptáció szerzője, Spiró György különleges vendégjátékával. SZÍNHÁZI ÉVADNYITÓ FESZTIVÁL szeptember 19. (szombat) ÚJ SZÍNHÁZ REZERVÁTUM - a Dalszínház utcában - 10. 00 - 18. 00: * 2009/10-es évad új bemutatóihoz kapcsolódóan plakáttervezés az árkádok alatt * Hattyúk tava - hattyú halászat Nemes Wandával és Száraz Dénessel * Huszár Zsolt - a Színészek Örökbefogadási Irodájának vezetője, ügynök * Takács Kati fotót készít arról, aki szeretne színésszel fényképezkedni * Széll Attila színész-simogatója - őt (is) lehet majd simogatni * Fodor Annamária LILA Turkálója * Stúdiós hallgatók: Őrjöngés itt és ott * Sport az Új Színház színészeivel, többek között Gáspár Sándor ral: ping-pong, foci, falmászás 10. 30 és 12. 30 - Ahogy tetszik mesesarok Shakespeare mesét olvas fel Takács Kati, Hirtling István, Pálfi Kata, Huszár Zsolt, Pokorny Lia, Széll Attila, Vass György Lehet rajzolni és Balla Ildikó jelmezterveit kiszínezni 12.
1000 egységet érő pénzünkkel a zsebünkben meglehetősen szegénynek érezzük magunkat: a legolcsóbb áru is 1200-at ér. Így össze kell dobnunk a pénzt, vagy alkudnunk, kérnünk kell. Ebben a fajta interaktivitásban az a jó, hogy többféle nézői magatartást tesz lehetővé: lehetünk hangadók, szervezkedhetünk és megszólíthatunk idegeneket, de el is bújhatunk a tömegben, és lapítva-sunyítva kifigyelhetjük, hogy melyik standnál kezdődik egy-egy történet előadása. Mindenkinek csurran-cseppen valami. Az előadások szigorú keretek között zajlanak: egy-egy hajléktalan előtt a standokon több tárgy van kivilágítva (például kettészakított párna, söröskorsó, népviseletbe öltöztetett baba) – ezek alapján kell történetet választanunk. A létrejött alkut az üres konzervdobozba dobált "pénzek" csörgése és a maradék tárgyakat megvilágító lámpa lekapcsolása, az előadás kezdetét pedig halk csengőhang jelzi. Megint csengő jelzi az előadás végét, és lehet menni tovább alkudozni. Ebbe a keretbe sajnos nehezen férnek bele az "egyéni akciók", pedig sokan lennének, akik nemcsak a művészeten keresztül, hanem személyesen is megismerkednének a hajléktalanokkal.