A mű eddigi eseményeiben jelleméből csak a szigor, az alattvalókkal szembeni fensőbbsége nyilvánult meg. A tetőpontjelenetig jelleme tovább árnyalódik, ellenszenvessé, zsarnokivá válik. Bánk szinte az utolsó pillanatig tisztelettel beszél vele. A gyilkosság hirtelen következik be, a személyében megalázott főhős a rá támadó királynét dühében öli meg. Bánk késlekedése, bizonytalansága végletesen változik meg ebben a helyzetben. Tragikumának ez is fontos momentuma. 5. SZAKASZ–ÚJ KONFLIKTUSSZINT, MEGOLDÁS A tragédia legvitatottabb felvonása az ötödik szakasz. A Bánk bán -elemzők és értelmezők (pl. Gyulai Pál, Arany János, Németh László, Kerényi Ferenc, Nagy Péter, Illyés Gyula, Pándi Pál) szinte mindegyike megállapítja, hogy dramaturgiai szempontból ez a mű legvitathatóbb része. Az egymásba fonódó konfliktusszálak már eddig is bonyolulttá tették a cselekményt, sokak szerint felesleges az új konfliktusszint (Endre király) beépítése. Látni kell azonban, hogy Katona szándéka nem egyszerűen a "jó, igazságtevő uralkodó" konvencionális, megoldást hozó szerepének megvalósítása.
Szánalomra méltó teremtmény! A szív nem élhet, Ha már gyökere kitépetett. Melinda és te angyal, Te angyal gyermekem, Készítsetek helyet nekem, Mennyben nekem. Meghalok… Király… bosszulva vagy… Isten hatalma nagy! Isten a holtnak adj örök nyugalmat, lelkét fogadd el a megboldogultnak! Vége A hasonmás kiadás adatai: Bánk bán Opera 3 felvonásban Oper in 3 acten Szövegét írta – text von Egressi Béni Deutscher text von Peter Somogyi Zenéjét írta – musik von Erkel Ferencz Magyar-német szöveg teljes zongorakivonat Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udvari zeneműkereskedése 1908
Bánk bán, II. kép: "Isten, a holtnak adj örök nyugalmat! " Bánk bán, III. kép: "Óh, jaj nekem! Tiborc! "
Gyilkos! Annál is több, uram király. Hallgass! Ez hát a győzelem ünnepély? Vigyétek el! Míg el nem érkezik bírája. Reám, szerette fejdelem, Te nem mondhatsz ítéletet, Árpád és Bórnak vére közt Bíró csak országunk lehet. Leventék! Senki sincs közületek, Ki lemosná Gertrúd gyalázatát? Királyotok lemossa azt tehát. Húzz kardot, Bánk, én megvívok veled! E becstelennel? Fattyú! Hah, fegyvert emel! Királygyilkos, el vele! Ki vagy? Ó, jaj nekem, Tiborc! Hol van Melinda? Hol? Hová tevéd? Ki az, kit erre hoznak? Miért, hogy a vihar Le nem sodorja A szemfedélt arcáról? Oh, Istenem! Mindenható szentséges Isten! Melinda és egyetlen gyermekem! Nagy ég, mi történt? Amint várad felé kísértem hitvesed; Folyóra szálltunk, hol vihar keletkezett, Erősen keblére zárva síró fiad, Vad őrjöngés között habok közé rohant. Ó, a boldogtalan! Király! Ím Gertrúd és Ottó műve! Ó, jaj! Bánk, férj és atya! Sírj mostan vér könnyeket, Az ég remekműve, Íme letépetett. Itt, itt, világ, világ! Könnyek! Mért oltátok el szememben… Oh, nincs világon vesztes, csak én!