Erzsébet királyné egykorú, 14. századi portréja Forrás: Wikimedia Commons E zavaró intermezzo miatt a koronázási szertartás nem valami lelkes hangulatban zajlódott le. Bosszút forral a hatalmból kitett nádor A vérig sértett Garai nádor Erzsébettel és Máriával szövetkezve, már rögtön a koronázás után merényletet tervelt ki Károly ellen. 1386. február 7-én Erzsébet a lakosztályába kérette Károlyt azzal az ürüggyel, közölni akar vele egy, a vejétől, Luxemburgi Zsigmondtól (Mária férjétől) érkezett fontos hírt. II. Erzsébet megengedi Kamillának, hogy Károly trónra lépése után felvegye a királyné címet | Magyar Narancs. Luxemburgi Zsigmond, Mária férje, a későbbi magyar király és német-római császár Forrás: Wikimedia Commons Károly olasz kíséretével fel is kereste az özvegyet a lakosztályában, ahol Erzsébet, Mária, Garai nádor, Forgách Balázs, Alsáni Bálint bíboros, Szentgyörgyi Tamás, Bebek György és annak fia, Imre vártak a királyra. Garai jelzésére Forgács Balázs pohárnokmester hirtelen egy karddal Károlyra támadt, és nagy erővel lesújtott fejére, eltörte koponyáját, a fél szemét pedig kiütötte.
A lényeg viszont, hogy 1360-ra Károly maradt az Anjou-ház egyetlen még élő férfitagja, gyakorlatilag Johanna királynő (1343–1381) túszaként. 1365-ben azonban I. (Nagy) Lajos királyunk (1342–1382) magához vette egy bonyolult diplomáciai tranzakció eredményeként. Talán azért, mert akkor még nem volt örököse, és rokonai is mind elhaltak, így Károlyban egy lehetséges utódot látott. A fiú ugyan kistermetű és vörös hajú volt, mégis megnyerő külsejű, nagyon művelt és jómodorú, még a hadtudományokhoz is értett. Feleséget is kerítettek neki 1370-ben. Elsőfokú unokatestvérét, a nála jóval idősebb Durazzói Margitot (a lehetséges vérfertőzés ellenére a pápa könnyedén diszpenzációt adott) vette el. Ii károly magyar király tv. Az ifjú pár Magyarországon telepedett le, és Károly egész magasra vitte annak ellenére, hogy Lajosnak gyors egymásutánban három lánya is született, így rokona kikerült a lehetséges örökösök sorából. Először Szlavónia (1371–72), majd Horvátország és Dalmácia (1372–74, és 1376) kormányzója lett hercegi rangban.