A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Magyar Kiejtés IPA: [ ˈborz] Főnév borz ( állattan) Meles meles; a ragadozók ( Carnivora) rendjén belül a menyétfélék ( Mustelidae) családjába tartozó faj. Hogy alcsaládbeli rokonaitól elkülöníthető legyen gyakran használják rá az európai borz vagy az eurázsiai borz elnevezést is. A borz nagyjából 56-90 centiméter hosszú (ebből 11, 5-20, 2 centiméter a farok hossza) és 6, 6-16, 7 kilogramm súlyú állat. A hímek valamivel nagyobbak, mint a nőstények. Szőrzete igen jellegzetes mintázatú, hasa fekete, háta viszont ezüstszürke. Baba fekete fehér. Pofája fehér, rajta az orrától a szemén át a füléig húzódó fekete sávval. Etimológia Egy ótörök *barsuq szóból, vö. modern török porsuk. A szót más nyelvek is átvették, vö. orosz барсук.
Az oklevélre a magyar királyként használt titkospecsétjét függesztette. - A címer: a balra dőlt, kerek talpú pajzs mezejében balra fordulva lépő, szembe néző, mellén karddal balról átlósan átdöfött oroszlán. A balra fordult, mindkét oldalán takarókkal ellátott zárt sisak díszében a pajzsbeli kép. (A színek a fekete-fehér fényképről nem állapíthatók meg. ) Hiányos, vízfoltos hártyán, címerképpel, függőpecséttel. SNA Révay család lt., Blatnica 1-3. Baba fekete fever ray. (DF 259309. ) (Mályusz Elemér - Borsa Iván szerk. : Zsigmondkori oklevéltár (1417-1418). Budapest, VI. 1999. 479-480. 1189. szám [1]) Irodalom: A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel. Külső hivatkozások: Rövidítések Lásd még: Címerhatározó A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs
Egy darabig még gondolkozott, de aztán nem talált az egészen semmi különös dolgot, visszafordult. »Igaz biz az, ha meghaltak, hát ők maguk is elmondhatják egymásnak a másvilágon! « Mogorván nézett rám messziről a szülői ház; kéménye nem pipázott vigan, mint egyébkor, pedig dél lehetett, erősen zsugorodott a fiákerlovak árnyéka a csillogó homokon: mintha két szelindek kutya rohanna a formátlan kocsival. A ház ablakai nem néztek üvegszemeikkel nyájasan, a redőnyök le voltak eresztve, öt becsukott szem meredt rám borzadályosan. Senki sem jött elémbe, noha hallhatták volna a kocsizörgést. A szomszéd parasztház liceumkerítése mögül egy parasztember, Kazy János feje bukkant ki. Rám nézett, de nem köszönt. - Jó napot, János! - Ühüm - mondá ő fogai közül, és fáradtan levette rólam szemeit. Keresztülmentem az udvaron, hol temetői csend honolt. Altató dal – Wikiforrás. Fel próbáltam nyitni az ajtókat, de be volt zárva mindenik. - Hollá, van itt valaki? - kiáltottam. Senki sem felelt. Az eperfa-gallyak a nagy rekkenő melegben is fázósan összezörrentek, s fekete bogyóik halkan potyogtak alá.
Magyar Kiejtés IPA: [ ˈzɛbrɒ] Főnév zebra A zebrák a lófélék családjába ( Equidae) tartozó emlősök, amelyek Közép- és Dél-Afrikában őshonosak. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a fekete-fehér csíkos mintázat. Gyalogátkelőhely. Fordítások Afrikai emlősállat.
(Az elbeszélés második kidolgozása) Láttam már én is arcát annak a fekete asszonynak, aki minden asszonyok között a legjobban öl, 1873-ban vicsorgatta itt a fogát utoljára - s akire rákacsintott, fölvette a színeit és az övé lett. Szegény édesanyámat is ő vitte el. Mikor megkaptam a levelet, már el volt temetve, a tizenkét éves Gyula öcsém tudósított pár szóval: »Mama meghalt! Ne jöjj haza. « Természetesen rögtön siettem haza összetört szívvel, kétségbeesve. Kezdtem már nem félni a kolerától. Mit árthat ezentúl? De amint odaértem a vidékünkre, ahol a fekete asszony székhelyét tartotta, mégis megdöbbentett a rettenetes változás, amit okozott. Harangok nem szóltak a falvakban se délre, se estére, a búzák aratatlanul őszültek a fülledt völgyben, alól már új búza zöldült a lepergett szemekből. Az országúton elöl-hátul üres koporsókat vittek a szekereken, Az egész világ elmenőben volt... Baba fekete fehér 2. Bent a székvárosban csöndesek az utcák. A kocsik kerekei kísértetiesen kopognak a köveken. A viceispán lakása előtt kordon van vonva, kardos huszárok, vasvillás emberek őrködnek, hogy be ne menjen valaki.
Egy fehér macska kijött a baromfiól mellől s megállt előttem bámészkodva. Csodálkozott rajta, hogy embert lát. Hanem a hátulsó kis udvarból kellemetlen füstszag ütötte meg orromat. Arra tartottam tehát. Talán ég ott valami? Igen, tűz volt, pásztortűz az udvar közepén. A kis öcsém ült mellette és a kutyánk. Öcsém egy tyúkot sütött nyárson, a kutya pedig két hátulsó lábára ülve nézte őszinte sárgás szemeivel, amint sül. - Szervusz, Gyulácska, te vagy? Szegény Gyulám! A gyermek fölemelte szemeit, megösmert, fölkelt, hogy megöleljen. De sem nem mosolygott, sem örömet nem mutatott. A kis arcába néztem: a fiú meg volt egészen öregedve. Három nagy ránc ült a két szemöldöke között s felül a homloka márványbőre megtepedt, összegyűrődött. - Hát mit csinálsz itt, kis öcsécském? - Az ebédemet csinálom - felelt egykedvűleg. - Nos, nincs, aki megfőzze? - Nincs! - mondá szárazon. - És hová lettek? - kérdém tompán. - Kik? - A többiek! Növények/T/Télizöld meténg – Wikikönyvek. - Meghaltak. - A szolgálók is? - Akik meg nem haltak, szétszaladtak.