Egy galamb a csörgő patakban formáját Nézte, s mosogatta fejét, orrát s száját. A mikor egy hangya esék e folyóba, Veszedelme nagy volt szegénynek valóba. Kicsiny vala a víz, de a kis hangyának Tengernek tetszék ez, legalább Dunának. E szép galamb látván szegény mint haldoklik, S a sok ivás miatt mely szörnyen fuldoklik, Bevete a vízbe egy kis szalmaszálat, Melyre mintegy hegyre felmász a kis állat, Bátran nézi onnan a nagy veszedelmet, Melyben sülyedezvén nyert kész segedelmet. Olyan volt e fűszál neki mint egy bárka, Így nem metszheté el életét a Párka... A galamb egy fára ült fel tollászkodni S kedves párja után kezdett fohászkodni. Nagy bejelentésekre készül a makói Galamb iskola! : hirok. Egy vadász oda csúsz gyilkos fegyverével Mezítelen lábbal, s már a jobb kezével Felhúzta a sárkányt, mikor észrevette Szándékát a hangya, s lábát majd megette. Míg a marás helyét a vadász vakarja, Meglátja a galamb, hogy húsát akarja, Csattogó szárnyakkal messze száll előle, A kiváncsi vadász szája csattant tőle... A legkisebbel is szép dolog jót tenni, A jótétet sokszor elő lehet venni.
Csongrád-Csanád megyei hírek automatikus összegyűjtése. Szakmakóstoló tábor zajlott a Galamb tankertjében : hirok. A műsorvezető u/SzegedNewsBotka fáradhatatlanul végignézi a napi híreket 5 percenként és megpróbálja megtalálni a megyéhez köthetőeket és ezeket csoportosítani. Csak egy címkét lehet egy linkhez társítani, ezért először a nagyobb településeket keresi és ha van találat, akkor azt használja hiába van másik kisebb település is a szövegben. A 10 ezer felletti települések kaptak saját címkét, minden más találat a megye címke alatt csoportosul.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Az erdei út fövényén két lány jött, két bús jövevény. Ingott kalapjuk álmatag, ruhájukon fehér szalag. Lelkűk, az fülemüle dal, mely énekel, kacagva vall... Intettek nékem valamit a szélbe, jaj, ki tudja mit? Ki is vagyok? Két drága lány ott lelt az erdő oldalán. Szóltak: Költő, aranykoboz, szívünk terólad álmodoz. Mellettem állt Múzsám, alant, kezében egy bús sír-galamb. A galamb szárnyai youtube. És óriási szárnyai borzongva kezdtek szállani. Az orgonák meg csöndesen hulltak a döbbent földre, lenn.
De neked emlékezned nem szabad! Nem velük tartok Mi sűrű füstbe veszve járunk, dúlt ifjúságunk mostoha, mégis minden csapást kiállunk, másra nem hárítjuk soha. Majd egyszer felmentést lelünk még minden óránkra. Mindenért. Mert minálunk könnytelenebb nép s egyszerűbb, büszkébb sosem élt. Mikor megálltál Smaragd fényt villantott a habos, zavaros vizű árok, és mint a rózsa, a vadcsalán úgy illatozott, a fülledt ég alján pokolbeli alkonyi lángok, s tűnődve sorra idéztünk minden régi napot. Borisz Paszternak Ő, aki magát a lovak szeméhez hasonlította: villog, néz, figyel - s a tócsa olvatag gyémántfehér lesz, a jég szomjazva, tikkadtan fogy el. Lilás köd alszik hátsó udvarokban. Sinek, gerendák, lombok, fellegek. Mozdony fütyül, felvágott dinnye robban, finom glasszéban könnyű kéz remeg. Kong, mennydörög, csattan, sikoltva zendül... Egyszerre csönd lesz. Ő az... A galamb szárnyai tv. ő, igen, a terek éber álmain keresztül lopódzva lép fenyőtű-szőnyegen. Lelkem felét Lelkem felét az őrület szárnyaival már betakarta.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Lángoló vörösben Lengyel hegyek orma. Látlak-e még egyszer Szülőfalum tornya? Kinyilik-e még rám Egy kis ablak szárnya? Meglátom-e magam Egy szelid szempárba? Vigye a levelem Bugó galamb szárnya, Az én édesemnek Szép Magyarországba. Elismert kutatókkal dolgoznak együtt a Galamb iskola diákjai : hirok. Mondja el fenszóval: Semmi bajom nincsen. Mondja el halkabban: Megszakad a szivem. Erdei haraszton Édes-csöndes álmát Fegyverben virrasztom. Járok piros vérben; Esti harangszókor Imádkozzon értem. Viszi már levelem Búgó galamb szárnya Hozza is a választ Kilencednapjára: Talpig hófehérben Gyönyörű virágszál Imádkozik értem. Járhatok már, pajtás, Térdig piros vérben: Az én édes párom Vissza is imádkoz Az ég meghallgatja: Ha nem karácsonyra, Virágvasárnapra.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Anna Ahmatova Ahmatova arcképe 1950 Lásd még Szócikk a Wikipédiában Anna Ahmatova polgári neve: Anna Andrejevna Gorenko, oroszul: Анна Андреевна Ахматова (Горенко) (1889. június 11. vagy június 23. Bolsoj Fontan, Ogyessza mellett, Ukrajna – 1966. március 5. Domogyedovo, Moszkva mellett, Oroszország), orosz (szovjet) költőnő. Idézetek verseiből [ szerkesztés] A verseket fordította: Rab Zsuzsa Első visszatérés Halotti leplet terítve a földre, harangszó kondul ünnepélyesen. Carkoje Szelo csüggedt, síri csöndje terped megint felbolydult lelkemen. A szerelem (részlet) Hol mint kígyó lopakodik, bűvöl-bájol, szívünkbe surran, hol szelíd galamb, napokig burukkol fehér ablakunkban, violaillatként repül, vagy csillanó szép jégciráda... De vezet, rendületlenül, egy nyugtalan, nehéz világba. Idejöttem Idejöttem, én dologtalan. Mindegy, hol tétlenkedem. Dombtetőn szendergő szélmalom. A galamb szárnyai pdf. Nem kell szót sem ejtenem. Egyszerű élet Hazamegyek. Megnyalja kezemet lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
lá-sor szi-vel (pl. A kapuban a szekér... hangsora), Spanyol régi tánc, ami valaha nagyon gyors volt, de már lassú táncként ismerjük, TÁM-TI ritmus, 2 tá értéket ér, 3/4-es régi tánc, pl. Bach vagy Krieger is írt ilyet, lá-sor fi-vel és szi-vel (pl.
A kapuba a szekér, Itt a legény, leányt kér, De a leány azt mondja, Nem megyek férjhez soha. Párnahaja szövetlen, Derékalja tõtetlen, A tolluja a tóba, A vadréce hordozza. Örömanya jöjjön ki, A kapuját nyissa ki, Eressze be a vejét, A lánya szeretõjét. Nyisd ki rózsám az ajtót, Nem vagyunk végrehajtók, Nem jöttünk mi adót szedni, Csak téged akarunk vinni. Magyar kopogtat, nem tót, Se nem cigány, se nem tót, Itt van a te galambod. Jaj, de késõn nyitod ki, Mintha nem tudnád, hogy ki, Ki várakozik itt ki. Hej, Felszegrõl jövünk mi, Szép mennyasszonyt hozunk mi, Szép a híre, szép a neve, Szép a magaviselete. Hogy a kaput nyissa ki, Hoztunk kendnek segítséget, A fiának feleséget. Lesz, ki házát kiseperje, Lesz, ki haját megtépdesse, Lesz, ki kendet meglökdösse. Azt halottam én a héten, Leányvásár lesz a réten, Én is oda fogok menni, Szõkét, barnát választani. Szõkét ne végy, mert beteges, Pirosat se, mert részeges, Barnát vegyél az lesz a jó, Az lesz az ölelni való.