Érettségi tételek - A Kádár-korszak gazdaságpolitikája A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak. A szóbeli érettségire való felkészülést segítendő az elkövetkező hetekben 30 tétel kifejtését tesszük közzé. Ennél – természetesen – jóval több érettségi tételcím kiadható a jelenlegi szabályozás szerint, de igyekeztük azokat kiválogatni, amelyek tapasztalataink szerint gyakrabban szerepelnek a középszintű tételsorokban. A Rákosi-korszak gazdasága | doksi.net. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a nagyon bő lére eresztett magyarázatokat, ehelyett egy vázat szeretnénk adni, ami alapján egy tartalmas feleletre fel tudsz készülni. A források beépítéséről ne feledkezz meg! Bevezető gondolatok Az 1956-os forradalom leverésével, szovjet katonai és politikai támogatással hatalomra jutott Kádár János több mint három évtizedes rendszere (1956-88/89) nem alkotott egységes időszakot, különböző szakaszait erősen befolyásolták a hazai és a nemzetközi politikai változások. A forradalmat követően az ún.
A két szerveződés Szegeden egyesült, ahol Horthy Miklós hadügyminiszter lett. A Tanácsköztársaság bukását követően a román haderő Budapestet és az Észak-Dunántúl területét is megszállta. Az időközben létrejött ideiglenes kormányokkal szemben egyre inkább felértékelődött Horthy szerepe, aki létrehozta a Nemzeti Hadsereget és ellenőrzése alá vonta a Közép- és Dél Dunántúlt. A korábbi vörösterror helyett a radikális jobboldali katonai különítmények fehérterrort alkalmaztak. A párizsi békekonferencia figyelme is Horthyra irányult, akinek célja egy nemzetközileg elismert kormány felállítása volt, a békeszerződés mielőbbi aláírása érdekében. George Clerk angol diplomata közvetítésével a román haderő elhagyta a fővárost, ahová Horthy hadserege élén be is vonult (1919. november 16. Rákosi korszak fogalmazás. ). 1920 januárjában lezajlottak a nemzetgyűlési választások, amelyet a Kisgazdapárt nyert meg. Horthy hatalomra kerülése, és Teleki Pál miniszterelnöksége A történelmi hagyományoknak megfelelően visszaállították a királyság intézményét, de a trónt üresnek nyilvánították.
Egyértelművé vált az is, hogy a Szovjetunió gazdasági erejét felemésztette az Egyesült Államokkal folytatott katonai versengés, ezért már nem képes a kisebb szocialista országokat olcsó nyersanyaggal ellátni. A 1960-1970-es években bevezetett nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel. A társadalombiztosítási kiadások messze meghaladták a gazdaság egészének növekedését. Az olajválság következtében Magyarország egyre több hitelt vett fel, hiszen a dráguló olajt csak hitelekből lehetett megvásárolni. Rákosi korczak fogalmazas . Egy idő után már a hitelek törlesztése érdekében kellett újabb hiteleket felvenni (adósságspirál). A pénzügyi összeomlást a '80-as évek elején még el lehetett kerülni azzal, hogy Magyarország belépett a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba, de ez csak átmeneti javulást hozott. Az 1985-86-ra világosan látszott, hogy a gondok nem átmenetiek, alapvető változásokra van szükség. A gazdasági visszaesés, az életszínvonal csökkenése, az egyre nyilvánvalóbban elkerülhetetlen nyílt munkanélküliség, az erősödő infláció, a súlyos eladósodás, a költségvetési hiány vált meghatározóvá.
Ezek a változások a hatvanas évek második felétől az agrárgazdaságot több mint egy évtizedre a magyar gazdaság sikerágazatává tették, s csak a nyolcvanas évek elejétől váltak láthatóvá az alkalmazott eszközök, szervezeti formák korlátai. Ipar Az 1968. évi gazdasági reform a gazdaság jobb működését elősegítő változás volt, de nem jelentette a szocialista rendszer megkérdőjelezését. megszűnt a részletes központi előírások, a tervutasítások, tervlebontások rendszere, illetve ezek részeként eszköz- és anyagelosztás. piaci jellegű eszközökkel működtették a gazdaságot 1974-ig, amikor a reformot a Szovjetunió leállíttatta. Tételek középiskolásoknak!: Rákosi-korszak (1945-1956) - történelem. A kádári gazdaságpolitikai válsága A hetvenes években meghatározóvá vált az a tévhit, hogy a piacgazdaságokat átrendező nemzetközi cserearány-változás az olajárak 1973 utáni ugrásszerű emelkedésével hozzánk nem gyűrűzik be. 1977-re drámaivá vált az ország külkereskedelmi mérlegének hiánya és az eladósodás. Évről évre csökkenő összegű elosztható jövedelem állt rendelkezésre, gyakorlatilag tehát az elvonásokat kellett úgy elosztani, hogy az ne vezessen társadalmi robbanáshoz.
Valójában a szociáldemokrata párt beolvasztásáról beszélhetünk: az új párt programja kommunista program volt, a vezetők többsége az MKP-ból került ki. Az MDP főtitkára Rákosi Mátyás lett. 1949-ben megalakult a Népfront, melynek pártjai közös listán indultak a májusi választásokon. A Népfront elnöke Rákosi, főtitkára Gerő Ernő volt. Az 1949. augusztus 20-án elfogadott "sztálini alkotmány" rögzítette: "munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje". Az államforma a népköztársaság lett. Az állam élén az Elnöki Tanács állott, és annak elnöke törvényerejű rendeleteivel még a látszatparlamentet is kiiktatta. A diktatúra évei Rákosi Mátyást (1892-1971) "Sztálin legjobb magyar tanítványának" tartották. Rövid uralma alatt Sztálinéhoz hasonló személyi kultuszt épített ki. Tudta, hogy hatalma Moszkva akaratától függ, ezért teljesítette, sőt túlteljesítette a szovjet elvárásokat. Mögötte a második ember, Gerő Ernő a gazdasági területet irányította, Farkas Mihály a hadsereget és a rendőrséget, Révai József az ideológiát és a kultúrát.
1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) pedig egyszerűen kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. Egy 1953. június 1-jei állapotfelmérés szerint Magyarországon 40 734 fő volt bebörtönözve politikai okokból. Sztálin 1953 márciusi halála után szinte azonnal Rákosi politikailag súlyosan meggyengült, Moszkvába rendelték, ahol önkritikát kellett gyakorolnia (igaz szűk körben, nem nyilvánosan), illetve enyhítenie a terroron és saját vezetői stílusán; gyakorlatilag a rendszere megbukott (a miniszterelnökségről le kellett mondania), de továbbra is kulcspozícióban maradhatott. A bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet több százezer embert érintett a magyar társadalomban. [2][3] Innentől váltakozó sikerű hatalmi harcokba bonyolódott Nagy Imrével és körével, akiket 1955-ben sikerült megbuktatnia. Nagy helyére bizalmi embere, Hegedüs András került, Rákosi visszatérése mégsem sikerült.
A japán császári udvar ügyeivel foglalkozó kormányügynökség október 26-án közölte, hogy Mako japán hercegnő férjhez ment Komoru Keihez, volt egyetemi hallgatótársához, és így elveszítette császári státuszát, mivel férje közember. Komuro Mako és Komuro Kei Forrás: The Yomiuri Shimbun via AFP Naruhito császár 30 éves unokahúga a császári szertartást is megvétózta, és az esküvő egy egyszerűbb formája mellett döntött. Ő lett a császári család első olyan tagja, aki visszautasította azt a 150 millió jenes (412, 5 millió forintos) összeget is, amely az esküvő miatt, a császári státuszról lemondó hercegnőnek jár - írták az MTI hírében. Az esküvőt követően a pár rövid sajtótájékoztatót tartott, ahol Mako elnézést kért a kellemetlenségekért, amit a házassága bárkinek okozott. Miközben szerelmet vallott férjének, úgy fogalmazott: "Nagyon sajnálom az okozott kellemetlenséget, és hálás vagyok azoknak (... Japan császári család . ), akik továbbra is támogatnak". "Kei nekem pótolhatatlan - a házasság szükséges döntés volt számunkra" - fűzte hozzá.
Mako hercegnő Naruhito császár öccsének, Akisino hercegnek és Kiko hercegnőnek az elsőszülött gyermeke, Keit pedig egyedülálló édesanyja nevelte. A 30 éves fiatalember New Yorkban ügyvédnek tanult, és ott is kapott állást egy ügyvédi irodánál. A házasság ellen nagyon sokan tüntettek Tokió utcáin és többek között azt is kifogásolták, hogy a pár New York városában telepedik majd le, miután a volt hercegnőnek elkészül élete első útlevele - írták a oldalán.
Hiszahito érkezése azonban egy időre megnyugtatta a kedélyeket, és a kormányzat félretette a kérdés megoldását. Amikor a kormány elkezdte tárgyalni Akihito császár lemondásának lehetőségét, azzal a kérdéssel is foglalkozni kezdtek, hogyan tartható fenn az uralkodói család stabilitása a jövőt illetően. Lehetséges opcióként felmerült, hogy ne veszítse el nemesi rangját a család azon női tagja, aki közemberrel lép házasságra. Veszélyben az uralkodói vérvonal Naruhito trónra lépésével a lehetséges örökösök száma mindössze három fő, ebből pedig unokaöccse, Hiszahito herceg az egyetlen, aki tovább tudja vinni az uralkodói vérvonalat. Az utóbbi években végzett felmérések szerint, melyekben arról kérdezték a lakosságot, támogatnák-e a nők trónra kerülését, a japánok többsége pozitív választ adott. Naruhito japán császár – Wikipédia. Felmerül azonban a kérdés, hogy a társadalomnál kissé konzervatívabb politika vajon komolyan fontolóra veszi-e majd a lehetőséget. Mindenesetre reményt adhat a kormány azon kijelentése, mely szerint mivel a császárság a japán nemzet alapját képezi, nagy körültekintéssel fogják a kérdést kezelni, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy megoldást találjanak a problémára.
2020 decemberében a törvényhozók újra elővették az öröklési rendről szóló vitát. "Japán fontolóra veszi a stabil birodalmi öröklési biztosításának módjáról szóló megbeszélések folytatását, mivel a császári ház a nem is olyan távoli jövőben akár ki is fogyhat az örökösökből… Míg a társadalom egyre szélesebb köre támogatja, hogy női leszármazott is örökölhesse a trónt, addig a konzervatív törvényhozók és bizonyos akadémikusok a férfiági öröklés fenntartása mellett érvelnek" – adta hírül néhány hete a The Japan Times. A cikkben felidézik, hogy Naruhito után a most 55 éves öccse, valamint annak fia, a 14 esztendős Hiszahito készül átvenni a trónt. Mivel idén októberben választást tartanak az alsóházban, és a kényes kérdést senki nem szeretné addig újra felszínre hozni, így valószínű, hogy idén sem születik végső döntés a trónöröklési rend esetleges megváltoztatásáról. Amennyiben elutasítják, hogy nők is örökölhessék a trónt, úgy feltehetőleg visszahívják a "hivatalos feladatok elvégzésének sorába" az uralkodói család azon hölgy tagjait, akik a közemberrel kötöttek házasságot, így elveszítették a királyi státuszukat.