Magyar festőművész Szombathely, 1925. szeptember 1. - Szombathely, 2018. október 7. Ridovics László (Szombathely, 1925. – 2018. október 7. ) Munkácsy-díjas magyar festőművész, egyetemi tanár. Koffán Károly szabadiskolájába járt; 1944-1951: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1949-ben egy évet a leningrádi Képzőművészeti Főiskolán töltött ösztöndíjjal. 1951-1957 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. 1956-1959: Derkovits-ösztöndíj; 1967: Munkácsy-díj; 1973: Csendélet-pályázat, II. díj; Tájkép-pályázat, I. Szőnyi István festményei - Meghosszabbítva 2015. május 31-ig!. díj; 1975: Figurális pályázat, a Fővárosi Tanács I. díja. 1959-1967 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított díszítő festő szakon. 1954-1957 között egyik irányítója volt a Nagy Balogh János Alkotóközösségnek, 1960-1962-ben a Fiatal Művészek Stúdiója vezetőségi tagja, majd elnöke. 1957-től a Képzőművészeti Alap tanácsadó testületének tagja. A 60-as évek közepétől 1986-ig a Művészeti Alap szociális bizottságának elnöke. 1972-ben a Zsennyei Művésztelepen dolgozott.
Festő és grafikus, Kossuth-díjas, a modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakja. A főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károlynál és Réti Istvánnál tanult. 1921-ben rendezte első kiállítását az Ernst-múzeumban, ahol elnyerte a frissen alakított nagy tekintélyű elit szerv, a Szinyei Társaság nagydíját. Első munkáinak szelleme közelebb állt az aktivistákéhoz, elsősorban Uitz Bélához, mint a nagybányaikéhoz. Csakhamar iskolát teremtett; a fiatal mester köré tömörültek az újat kereső fiatalok. Nagy hatással volt fiatal kortársaira, többek között Aba Novák Vilmosra is. Szőnyi jutott el leghamarabb a nagybányaiak tiszta festőiségéhez, a plein-air napfényfestés modern szellemű továbbfejlesztéséhez. 1923-ban a Duna-kanyarban lévő faluba, Zebegénybe költözött, itt találta meg azt a világot, amelyben a táj inspiráló ereje révén saját stílusa kialakulhatott. Témaköre és műveinek szelleme az évek során teljesen Zebegényhez kötődött. Szőnyi istván festmény. Az életet akarta megfesteni, az élet pedig számára az egyszerű emberek élete, a mindennapok eseménytelen világa volt.
Fiatalon megnősült, ám felesége hamar meghalt, 1916 -ban született lányukat Jolánt, Anna nővére nevelte fel. Már 1914 -ben behívták katonának az első világháborúba, amit főhadnagyi rangban végigszolgált. Mivel szimpatizált a Magyarországi Tanácsköztársasággal, annak bukása után eltanácsolták a főiskoláról. 1920 -ban rendezte első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira, Aba-Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Pályájának kezdetétől nagy tehetsége volt a rézkarcok készítéséhez, egyik leghíresebb a Behavazott falu című, 1927 -ből. Főleg rézkarcai, de festményei is gyakran szerepeltek a Tamás Galéria kiállításain. 1923 -ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Szőnyi István - Zebegény festménye. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei. 1924 -ben újranősült, egy lányuk és egy fiuk született, Zsuzsa és Péter. Magániskolát nyitott, egyik tanítványa 1930-ban Szabados Jenő volt.
Bővebben...
Nyerges Pál önarcképe és fotója. Képek forrása: és Feledy Balázs: Nyerges Pál – A pannon festő – 1914-1987. Magyar Képek Kiadói Kft. ; 2014. Nyerges Pál családjával Pasaréten élt, szintén a természet közelségét élvezve: a lakásból a János-hegyet és kertet szemlélhette. Festményein ez a miliő is számtalanszor megjelenik. Lánya, Nyerges Éva művészettörténész, napjainkban is egyike a hagyaték gondozóinak, Nyerges Pál művészetének egyik kitartó bemutatója. Természetesen mindemellett számos családi történet felidézője is, többek között így vallott édesapjáról: " Apám rendkívül művelt ember volt, az értelmiségi művész tipikus példája. Több nyelven beszélt, fordítással keresett pénzt olyankor, amikor a képeit nem lehetett eladni. Szonyi istvan festmenyei . Ezenkívül irodalmi stílusú leveleket írt, és nagy hatású pedagógus is volt. Anyám mesélte, hogy a háború után nagy szegénységben éltek. Egyszer lement a piacra, vett két kukoricát, két sárgarépát, meg néhány szem paradicsomot. Amikor hazaért, apám a terasz okkersárga falára akasztotta és lefestette a hálót, csak ezután került a zöldség az asztalukra. "
Díjak 1956 kiváló művész 1952 érdemes művész 1949 Kossuth-díj Műcsarnokban megnyíló Aktkiállításon Hegytetőn című képével elnyerte a kiállítás ifjúsági díját 1929 római-ösztöndíj megkapta a frissen megalakult Szinyei Merse Pál Társaság első ízben kiadott díját, a Szinyei-jutalmat Auróra Műkereskedelmi Rt. Magyar művészek rézkarckiállítása 1921 Ernst Múzeumban 1919-1920 Műcsarnok Téli tárlatán két képét mutatta be 1963 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás, kat. ). 1954 Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt., kat. ) 1935 Fränkel Szalon rendezett műveiből kiállítást harmadik gyűjteményes kiállítása a Tamás Galériában Ernst Múzeumban rendezte meg második gyűjteményes kiállítását Velencei Biennálé Műcsarnok, Aktkiállítás Szinyei Társaság Nemzeti Szalon-beli első kiállításán négy művét mutatta be Ernst Múzeumban
Szabó Magda mindent tud az emberekről, és csodálatosan tud mesélni. Épp ezért minden könyvét – lehetnek hosszúak vagy rövidek, felnőttnek írtak vagy (állítólag) lányregények, sőt, akár mesekönyvek is – akárhány éves fejjel újra lehet olvasni, és mindig lehet szeretni. Szabó magda álarcosbál olvasónapló. Lehetséges, hogy lesz olyan ifjúsági regénye, amibe gyerekként szerelmesek voltunk, higgadt és okos felnőttként azonban inkább csak nosztalgiával fordulunk felé, de mindig van olyan írása is, amit felnőttként az ember már másként ért, s talán még jobban lelkesedik érte. Így voltam én például az Abigél lel, amely először az elhagyatottság, első szerelem és a rejtőzködés könyve volt számomra, később azonban egyre inkább a háborúé és – ha van ilyen – a magától értetődő hősiességé. Időről időre újraolvasom, s a kedvenc részek is mindig mást és mást mondanak benne… Így van ez az Álarcosbál lal is. Pedig ezt a regény látszólag tényleg igazi kamaszkönyv, hiszen minden benne van, ami "tizenkét éven felülieknek" – eredetileg nekik szólt a könyv az ajánlás szerint, amely a Pöttyös sorozatban történt első kiadásakor, 1961-ben rajta szerepelt – fontos lehet, s fontos ma is: meg nem értés és magány az iskolában, önmagával meghasonlott, érzelmi zavarokkal küzdő jó tanuló tanácstalansága, a család és az iskola hangulatának, elvárásainak összeegyeztethetetlensége, a tanárok értetlensége vagy épp merevsége.
"Az iskolai álarcosbál vidám forgatagában mindenki táncol, szórakozik. Csak ketten kuporognak a tornaterem sarkában, az alacsony padon; az Álarcos KISZ-es és a Cigánylány. Ugyan miről beszélgetnek órákon át, miért szökik könny a szemükbe, miért érzik mindketten úgy, hogy ez életük legboldogabb délutánja? Mire az olvasó végére ér Szabó Magda lebilincselően érdekes lányregényének, lekerül az álarc a két rejtélyes beszélgetőről, s fény derül a Boros család titkára is. " Cím(ek), nyelv nyelv magyar Tárgy, tartalom, célközönség tárgy Regény tartalomjegyzék I. Kriszti jelmezbálba megy. II. Most megtudjuk, kicsoda Bence bácsi III. A bálon IV. Kriszti úgy meglepődött, hogy időt kell hagynunk neki a felocsúdásra. V. Az Álarcos KISZ-es nem hisz a jóslatokban, inkább maga mondja el Krisztinek, mi történt vele a múltban. VI. Szabó magda álarcosbál tartalom. Kriszti úgy érzi, valami kimaradt az elbeszélésből, ami a múltra vonatkozik - pedig talán az a legizgalmasabb VII.
Az álarcosbál opera Eredeti nyelv olasz Alapmű III. Gusztáv avagy az álarcosbál Zene Giuseppe Verdi Szövegkönyv Antonio Somma Felvonások száma 3 Főbb bemutatók 1859. február 17. (Róma, Gaetano Fraschini, Leone Giraldoni) 1857 A Wikimédia Commons tartalmaz Az álarcosbál témájú médiaállományokat. Az álarcosbál ( olaszul: Un ballo in maschera) Giuseppe Verdi operája három felvonásban, öt képben. Szövegét Antonio Somma és Francesco Maria Piave írták. Álarcosbál - Szabó Magda - könyváruház. A mű története [ szerkesztés] Az álarcosbál eredeti szövegkönyvét Eugène Scribe ( 1791 – 1861) írta. Először Auber zenésítette meg. A történet hőse III. Gusztáv svéd király volt és Scribe az 1792 -es esztendő drámai eseményeit öntötte librettó formájába: a francia forradalom és a konzervatív erők Svédországban is mérkőzésre készültek; az ellentét drámai módon pattant ki: Jacob Johan Anckarström kapitány a stockholmi operában tartott álarcosbálon egy lövéssel halálra sebezte a királyt. Scribe rendkívül mozgalmas, érdekes történetet kerekített a Gusztáv király ellen elkövetett merényletből.
A Nyugati tér az ostrom utolsó napjaiban Fotó: Fortepan / Vörös Hadsereg Pléhkrisztus a VIII. kerületi Koszorú utca és Tavaszmező utca sarkán Fotó: Nemes Nóra – WLB Az Őz Az őz főszereplője, Encsy Eszter, Csándy Katalinhoz hasonlóan, egy Tisza menti kisvárosból kerül Budapestre közvetlenül a háború után, a húszas évei elején – a fiatal színésznő egész más utat jár be, mint a kötelességtudó könyvtáros. Az őz egy belső monológ, melyben Eszter életében először beszél őszintén az életéről – halott szerelme sírja mellett ülve, gondolatban végigjárja a múltját. Szabó Magda: Álarcosbál. A budapesti helyszínek elvisznek minket a Sas-hegyre, ahol a villája van a "város felett", a Margitszigetre, a háborúban súlyosan megsérült, majd helyreállított Nagyszállóba, aminek újjáépítésében is részt vesz: " Az üdülőnek csak a pincéje maradt meg, abba beleborult a földszint meg az emelet. Hella meg se tudott szólalni, mikor meglátta. Az énekesek mind azt mondták: árt a hangjuknak, ha téglát hordanak vagy ásnak, Pipi ordított, ő reumás, nem tud talicskázni, mindenki csak tapogatta az ásót, merev lábbal járt, a nők köhögtek.
Az Álarcosbál-ban ábrázolt kislány modellje kisfiú volt, anyát veszített, beteges kisfiú, az író képzelőtehetsége mindig élő nyersanyagot darál új masszává, a kisfiú az én ábrázolásomban szintén az édesanya halálával rideggé és értelmetlenné vált otthon pótlását keresi, s találja meg osztálytársai és nevelője segítségével. Mikor pályám alakulása arra kényszerített, hogy hagyjam abba az oktatást, azt hittem, belehalok, akkor már elválaszthatatlanok voltunk mi ketten, az osztályok és Szobotka tanárnő, akinek mindent el lehet mondani, a legnagyobb titkokat is, és aki jutalmul mindig valami verssel zárja az órát, ha az osztály rendesen tanult és jól viselkedett. Az Álarcosbál története szomorúan tipikus mesét mond el az olvasónak: a háború áldozatai nemcsak frontkatonák vagy lebombázott otthonú felnőttek, a legnagyobb áldozat a gyermek, aki a hadműveletek miatt sosem láthatta életben édesanyját. Én megpróbáltam az én kis hősömnek visszahozni azt, akit sose látott, "Zsuzsát", még össze is fércelni az elszakadt szálakat, erről szól az Álarcosbál története.