Cégvilág Húsz éve nem lépték meg, mert gazdaságtalannak bizonyult, de most mégis felújítja a Corvin Áruházat a tulajdonosa. Az első lépésre, az alumíniumborítás eltávolítására a kerület kötelezte a céget, amely cserébe 300 millió forintos támogatást kap. 2018. 03. 20 | Szerző: Sándor Tünde 2018. 20 | Szerző: Sándor Tünde A Világgazdaság kérdésére a Józsefvárosi Önkormányzat sajtóirodája közölte: a Corvin Áruház homlokzatát borító fedés eltávolításáról és az eredeti homlokzat helyreállításáról ma már jogerős bírósági döntés rendelkezik, de "miután az önkormányzat kötelezte erre a tulajdonost, nem lenne etikus, ha a költségeit teljes egészében áthárítaná". Az önkormányzat képviselő-testülete ezért döntött úgy – írták kérdéseinkre válaszul –, hogy a tavaly év végi kormányhatározatban megítélt 300 millió forintos kormányzati támogatást a Corvin Áruház műemléki homlokzatának felújítására fordítja a kerület. A fővárosi Blaha Lujza téren lévő Corvin áruház homlokzatának egy részlete Fotó: Mónus Márton A tervek szerint a homlokzat 2019 végéig megszépül, az épület tulajdonosa, a Corvin Áruház Ingatlanhasznosító Kft.
A Blaha Lujza tér jelenlegi arculatát is meghatározó egykori áruház talán már elképzelhetetlen, hogy valamikor a fővárosi hétköznapok frekventált csomópontja volt. A most leginkább az elmúlást idéző Corvin sorsa hosszú évek óta az egyik legnagyobb kérdőjel a VIII. kerület életében. Az utóbbi időszakban azonban úgy tűnik, elindult a munka és lekerült a homlokzatot takaró háló is az áruházról. Az Építészfórum kérdéseire válaszolva a tulajdonos elmondta: tényleg folytatódik a felújítás és a korábban közölt terveken csak keveset módosítva, hamarosan ismét régi-új fényében tündökölhet a nagymúltú épület. A Corvin Áruház 1926-ban nyitott Budapest első igazi nagyáruházaként megismertetve a "pláza életérzést" a főváros lakóival. A Corvin 17 ezer négyzetméteren, több osztályon kínálta a legkülönfélébb portékákat, közel 700 dolgozóval kiszolgálva a vásárlók igényeit. A modern áruház, a sokszínű választék olyannyira újítónak számítottak, hogy például a szezonális ruházati áruk bemutatására kirakat leleplező eseményt szerveztek. "
Galéria Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei / Fortepan Jövőre befejeződhet a Blaha Lujza téri Corvin Áruház teljes felújítása Magyar Iparművészet, XXIX. évf. ám A főhomlokzat részlete Félemeleti erkély Az oldalhomlokzat két dísze A Flór – ma Márkus Emília – utcai oldalhomlokzat részlete Az udvar Az udvar pillérsora Pongrácz az udvar korlátját díszítő domborművei A főlépcsőház Udvari korlát A szárnyalást Budapest ostroma sem tudta megállítani: az orgazdáktól visszavásárolt árukészlettel már 1945 márciusában visszatért az élet a falak közé. Az 1948-1952 közt a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal által irányított, de már felújításra szoruló áruházban kisebb javítások ugyan történtek, a sebek az 1956-os forradalom napjaiban azonban csak még mélyebbé váltak. A helyreállítást még egy évtizeden át halogatták, 1966-ban az Országos Áruházi Vállalat (1967-től Centrum Áruházak) azonban az utolsó pillanatban felismerte: azonnali közbelépésre van szükség. A teljes bezárás szóba sem került, hiszen az áruház a két éven át tartó munkálatok alatt akkora bevételkiesést szenvedett volna el, amit nem engedhetett meg magának, így a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek: egy Batka István által tervezett alumíniumborítást helyeztek a főhomlokzatra, ami ötvenegy éven át takarta az épületet.
Az osszárium kívülről A solferinói osszárium római katolikus templom és csontmúzeum Solferinóban. Solferino Lombardiában található, a Garda-tótól délre. Az itáliai risorgimento történetében döntő szerepet játszó szárd–francia–osztrák háború egyik legjelentősebb ütközete, a solferinói csata zajlott e község határában 1859. június 24-én. Az osztrák birodalmi hadsereget az ifjú és tapasztalatlan I. Ferenc József császár, a francia-piemonti csapatokat III. Napóleon császár és II. Viktor Emanuel király irányították. A véres ütközetben a soknemzetiségű Habsburg katasztrofális vereséget szenvedett. Mikor volt a solferinoi csata? - Nevezetes napok. A háborút lezáró villafrancai fegyverszünetért, majd a zürichi békeszerződésért mindkét oldalon halottak ezreivel kellett fizetni. Az osszárium belső falfelületének részlete A vérontás helyszínén látható kőtábla tanúsága szerint a francia áldozatok megoszlása az alábbi volt: két tábornok, hét ezredes, 200 egyéb tiszt, valamint 6500 katona. Olasz szövetségeseik egy tábornokot, három ezredest, 76 egyéb tisztet, valamint 2 200 katonát veszítettek.
29 perc olvasás A hadifogság intézménye nem számított újdonságnak az első világháború előestéjén. A hadifogoly mint státusz ugyanabban a pillanatban született meg, mint az első csata győztese és vesztese – és az ellenség kezébe kerülni hosszú évszázadokon át nem számított életbiztosításnak. A csata után a harctéren maradt sebesültekről először a 19. század második felétől gondoskodtak intézményi formában – a solferinói csata után megalakult Vöröskereszt vállalta magára ezt a feladatot. A század végén és a századfordulón pedig már egymást érték azok az egyezmények, melyek a sebesültekről és a hadifoglyokról, jogaik biztosításáról szóltak – mintha az európai államok megéreztek volna valamit a közelgő háborúból. FEOL - Solferinói csata - elindította a Vöröskereszt létrejöttét. Az 1907-es hágai konvenció a hadifoglyok jogait minden apró részletében rögzítette, lényegében a fogva tartó államnak úgy kellett bánnia az ellenséges katonával, mintha az a sajátja lett volna. Bár az egyezményeket nem sikerült teljes mértékben megvalósítani, minden fogva tartó állam a saját lehetőségeihez mérten megpróbált gondoskodni a hadifogoly minden emberi szükségletéről: szállásáról, élelmezéséről, ruházkodásáról és a szeretteivel történő kapcsolattartásról.
Két órával később Solferino falucska a francia-piemonti csapatok kezére került, ezzel a csata eldőlt; a diadal a szövetségesek részéről 17 000 áldozatot követelt, az osztrákok összesen 22 000 embert vesztettek. Ez volt az utolsó jelentős összecsapás a történelemben, melyet – több-kevesebb sikerrel – a harcoló államok koronás fői személyesen irányítottak. A solferinói csata 7. A súlyos veszteségek ellenére Ferenc József szerencsésnek mondhatta magát, ugyanis a győztesek nem tudták üldözőbe venni az osztrákokat, így a vert had rendezetten vonulhatott vissza az Erődnégyszög területére. II. Viktor Emánuel és III. Napóleon erői ugyan ostrom alá vették Peschierát és Mantovát, a francia császár azonban hamarosan úgy határozott, hogy befejezi a háborút. Ezt a döntést több körülmény is elősegítette: túl azon, hogy az uralkodó nem akart megsemmisítő vereséget mérni Ausztriára, és tartott Poroszország közbeavatkozásától, a súlyos veszteségek és a hazai békepárti közvélemény zúgolódása nyomán is hajlott a fegyverszünetre, melyet – július 12-én, Villafrancában – a piemonti fél előzetes megkérdezése nélkül kötött meg.
A terepmunkával párhuzamosan hozzálátott a befolyásos támogatók megszerzéséhez, arisztokratákkal levelezett, és hazatérése után könyvet írt tapasztalatairól, valamint az összefogás fontosságáról. Beszámolója Európa-szerte akkora visszhangra talált, amire talán ő maga sem számított. Dunant a sikerén felbuzdulva európai lobbikörútra indult, hogy a politikai döntéshozókat megnyerje nemzeti, majd egy nemzetközi segélyszervezet létrehozásának. A segélyezés nemzetközi szintre lép Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? A solferino csata . kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft