Az viszont fura, hogy a kamerák közül csak kettőnek jutott keret – az pedig egyenesen kellemetlen, hogy ez a két objektív ki is lóg. A lencsék is sérülékenyebbek így, plusz a mobil is billeg, ha az asztalon nyomkodjuk. Az viszont praktikus, hogy a tokozás az IP67-es szabvány szerinti víz- és porálló. Panasz az összeszerelés minőségére természetesen nincs. A dizájn fentiek ellenére sem csillagos ötös, mégpedig azért, mert a Hauwei – noha hely nyilvánvalóan lett volna neki – lespórolta a telefonról a jack dugót. Persze a dobozban van átalakító, így a régebbi fülest is lehet használni, de ez sajnos nem a legkényelmesebb forgatókönyv, ezt el kell ismerni. A mobil nem kicsi, ellenben nagy. Huawei P20 - ez is kétkezes lett - Mobilarena Okostelefon teszt. Vagy inkább hatalmas. Oké, ehhez a kijelző méret is megvan; 6, 1 col mellé kapunk 155×73, 9×7, 8 mm-es külső méretet és a 180 grammos tömeget.
A por és víz elleni védettsége IP67 helyett mindössze IP53-as, tehát gyakorlatilag jelzésértékű. OLED kijelző sincs, helyette egy kisebb méretű, 5, 8"-es, de azonos felbontású IPS panel jutott, rá, a vitatott notch-szenzorszigettel együtt. Kimaradt a sztereó hangszóró. Alapjait tekintve egyforma hardvert kapott a két kütyü, villámgyors tárolókkal, de itt 6 GB helyett csak 4 GB RAM áll a felhasználó rendelkezésre. Az akkumulátor kapacitása is karcsúbb, 4000 helyett 3400 mAh jutott a P20-ba. [+] A fehér dobozban a készülék mellett a Huawei SuperCharge gyorstöltőt találtuk meg a Type-C kábel társaságában, illetve jár hozzá egy hagyományos, szimpla Type-C - 3, 5 milliméteres jack átalakító, és egy Type-C csatlakozós, az Apple-féle EarPodsra erőteljesen emlékezetető earbud headset. A mobilon gyárilag van egy jó minőségben felhelyezett előlapi fólia, illetve a tesztpéldányunkból nem maradt ki az áttetsző szilikon tok sem, ám beszerzési helytől függ, hogy ez utóbbit megtalálja-e benne a friss P20-tulajdonos.
A Huawei P20 Pro okostelefon bemutatóját követően egy napig fotóztam Párizsban az újdonsággal, megmutatom az eredményeket. Bár a Huawei Galéria csoportban és az Instagramon is megosztottam már pár fotót, most többet is megmutatok abból, amit a Huawei P20 Pro telefonnal készítettem Párizsban. Hozzátenném, hogy nem jó a fotós szemem, szóval összességében ezek nem profi képek, abszolút amatőr megoldások, azonban első körben szemléltetni a lehetőségeket jó. A jövőben Rézműves Zsolt kezébe fogom adni a telefont, hogy megmutathassa egy profi mobilfotós milyen képeket készít a P20 Próval.
A hintó kilenc óra körül hagyta el a templomot, s egy órán keresztül dobosok felvezetésével, kivont szablyákkal vonultak fel Párizs utcáin. Batz báró, a királyi család egyik híve, aki a korábbi szökésüket is megtervezte, 300 royalistát hívott össze, hogy megszöktessék a királyt, azonban valaki jelentette a próbálkozást, így nem sikerült a terv. Az összeesküvők közül hárman meghaltak, de Batz bárónak sikerült elmenekülnie. A király utolsó útja kisebb megszakításokkal mintegy két órán keresztül tartott. A hintó megállása után a király kiszállt, az állványhoz a vele tartó pap kísérte. 1793. január 21-én végezték ki XVI. Lajost | Évfordulók, események | József Attila Könyvtár - Dunaújváros. Az utolsó lépcsőfoknál azonban elengedte az őt kísérő, őt támogató pap kezét és határozottan lépett a vérpadra, ahol a hóhérok felszólítására levette felsőruházatát. Sanson egyik öccse udvariasan segíteni akart, de a király nem engedte: " Fölösleges, így is jó lesz, ahogy vagyok " - mondta. Megkötözni azonban nem engedte magát, s egy kisebb vita után a zsebkendőjével kötözték össze a kezét, miután saját maga vágta le a haját is (más források szerint a segédek vágták le).
Lajos eltitkolt lánya képek forrása: Wikipedia
Bár már augusztus 12. óta fogva tartották a valamikori XVI. Lajost, a detronizált francia királyt, az 1793. január 20-ig elhúzódó eljárásban mégis csak egyetlenegyszer szólhatott érdemben bírái, a Nemzeti Konvent képviselői előtt – és kiváló ügyvédei akkor sem lehettek jelen. Noha Lajost utóbb halálra ítélték, fellebbezési eljárás nem lehetett: másnap ment a vérpadra. Ő és majd a felesége elleni "per" is tartalmát és eredményét tekintve hasonlított a Ceaușescu házaspár ellenihez, csak több szereplővel, több patetikus gesztussal és hosszabb ideig tartott a cirkusz. A király és családja legalább az 1791. júniusi sikertelen szökési kísérletük óta halálfélelemben éltek. Már azt is pánik számlájára volt írható, de azok után is számos súlyos hibát követett el az uralkodó és környezete az egyre ellenségesebb légkörben. Xvi lajos kivégzése. Ott volt még a háború is. És ha ez nem lett volna elég, Európa koronás fői és a francia emigránsok is hozzátették a magukét a helyzet elmérgesedéséhez. A legnagyobb gondot azonban a francia pártok, a girondisták és a jakobinusok élethalálharca jelentette.
Az emberi közösségeken belüli rend fenntartása érdekében nyilvánvalóan az ősidőktől szükség volt a renitensek eltávolítására, "megbüntetésére", ami főben járó vétség esetén száműzetés vagy halál volt. Szerepe egyértelmű: büntetés, a bűnös eltávolítása a közösségből, elégtétel az áldozatok és a társadalom számára. Ha a rendkívül gyakori nyilvános kivégzésére gondolunk, ki kell emelni az elrettentés fontosságát: minél brutálisabb halált halt az elítélt, annál nagyobb eséllyel tartott vissza másokat hasonló tettektől. Elég az angol király és parlamenti képviselők ellen merényletet tervező Guy Fawkes és társai vagy a magyar Dózsa György kínhalálára gondolni. Utóbbin még a középkor végének sokat látott emberének ereiben is meghűlt a vér. 1792. december 11. | Kezdetét veszi XVI. Lajos pere. A legkegyesebb egyértelműen a minél gyorsabb halál volt, mint a széles körben alkalmazott akasztás vagy lefejezés, ám ezek is sok szenvedést okoztak. Talán utóbbi volt a leginkább fájdalommentes, ám még itt is a hóhér átlagban kétszer sújtott le, mire az elítélt valóban meghalt.
Egyesek szerint de Sèze briliánsan zúzta porrá a vádpontokat, mások szerint viszont meglehetősen halovány kísérletet tett csak a király megmentésére. Az a furcsa helyzet, hogy bizonyos szempontból mindenkinek igaza van. Július 16.: lemészárolják a cári családot (1918) - Helsinki Figyelő. A fennmaradt periratok alapján nagyon úgy látszik, de Sèze jogi szempontból kifogástalanul dolgozott. A védelmet főként arra építette fel, hogy kétségbe vonta a bíróság illetékességét, miközben azt állította, hogy jogtalan volt a sérthetetlenség felfüggesztése, a vádpontokról pedig bebizonyította, hogy azok "elkövetésük" idején nem is számítottak bűncselekménynek. A paragrafusok értelmében igaza is volt, de nem vette figyelembe, hogy a király pere alapvetően nem jogi, hanem politikai ügynek számított. Jogi nonszensz Védőbeszédének végén ugyan felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy ők maguk is a történelem ítélőszéke előtt állnak – "Polgárok! Gondoljanak arra, hogyan ítélik meg majd az önök döntését, és hogy a vádlott ügyében hozott ítéletüket az évszázadok ítélik majd meg" –, valószínűleg azonban ennél jóval erőteljesebb, az érzelmekre ható szónoki teljesítményre lett volna szükség.