Megvizsgáltam a kezeit. A legkisebb nyoma sincs rajtuk az égésnek! '' Urunk és Istenünk, alázatosak kedvelője, védelmezője és megdicsőítője, aki Szent Bernadettet megajándékoztad a türelem és a szeretet csodálatos kegyelmével, kérünk, engedd, hogy az ő imádságára és példája szerint egyszerűségben járjuk a hit útjait, és szemlélhessünk téged a mennyek országában!
Rendi neve Marie-Bernard lett. A novíciátus ideje alatt azonban sok szenvedést kellett átélnie. A mesternő és a főnöknő egyaránt attól tartott, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté tették a jelenések, ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák. Ő azonban készséggel fogadott minden megalázást, mert mindenben és minden mögött Isten akaratát látta. Bernadett a kolostorban is sokat betegeskedett. Ha jobban volt, testvéreit szolgálta a betegszobában. Április 16. SOUBIROUS SZENT BERNADETT - Tábori Püspökség. Légszomja haláláig kísérte. Tüdővérzések és egyéb komplikációk léptek föl, s különösen nagy kínokat okozott jobb térdének gyulladása. Hatalmas lelkierővel viselte a csonttuberkulózis okozta állandó szenvedést. Amikor nővértársai azt kérdezték, miért nem veszi igénybe a forrás jótéteményét, amelyet az Úr kegyelméből általa kapott a világ, azt felelte: "Ez lehetetlen. Nem nekem fakadt az a forrás. " Bernadett 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. Utolsó szavai ezek voltak:,, Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!
Megvizsgáltam a kezeit. A legkisebb nyoma sincs rajtuk az égésnek! '', Imádkozzál érettünk, Szent Bernadett szűz! Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire. Üdvözlégy, szent Bernadett, a szeplőtelenül fogantatott Szűz drága követe. Téged választott ki az Isten Anyja arra, hogy a szeplőtelen fogantatás titkát az emberek szívébe jobban belevésse. Soubirous Szent Bernadett 1844 – 1879 « Keresztény Ünnepek. A te lelkedet találta elég szépnek és tisztának arra, hogy üzenetét veled juttassa el minden emberhez. Boldogan áldunk téged ezért a szolgálatodért és kitüntetésedért. Mi is a szeplőtelen fogantatás buzgó tisztelői akarunk lenni. Kihez mennénk segítségért és közbenjárásért nagyobb bizalommal, mint hozzád, szeplőtelen Anyánk választott leányához! Szólj értünk égi Anyánk fölséges trónjánál. Esdd ki nekünk a Szűzanyánk iránti szeretetet, vezérelj igaz bűnbánatra és Szűz Mária követésére. Mutasd meg, hogyan lehetünk mennyei Anyánk hűséges gyermekei, s hogyan harcoljunk lelkünk tisztaságáért és örök üdvösségéért. Ámen.
Kincskereső kalandra fel! Irodalmi kincskeresés – János vitéz misszió 1. rész Petőfi Sándor: János vitéz (részlet) Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgyis nagy melege vagyon. Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész. Irodalmi kincskeresés – János vitéz misszió 2. rész Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak, Bámuló szemei odatapadtanak. De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szőke kislyányra, A szőke kislyánynak karcsu termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére. Irodalmi kincskeresés – János vitéz misszió 3. rész Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva, Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba'; Kilátszik a vízből két szép térdecskéje Kukoricza Jancsi gyönyörűségére. Mert a pázsit fölött heverésző juhász Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?
Ezzel pedig sikerül elérnie azt a különleges bravúrt, hogy a mindenki által ismert darabot egy teljesen új, egyedi nézőpontból mutatja be és ejti ezzel rabul a minőségi magyar kultúra rajongóit. Felejtsük el, amit eddig a János Vitézről tudtunk, kényelmesen dőljünk hátra, adjuk át magunkat nyitottan a különlegesnek, az eredetinek, az újnak, hiszen ezek a csodálatos művészek úgy vezetnek át egy addig nem látott világba dallamokkal, énekkel, tánccal, a csizmák koppanásával, ahogyan Kukoricza Jancsit földi kalandjait követően átvezeti sorsa Tündérországba. A fojtó kánikula után a felszabadító zápor. A némaság és a csend után a zene és a tánc. A hosszú túra után a domboldalon felfrissítő forrásvíz. Ugyanez mindannyiunk számára a karantén után a János Vitéz. Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján Bakonyi Károly írta, Heltai Jenő verseinek felhasználásával. Társkoreográfusok: a Varidance táncművészei.
Sajtóanyag Dramaturg: Gimesi Dóra Tervező: Boráros Szilárd Zene: Lázár Zsigmond Rendező: Kovács Géza Szereplők: Szabó Tibor mv. Császár Erika Czirók Tamás Kovács Zsuzsanna Németh Márta Rápolti Mónika A hófehér betegszobában sovány, sápadt asszony fekszik. Egy várakozással és munkával telt élet utolsó órái, percei ezek, a párkák kezében egyre fogy a gombolyag, közeledik az idő. Katonaviselt, idős férfi érkezik a betegágyhoz. Hosszú évek küzdelmei, kalandok, csaták barázdálják az arcát. Férfi és nő, köztük egy egész élet kavarog a szakadék mélyén. Kovács Géza rendező iskolás és felnőtt közönségnek szánt János vitéze a szerelmesek utolsó találkozásával kezdődik. Az emlék- és álomképek múltfoszlányok, lélektöredékek kavargásából bontakonak ki lassan a betegágy fölött. Iluska és Kukorica Jancsi maguk is ködbe vesző, bizonytalan körvonalú, elrajzolt bábfigurák a hajdanvolt események útvesztőjében – a kis patak ölelő, hatalmas dunyhává dagad, a gonosz mostoha óriási, iszonyú lénnyé magasodik, a tarka falu chagalli képe hatalmas szájjal nyílik meg, hogy haragjában elnyelje a nyáját elhagyó Jancsit.
Az épület területe szabadtéri színpaddal együtt 20. 844 négyzetméter.