Eliézer – "Isten a segítség". Énekek: Református énekeskönyv: 23; 62:4–5; 95:4; 215; 229; 270:6; 273:8; 274 Jertek, énekeljünk: 136; 144; 145; 166; 173 Harangszó: 39; 44:1–2; 52:3–4; 53:5–8 Dicsérjétek az Urat! : 7; 8; 19; 53:3–4; 68; 69; 75; 98:1 Erőm és énekem az Úr: 14:1; 15; 47:1; 84:1; 131 Megjegyzések: Jótett helyébe jót várj – Mózes hét lánynak segített, s ezért Jetró vendégül látta. Egyetlen jótettéért negyven éven át maradhatott a papnál, s feleséget kapott, családot alapíthatott. Tanítsuk arra a gyerekeket, hogy ne habozzanak jót tenni! Néha szégyelljük; s ez kár, mert aki bajban van, így nem kap segítséget. Mutassunk rá az Úrtól való "fizetségre"! Nem azonnal fogjuk észrevenni, de nem is szükséges. Gondoljunk a Zsid 13, 2 tanácsára: "A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. " Előkészület arra a feladatra, amit az Úr ad majd neked – Mózest még negyven évig készítette Isten az ismeretlen feladatra. A pásztorkodás nem könnyű mesterség.
A 4Móz 10, 29-ben Hóbábról, Reuélnak, Mózes apósának fiáról olvasunk. A Bír 4, 11-ben Hóbábról Mózes sógoraként van szó. A Bír 1, 16-ban szerepel Mózes sógora, Kéni. E kéniek vándorló népek voltak, az izraelitákkal barátságban, de velük nem keveredve. Kardok készítéséből és élezéséből, valamint fémedények javításából éltek. A Bír 4, 17–22 szerint Jáél kéni volt, ő ölte meg Siserát. Jetró volt a második neve Midján papjának. A következő fejezetben találkozunk e névvel, a 2Móz 3, 1-ben, s később a 2Móz 18-ban. Cippóra – "Kisgalamb", "madárka". Évekkel később a pusztában Mirjám, Mózes testvére "kúsi"-nak szólítja (4Móz 12, 1). Ez a gyűjtőneve azoknak a sötétebb bőrű népeknek és törzseknek, melyek Kánaán környékén laktak, úgy mint egyiptomiak, arabok, midjániak, stb. Vagyis nem Kús vagy Chús leszármazottai, aki Kám fia volt, s akitől a vadász Nimród is származott (1Krón 1, 8–10). Azt is gyanították, hogy Mózes második felesége volt kúsi asszony. Gérsóm – "Száműzött". Nem összetévesztendő Gersonnal, Lévi fiával, akitől a gersoniták származnak, s akik a szövetség ládáját vihették.
Mostanában egyre többször találkozom az emberi jóság és önzetlenség jeleivel! Milyen furcsa ezt leírni, hiszen alapjáraton mindenki a legjobbat várja, habár sokszor a legrosszabbra számít mindenkitől. Mégis, olyan megnyugtató, amikor észre tudod venni a szépet az egyszerű hétköznapi élet forgatagában. Biztosan az is számít valamennyit, hogy az adott pillanatban te hogyan érzed magad, és így mit látsz meg a másikban vagy a másik tetteiben. Épp ezen filozofálgattam múltkor a Balaton közepén, amikor az egyik lány megkérdezte: kérek-e még egy pohár pezsgőt? Az egyik régi barátnőm lánybúcsúját tartottunk egy vitorláson, felszerelkezve a megfelelő mennyiségű munícióval. Tudjátok, csak ami ilyenkor kellhet: sok alkohol, némi rágcsálnivaló a rosszullét elkerülése végett, és néhány igazán zavarba hozó játék. Az egyik lány szervezte a programot, ami meg kell, hogy mondjam, nagyon klasszul sikerült! Nem csak úgy simán béreltünk egy hajót, hanem az ő ötlete alapján inkább valami személyesebb élményt kerestünk: először a legjobb csapatépítő helyszíneken gondolkodtunk, majd konkrét ötletek után néztünk.