A "pesti Broadway"-nek számító Nagymező utcáról a Mozsár utcába kanyarodva, jobb kéz felől találjuk meg a Deák Erika Galériát. Névadója hosszú időn át gyűjtött külföldi tapasztalatot: az Egyesült Államokban tanult művészettörténetet, és ott ismerkedett meg a galériák működésével, csak ezután kapcsolódott be idehaza is a kortárs művészetbe. A Deák Erika Galéria 1998-as alapítása óta képviseli a hazai progresszív képzőművészetet; a festészet és szobrászat mellett a fotó- és videóművészet is megtalálható programjában. Olyan művészeket képviselt itthon, mint Bullás József, Szűcs Attila, Baranyai Levente, Kovách Gergő vagy a nemrég elhunyt Fajó János. Fotó: Deák Erika Galéria Fotó: Deák Erika Galéria
Remélem, így lesz. A kiállítás 2010. február 26-ig látogatható. Kiállítás: Csapda, Alkotó: Eike, Helyszín: Deák Erika Galéria, Időpont: 2010. január 21 - február 26. Támogató: Képzőművészeti Kollégium
A Deák Erika Galéria meghirdeti első pályázatát kurátorok számára, korosztályi megkötés nélkül. Napjainkban a független kurátoroknak egyre kevesebb helyszín áll rendelkezésükre, hogy elképzelésükből kiállításokat rendezhessenek. A Deák Erika Galéria Kurátori Pályázatának célja, hogy lehetőséget adjon és helyszínt biztosítson azoknak a művészettörténészeknek, kurátoroknak, akik eredeti kiállítási ötleteiket szeretnék megvalósítani. A pályázatra olyan kiállítási terveket várunk, amelyek a művészet és a világ aktuális helyzetének valamely fontos aspektusát vizsgálják, mint a pandémia kapcsán megnyilvánuló művészeti törekvések bemutatása, a mesterséges intelligencia térhódításának lehetséges hatásai a képzőművészetben, illetve az ennek következményeként éppen történő paradigmaváltás jelensége, vagy bármely olyan felvetés, amit a pályázó időszerűnek gondol. A pályázatra egy maximum 5000 karakterben megfogalmazott csoportos kiállítási koncepciót várunk. A tervezett kiállításon magyar képzőművészek szerepeljenek.
2021-06-04 Napjainkban a független kurátoroknak egyre kevesebb helyszín áll rendelkezésükre, hogy elképzelésükből kiállításokat rendezhessenek. A Deák Erika Galéria Kurátori Pályázatának célja, hogy lehetőséget adjon és helyszínt biztosítson azoknak a művészettörténészeknek, kurátoroknak, akik eredeti kiállítási ötleteiket szeretnék megvalósítani. A pályázatra olyan kiállítási terveket várunk, amelyek a művészet és a világ aktuális helyzetének valamely fontos aspektusát vizsgálják, mint a pandémia kapcsán megnyilvánuló művészeti törekvések bemutatása, a mesterséges intelligencia térhódításának lehetséges hatásai a képzőművészetben, illetve az ennek következményeként éppen történő paradigmaváltás jelensége, vagy bármely olyan felvetés, amit a pályázó időszerűnek gondol. Részlet a galériában most látható Szűcs Attila kiállításból, forrás: A pályázatra egy maximum 5000 karakterben megfogalmazott csoportos kiállítási koncepciót várunk. A tervezett kiállításon magyar képzőművészek szerepeljenek.
Kalán Viktória (1993) festményein erőteljes színekkel, expresszív ecsetvonásokkal ábrázolja a női testet. Erős narratívák, a fájdalom, a vágyak, az élet és halál kérdései jelennek meg, ahogy a festéket testté, vágyaink tárgyává változtatja. Erotikával fűtött képei egy folyamatos időbeli flux-ban vannak, hol a múltunk fontos ikonjait látogatja és értelmezi újra, hol a közvetlen környezetéből választ modellt. Az elvágyódó, a világban helyét kereső nő képét fogalmazza meg újra és újra, miközben kísérletet tesz arra is, hogy a táblaképfestészetet kollázstechnikával kombinálja. Rédling Hanna (1993) a fotográfia eszköztárával a valóságból való kiszakadás, a jelen bizonytalanságával kapcsolatos létérzet és az egyre nagyobb teret kapó digitális/virtuális világ különböző dilemmái foglalkoztatják. A klasszikus fotográfia mellett az utóbbi időben 3d-s képalkotói eljárásokat alkalmaz, melynek révén a tér egy izgalmas, puha textúrát kap. A szkennelés során kialakuló fragmentáltság és az eredményként létrejövő elfolyó, zselés-plasztik téregyüttes a múlt és a jövő közötti különbségek eltűnésre utalnak.
A kiállított művészek másként reflektálnak a jelen felvetéseire, műveiken egyrészről a természet idillikus képe jelenik meg, annak egyszeri és megismételhetetlen ártatlanságával együtt, másrészről az ember által fel- és kiépített környezet bizonytalanságára, a világ manipulálhatóságára, a művészi szubjektum és identitás képlékeny létére utalnak. Kárándi Mónika (1990) munkáiban már évek óta vannak jelen olyan motívumok, amelyek egy utópisztikus táj és természet vízióját tárják elénk. Míg régebbi képein a melankólia, a növények és természeti formák egybekapcsolódásából fakadó szimbiózis volt hangsúlyos, úgy bemutatott munkáin az élő és az élettelen dialektikája, egy sajátos természetfogalom fogalmazódik meg. A sivatagos, olykor antropomorfnak tűnő tájak egységét indák, burjánzó levelek és a kép belső terét átható biomorf kapcsolódások törik meg. E kifejezetten intim világkép felépítésével Kárándi egy olyan elemi vágyat tesz láthatóvá, ami a mindennapi élet történéseinek alapvetései és azok szimbolikus és metaforikus megfogalmazása között zajlik.